Nem baj, Vanja! | Koltai Róbert: Sose halok meg?

Tóth Zsuzsanna |

A színész Koltai, a rendező Koltai, a humorista Koltai, az ember Koltai most könyvet írt. Szertelen, csapongó, dumálós könyvet. Mesél az életéről, a munkáiról, a barátairól, a családjáról. Voltaképpen csak dumál – és én mintha hallgatnám. Vissza-visszatér egy-egy mondatára, és legszívesebben rászólnék, ezt már mondtad, de mivel nem nagyon idegesít ezzel, ráhagyom. Hiszen végtelenül szórakoztató, ahogy nyomja.

Aligha van olyan ember az országban, aki ne ismerné Koltai Róbertet, akit többnyire csak Robinak hívnak – még ismeretlenek is, noha életkora lassan tiszteletet parancsoló. Persze, lesz ez még több is, hiszen ami mögötte van, az csak az első hetvenöt éve volt. Ahogy a könyvből kiderül, nem vitte egyenes út a színi pálya felé, bár hamar megmutatkoztak szereplési ambíciói. A versmondást korán vonzónak találta, és gimnazista korában már legendás amatőr színjátszó körben játszott. Két sikertelen felvételi kudarca után azonban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolára iratkozott be, ám szerencséjére – szerencsénkre – itt sem hullott ölébe a siker. De nem mesélem el a történetet – ahogy a többit sem, hiszen erre való, ezért született a könyv. A könyv, amelynek lapjairól egy örök optimista, a szeretetet áhító, a színpadnak élő ember mosolyog ránk. Mert szinte folyton mosolyog. Akkor is, amikor bukásairól, tévedéseiről, bánatairól mesél.

• Olvass bele!

Koltai Róbert nem szépirodalmi ambíciókkal írta meg művét, így nem is kérhetünk számon rajta ilyes erényeket. A Sose halok meg? szerethető, szórakoztató könyv, anekdotafüzér, színházi pletykagyűjtemény – de cseppet sem rosszindulatú. A szerző mintegy gyermeki őszinteséggel és büszkeséggel, szenvedélyesen tárja fel előttünk életének és pályájának pontjait; találkozásait szerepekkel, emberekkel, feladatokkal. Beszél gyerekkoráról, meghatározó élményeiről, az apjáról, mesél az általa elképzelt és rendezett filmek (Sose halunk meg, Szamba, Csocsó…) keletkezéstörténetéről, színházi és filmes barátságokról, sikerekről és kudarcokról. Stílusát az áradó élőbeszéd jellemzi – talán ezért van, hogy a kelleténél többször találkozunk ismétlésekkel. (Valószínűleg ebben kicsit ludas a szerkesztő, Gaál Ildikó is, aki egyébként nagy szeretettel ír a fülszövegben Koltairól, „lámpaembernek” nevezve őt, aki „világít és melegít”.)

A könyv olvasása közben kiderül, hogy Koltait nem véletlenül hívja egy barátja Vanjának. (Egy színészhez hasonlítja, aki jószerivel csak az általa játszott Ványa bácsiról tudott mesélni, órákon át.) Hát igen. „Robi” is csak a dolgairól beszél. De ez nem is baj – mi nézők, ritkán halljuk őt így személyesen, és így is szeretjük. Sok-sok általam látott alakítása közül – amelyek közül legkevésbé a kabaré ízűeket kedvelem – számomra egyik legszerethetőbb a Patikában játszott figura. Erről keveset, de szépen beszél a könyvben, főként Dés László jelentőségét és barátságát méltatva.

Nekem meg itt cseng a fülemben a Patika két dala – a Vigyázz rám, és az Olyan szépek voltunk – az ő hangján… Pedig igazából nem is tud énekelni.

Koltai Róbert: Sose halok meg? – Az első 75
Jaffa Kiadó, Budapest, 2018
350 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár a jaffa.hu-n 3192 Ft,
ISBN 978 963 475 1229

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Színművészeti főiskolás koromban nyaranta eljártam dolgozni, mert kellett a pénz, és színházba játszani nem hívott a kutya se, ezért az egyik nyáron az üvegesekhez álltam be cipekedni. Ők persze nem hitték el, hogy színésznek készülök. Vittük a nagy táblákat ide-oda, de ha emelni kellett, az erős és tapasztalt segédmunkások mellett én labdába sem rúghattam. Gúnyoltak is eleget: A Művész Úr! Na, majd én megmutatom! – gondoltam, és amikor a Mester utcai Közgáz előtt állt meg az autó – ahová anyukám járt egykor, és ő jutott az eszembe –, én is a kocsi végébe álltam. Kezembe adták a hatalmas üveglapokat, és én meggörnyedve elindultam a járókelők között az ajtó felé. Néhány lépés után azonban kioldódott a madzag, ami a két számmal nagyobb munkásnadrágomat tartotta, és a gatya csúszni kezdett lefelé. Megállt a forgalom. A járókelők röhögése még ma is a fülembe cseng…
Azóta is gyakran érzem magam így az életben, a színpadon vagy a kabaréban: mindkét kezemmel fogom a nehéz üvegtáblákat, vigyázok, hogy el ne törjenek, miközben a gatyám lassan a bokámra csúszik, és kilátszik az ülepem.” – Koltai Róbert

Koltai Róbert színész-rendező, akit többek között a Sose halunk meg, a Szamba, a Csocsó, avagy éljen május elseje!, a Miniszter félrelép című filmekből és számtalan színházi előadásból ismerünk és szeretünk, vall a maga szokott humorával és öniróniájával, de mégis komolyan színházról, emberi-szakmai kapcsolatokról, filmekről és szenvedélyről.