Élet-halál játszma a homokóra alatt | Piergiorgio Pulixi: A Fekete Macskák Könyvesboltja

Laczkó Ilona Adél |

Igen bőséges a kínálat a magyar könyvpiacon olyan történetekből, amik a kisboltban, kávézóban, teázóban, pékségben, cukrászdában – vagy éppen könyvesboltban – estek meg. Némelyikben ráadásul még házikedvenc is főszerepet kap, rendszerint macska vagy kutya. E dömping óhatatlanul (és sokszor nem is alaptalanul) előítéletet alakíthat ki az olvasóban, aki ezért visszateszi az efféle könyveket a bolt polcára. Pedig közöttük is akadnak értékes alkotások.

Kis híján Piergiorgio Pulixi (ejtsd: púlizsi) könyve is erre a sorsra jutott, de a szerző szokatlan neve kíváncsivá tett. A fülszöveg szerint a Fekete Macskák Könyvesboltja főszereplőjét Montecristónak, a bolt két macskáját Miss Marple-nak, illetve Poirot-nak hívják, és a boltban működik a „keddi nyomozóklub” – még jó, hogy nem ütközik Richard Osman csütörtöki nyomozóklubjával. (Alighanem azt is Agatha Christie klubja ihlette…) Vajon miért kellettek a szerzőnek ezek a klisék?

Azonban már a történet kezdete annyira mellbevágó volt, hogy elsöpörte minden előítéletemet. Mert így indul: a Vincis házaspár kedvetlenül lát neki a Lorenzo fiuk születésnapi zsúrja utáni hatalmas rumli eltakarításának, amikor csengetnek. Az ajtóban egy símaszkos alak áll, és kábító anyagot fúj az apa, Nicola arcába. Mire magához tér, megkötözve fekszik a padlón, együtt a feleségével és a fiával. A símaszkos egy homokórát tesz eléjük, és míg a homok lepereg, a családfőnek el kell döntenie, hogy kit lőjön agyon, a feleséget vagy a fiút. Ha nem dönt, megöli mindkettőt, de a férfit életben hagyja. Nicola döntése alapján a felesége kapja a halálos golyót, a gyilkos pedig mindent videóra rögzít, majd nyom nélkül eltűnik. A kötelékeiből kiszabaduló apa kiveti magát a harmadik emeleti lakás erkélyéről és szörnyethal.

• Olvass bele!

A cagliari rendőrség nyomozói, Caruso főfelügyelő és Angela Dimase felügyelő teljes sötétségben tapogatódzik: nincsenek nyomok és tanúk, a túlélő fiú pedig nem hajlandó beszélni. Egy fénykép alapján egykori matektanára, Marzio Montecristo segítségét kérik. Montecristo a krimikre szakosodott Fekete Macskák Könyvesboltjának tulajdonosa, már máskor is segítségére volt a két nyomozónak (leginkább azért, mert reménytelenül szerelmes Angelába). Rövid időn belül két újabb gyilkosság történik, de nem találnak kapcsolatot az áldozatok között, a gyilkos indítéka is megfejthetetlen. Egyetlen közös pont utal sorozatgyilkosságra: a helyszíneken hagyott homokóra. A keddi nyomozóklub (természetesen a tehetetlen rendőrök helyett) szisztematikus logikával rájön, mi az indíték, de ők is nagyon megdöbbennek, amikor rájönnek a gyilkos kilétére.

Pulixi regényeiben Szardínia nem pusztán háttér. A sziget társadalma, tájai, hagyományai és zárt közösségei aktív részei a történeteinek. Különös figyelmet szentelt a bűnös vagy áldozat közötti választóvonal bizonytalanságára. Történetvezetése feszes, stílusa filmszerű, karakterei morálisan összetett személyiségek, kiválóan vegyíti a pszichológiai feszültséget és a humort. Wiesenmayer Teodóra kiváló érzékkel magyarította a regényt, és nagyon hasznos lábjegyzeteket is fűzött hozzá. (Innen tudtam meg, hogy Itáliában a krimiket röviden giallo-nak [sárga] nevezik, utalva a borító színére.)

A szerző korábbi thrillerjei és éjsötét noirjai után ez egy könnyedebb (cozy) krimi, annak minden kötelező elemével. Mivel a rendőrséget Montecristo tanár úr és a boltban működő olvasóklub segíti, nem meglepő, hogy számos bűnügyi regény kerül szóba. Kellemes élmény lehet a műfajt ismerőknek, hogy a nyomozás során hivatkoznak klasszikusaikra. (Más kérdés, hogy efféle párhuzamok olykor tévutakra is vihetnek.) Érdemes felfigyelni arra, hogy a szerző utal kiváló kortárs szerzőkre és művekre is – közülük több elérhető magyar nyelven is.

Pulixi nagyra becsüli a krimiirodalom intellektuális értékeit, szinte védőbeszédet tart mellettük, amikor elutasítja a krimire szakosodott boltban romantikusokat kereső vevő lekicsinylő felháborodását. És most térek vissza a bevezetőben említett kiskedvencekre. A bolt eredeti neve az volt: a Rejtélyek Könyvesboltja. A tulaj éppen azt fontolgatta, hogy a minimális érdeklődés miatt csődöt mond és bezárja az üzletét, amikor két fekete macska költözött be a kirakatba. Montecristo nem kedveli ugyan a macskákat, de mivel nekik köszönhetően fellendült a forgalom, nem zavarta el őket.

Szóval Pulixi azért vett igénybe kliséket, hogy kiváltsa az olvasók kíváncsiságát – vagy talán csak igazodni akart az aktuális trendhez. Ám ez nem feltétlenül jelent visszalépést a minőségben. A könyvben végül is nem túlzó a macskák jelenléte, épp csak néhány, a nevükhöz méltó villanás erejéig jutnak szerephez.

Szóval a Fekete Macskák Könyvesboltja fricska az előítéleteknek? Igen. Az.

Piergiorgio Pulixi:
A Fekete Macskák Könyvesboltja
Fordította: Wiesenmayer Teodóra
Helikon Kiadó, Budapest, 2026
256 oldal, teljes bolti ár 5499 Ft,
online ár a kiadónál 4950 Ft,
e-könyv változat 3599 Ft
ISBN 978 963 620 7564 (papír)
ISBN 978 963 620 7601 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az egykori tanár, Marzio Montecristo krimire szakosodott kis könyvesboltot nyit Cagliari belvárosában. Bár Marzio nem éppen barátságos természetű, a könyvek közé beköltöző két fekete macskának – Miss Marple-nek és Poirot-nak – köszönhetően a bolt népszerű lesz a vásárlók körében. Ráadásul a bolt törzsvendégei, a „keddi nyomozók” Marzio vezetésével nem csupán a krimiirodalom klasszikusait olvassák végig, de olykor valódi bűntények felderítésében is segédkeznek. A rendőrség ezúttal egy hidegvérű sorozatgyilkos ügyében fordul hozzájuk, és a nyomozóklub elvállalja a küldetést – annál is inkább, mert a rejtélyes „homokóra-gyilkosságokban” Marzio személyesen is érintett…
A szardíniai író krimisorozata olaszországi sikere után egész Európát meghódította, és első kötete most magyarul is olvasható.
Piergiorgio Pulixi (1982) Cagliariban született, klasszika-filológiát tanult, egy ideig Londonban lakott, most Milánóban él.