Bosszúkönyv a Facebook kulisszái mögül | Sarah Wynn-Williams: Nekik mindegy

Paddington |

Vannak könyvek, amelyek olvasása közben az ember egyre jobban felháborodik azon, amit megtud. És vannak olyanok, amelyeknél inkább azon gondolkodik, hogy vajon miért is írta meg mindezt a szerző. Sarah Wynn-Williams könyve számomra egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik. Pedig a téma izgalmas, a bennfentes információk sokasága kétségkívül érdekes, és a Facebook, illetve a Meta működésével kapcsolatban aligha lehetnek bárkinek is illúziói. Mégis, a Nekik mindegy olvasása közben egyre erősebben éreztem, hogy itt nem annyira egy nagyvállalat működésének feltárásáról, mint inkább egy egykori alkalmazott sértettség miatti bosszújáról van szó.

A történet kezdete már önmagában figyelemre méltó. Az új-zélandi diplomataként dolgozó Sarah Wynn-Williams kitalálta, hogy neki a Facebooknál kell dolgoznia, méghozzá egy olyan pozícióban, amely akkor még nem is létezett. Addig kereste, győzködte, mondhatni nyaggatta a megfelelő embereket, amíg végül sikerült elérnie, hogy felvegyék. Ez persze lehetne akár egy ambiciózus, céltudatos nő sikertörténetének kezdete is. Csakhogy a könyv alapján úgy tűnik, a szerző szinte kezdettől fogva más elképzeléseket dédelgetett a Facebook szerepéről, mint a vállalat vezetése, és később is rendre olyan politikai célokat próbált érvényesíteni, amelyek csak szerinte estek egybe munkaadója érdekeivel, a cég szerint nem.

Wynn-Williams hét évet töltött a cégnél, és ezalatt valóban olyan helyzetekbe került, amelyekről egy átlagos Facebook-felhasználó legfeljebb a hírekből értesülhet. Államfőkkel, miniszterekkel, vezető politikusokkal folytatott tárgyalások, a világ legbefolyásosabb technológiai vállalatának belső döntései, Mark Zuckerberg, Sheryl Sandberg és más felső vezetők mindennapjai elevenednek meg a lapokon. Az információk mennyisége lenyűgöző, és sokszor valóban érdekes bepillantani abba, hogyan működik egy olyan globális nagyvállalat, amelynek döntései milliárdok életére vannak hatással.

A szerző szinte minden szereplőt a lehető legrosszabb színben tüntet fel. Zuckerberg furcsa, önző és alkalmatlan vezetőként jelenik meg, Sandberg képmutató, hataloméhes nőként, a többi vezető pedig jobbára vagy erkölcstelen, vagy ostoba, vagy mindkettő. A személyes tulajdonságok, szokások és magánéleti részletek kiteregetése helyenként már-már karaktergyilkosságba fordul. Néhol kifejezetten rágalmazó hangvételűnek éreztem a szöveget.

• Olvass bele!

Nem véletlen, hogy a Meta jogi úton is fellépett a könyv ellen. A vállalat hamisnak és rágalmazónak nevezte a benne szereplő állítások egy részét, és választottbírósági döntéssel sikerült korlátoznia a szerző könyvvel kapcsolatos nyilvános megszólalásait. Ettől persze még nem lesz automatikusan igaza a Metának. A nagyvállalati jogászok fellépése nem bizonyítja, hogy a könyvben leírtak valótlanok, de a szerző személyes visszaemlékezése sem bizonyítja önmagában, hogy minden pontosan úgy történt, ahogyan ő elmeséli. Még akkor sem, ha nyilvánvalóan már évekkel a kirúgása előtt gyűjtögette az anyagot és készült a könyvre, hiszen rengeteg belső levelet idéz, viszont a felmondáskor azonnal elvették tőle a laptopját.

A könyv nemzetközi fogadtatása vegyes volt. Sokan úgy ünnepelték a könyvet, mint ami leleplezi a technológiai óriásvállalatokat. Mások számára azonban éppen az egyoldalúság, a személyes sérelmek hangsúlyozása és a szerző saját szerepének meglehetősen kedvező bemutatása teszi problematikussá az egészet. Én inkább az utóbbi véleményhez állok közel.

Az ugyanis aligha lehetett meglepetés, hogy a Facebook nem kellemes munkahely. Egy ilyen méretű, elképesztő ütemben növekvő globális vállalatnál bizonyára óriási a nyomás, kíméletlen a verseny, és a felső vezetők sem feltétlenül a legrokonszenvesebb emberek. Az sem különösebben meghökkentő, hogy a cég vezetése elsősorban üzleti célokat akart elérni, nem pedig a szerző elképzelései szerint venni részt a világpolitikai játszmákban. A Facebook nem diplomáciai szolgálat, nem emberi jogi szervezet és nem nemzetközi fejlesztési ügynökség, hanem profitorientált vállalkozás. Számon lehet kérni rajta a társadalmi felelősséget, de legalábbis fura, ha valaki alkalmazottként újra és újra a saját politikai elképzeléseit próbálja a vállalat stratégiája helyébe állítani.

Ráadásul a Facebook működésével kapcsolatos súlyos aggályok egyáltalán nem újak. A tartalmak ellenőrzése, az úgynevezett tényellenőrök szerepe, a politikai vélemények kezelésének átláthatatlansága már évekkel ezelőtt is komoly kérdéseket vetett fel. A Covid-őrület idején pedig különösen látványossá vált, mekkora hatalmat gyakorolhatnak a közösségimédia-platformok a nyilvános vita felett, és mennyire problémás, ha néhány magánvállalat dönt arról, milyen állítások juthatnak el a felhasználókhoz. Számomra ezek a folyamatok sokkal súlyosabbak, mint az, hogy Zuckerberg milyen furcsaságokat művel egy üzleti vacsorán, vagy Sandberg mennyire ellenszenves főnök.

A könyv másik hangsúlyos vonulata a munkahelyi szexizmus és a szexuális zaklatás. Wynn-Williams állításai szerint a Facebook vezetői között akadtak olyan férfiak (de nők is), akik rendszeresen visszaéltek a hatalmukkal, és a női munkatársaknak sokszor megalázó helyzeteket kellett elviselniük. Ezek természetesen súlyos vádak, komolyan kell őket venni. Csakhogy a szerző előadásmódja engem nem győzött meg. A #metoo mozgalom lelkes hívei bizonyára újabb bizonyítékát látják majd a történetekben annak, hogy a technológiai vállalatok vezetését szexuális ragadozók uralják, én viszont hiányoltam a kellő távolságtartást és az állítások meggyőző alátámasztását. A zaklatási vádak komolyságát éppen az szolgálná, ha világosan el lehetne választani a bizonyítható visszaéléseket a személyes ellenszenvtől.

És itt érkezünk el ahhoz a kérdéshez, amely végig foglalkoztatott: miért maradt Wynn-Williams ilyen sokáig a Facebooknál? Ha valóban ennyire rettenetes volt minden, ha a vezetők ennyire alkalmatlanok és erkölcstelenek voltak, ha a munkahelyi környezet ennyire mérgezőnek bizonyult, miért nem keresett másik állást? Nyilván nem egyszerű otthagyni egy jól fizető, befolyásos pozíciót, de hét év alatt azért csak lett volna rá lehetőség. Különösen egy olyan embernek, aki saját elmondása szerint rendkívüli kapcsolatrendszernek és diplomáciai tapasztalatnak volt birtokában.

A szerző természetesen úgy mutatja be magát, mint aki belülről próbálta jobbá tenni a vállalatot, miközben egyre inkább szembesült annak elfogadhatatlan működésével. Ezt akár el is lehetne fogadni. Csakhogy a történet másképp is olvasható: egy ambiciózus alkalmazott folyamatosan szembement a munkaadója politikájával, majd amikor végül megváltak tőle, könyvben állt bosszút egykori főnökein. Nem állítom, hogy feltétlenül ez történt, de a kötet nemigen oszlatta el ezt a benyomásomat.

Mindezek ellenére a Nekik mindegy nem érdektelen olvasmány. A bennfentes történetek, a nemzetközi politikai kapcsolatok bemutatása, a vállalati döntéshozatal részletei lekötik az olvasót. Aki szeretne szörnyülködni a Facebook vezetőinek állítólagos viselt dolgain, az valószínűleg élvezni fogja. Aki viszont kiegyensúlyozott, elemző képet szeretne kapni a közösségi média működéséről, annak érdemes más forrásokat is keresnie.

Az eredeti angol cím, a Careless People azért tűnik sokkal találóbbnak a magyar Nekik mindegynél, mert nemcsak a vállalat vezetőinek felelőtlenségére utalhat, hanem akaratlanul is felveti a kérdést: vajon a szerző maga mennyire gondosan mérlegelte saját döntéseit?

A magyar szövegről sem tudok fenntartások nélkül nyilatkozni. Laky Krisztinának bizonyára nem volt könnyű dolga a diplomáciai, vállalatirányítási és technológiai szakkifejezésekkel, a sokszor sajátos amerikai üzleti nyelvezettel. A magyarítás nem mindig sikerült gördülékenyre, helyenként érezhetően nehézkes a szöveg, ami tovább lassítja az amúgy sem mindig feszes elbeszélést.

A könyv végére nem lettem jobb véleménnyel a Facebookról, de ez nem is lett volna könnyű feladat. Sarah Wynn-Williamsről viszont határozottan rossz véleményem alakult ki. És nem vagyok biztos benne, hogy ez volt a célja.

Sarah Wynn-Williams:
Nekik mindegy
– A közösségi média cápái testközelből
Fordította: Laky Krisztina
Jaffa Kiadó, Budapest, 2026
392 oldal, teljes bolti ár 5999 Ft,
online ár a kiadónál 5399 Ft,
e-könyv változat 4999 Ft
ISBN 978 963 687 3097 (papír)
ISBN 978 963 687 4193 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege 

Sarah Wynn-Williams fiatal új-zélandi diplomataként jelentkezett a Facebookhoz, álmai állására, mert meg volt győződve arról, hogy a Facebook képes jobbá tenni a világot. Amikor azonban bekerült a céghez, majd rövid időn belül a legfelső vezetés közelébe, egészen más arcát látta meg annak a hatalomnak, amelyben addig hitt.
Magángépek fedélzetén szövögetett grandiózus tervek, külföldön vállalt jogi kockázatok, politikai játszmák a legmagasabb szinteken, korlátlan befolyás és mérgező vállalati kultúra – Isten hozott a Facebook kulisszái mögött. Megdöbbentő, sokszor keserű humorral átszőtt igaz történetek a világ egyik legnagyobb vállalatának hétköznapjaiból, amelyek révén testközelből ismerhetjük meg Mark Zuckerberget, Sheryl Sandberget, a világ vezető politikusait és azt is, hogyan működik valójában a globális elit zárt világa, és hogyan születnek a döntések, amelyeknek a következményei mindannyiunk életét érintik.
Sarah Wynn-Williams hét évet töltött a Facebooknál, és keserű szájízzel jött el onnan. Őszinte, szellemes és személyes hangú visszaemlékezése a hatalom sűrűjében játszódik, de a fokozódó vállalati nyomás és a rossz célok miatt meghozott rossz döntések mellett az emberi csalódásokról is szól. A könyv elolvasása után nehéz lesz ugyanazzal a könnyedséggel pörgetni a Facebookot, mint eddig.