Novák János: A csellós kolibri (részlet)

Új iskola

Első általános iskolámat tizenegy éves koromban, nemi felvilágosítás miatt hagytam ott. A nagy napon az osztályfőnök asszony rendhagyó formát választott a beszélgetéshez. Felváltva küldte ki a fiúkat és a lányokat az osztályból. Mikor egyedül maradt velünk, lelépett a katedráról, és fölült az első iskolapad tetejére. Harisnyája csillogva vonzotta az elvarázsolódott fiútekinteteket. Egy váratlan fordulattal a saját mellébe markolva kijelentette, igenis, az egyenlőség ellenére is vannak különbségek fiúk és lányok között. – A mell például, az etetés miatt, fontos előfeltétele a gyerekszülésnek, ezért is van a nőknek nagyobb mellük, mint a fiúknak – magyarázta.

Az információktól zúgott a fejem, amikor levonultunk a tornaterembe. Aznap a lányok különös, pirulós izgatottsággal, vihogva, sugdolózva vonultak az öltözőbe. Gömöri Ági ma nem tornázik – jött a hír. Miért? Láthatóan semmi baja, és mégsem öltözik át? Hát persze! A feszes tornadressz látni engedte volna az iskolaköpeny által eltakart domborulatokat! „Gömöri Áginak gyereke lesz!” – kiáltottam büszkén, a beavatottak magabiztosságával.

Ági sírva fakadt, a lányok szaladtak az osztályfőnökhöz, tanárnőnk pedig ellentmondást nem tűrően fölparancsolt az igazgatóhoz. Hogy mit mondott egy óra várakozás után az igazgató úr, már nem is emlékszem, csak arra, hogy az előszobában egy nagy cserepes pálmafa mellé állítva hosszan zokogtam. Miután az igazgató néhány szót mondott, a kezembe nyomta az ellenőrzőm, aztán hazaküldött.

Otthon azt kértem a szüleimtől, ne kelljen soha többé oda visszamenni. Apám kuncogva olvasta a tanárnőm bejegyzését, és megnyugtatott, hogy keresnek nekem új iskolát. Ezzel kivételesen Anyám is egyetértett. A következő héttől már a Csanády utcai általános iskolába jártam, ahol akkoriban ő tanította a fizikát és a matematikát.

Öcsém már több éve odamenekült. Kicsit viszolyogtam attól, hogy ezentúl Anyámmal, mint tanárnővel is találkoznom kell, de hát valamit valamiért. Több szó nem esett erről otthon, hiszen – nem is lehetett tagadni – éppen jókor fordítottam hátat régi iskolámnak. Abban az évben, hatodik osztályos koromban, mint különleges tehetséget vettek föl a zenegimnázium cselló tanszakára. A gimnáziumban délután voltak a zeneórák, az általános iskolákban váltakozva tanítottak délelőtt és délután. Új iskolámból elengedtek a délutáni órákról, így ez a kérdés rögtön megoldódott. Régi iskolám megadta a kezdő lökést. Összetörtem a Gömöri Ági iránt érzett reménytelen szerelemtől, de igaziból felvilágosodottan léptem át az új általános iskola, a zenegimnázium és az igazi kamaszkor küszöbét.

A nemi felvilágosításról szólva Apám elhárított minden kritikát, mondván, ő sohasem titkolózott előttünk. A szekrényünk tetején bármikor megcsodálhattuk a Kisfaludy-Strobl Zsigmond által formált meztelen nőt, a margitszigeti tóban térdeplő szobor fekete gipszmásolatát…

Novák János: A csellós kolibri
Ab Ovo Kiadó, Budapest, 2016