Friss ízek | Pass Andrea: Eltűnő ingerek és más színdarabok

Posted on 2022. március 3. csütörtök Szerző:

0


Tóth Zsuzsanna |

A Kortárs drámaírók sorozatban megjelent kötet a drámagyűjtemény utolsó darabjának címét viseli. Ez a cím egyszerre hordozza világból való kikopásunk, s ittlétünk nyomait. Ingereket, amelyeket szerzünk, és amelyeket elveszítünk, amelyekre reagálunk; kapcsolataink, érzelmeink, tapasztalásaink lüktetését, vagyis magát az életet. Pass Andrea drámái (és előadásai) ezt a nyugtalanító elevenségeket nyújtják, változékonyan.

A még mindig nagyon fiatal szerző már több, mint tucatnyi darab alkotója, nemcsak írója, de rendezője is drámáinak, amelyek egyszerre reflexiók közéleti valóságunkra, és saját élményre támaszkodó szövegek. Egyediek és tipikusak. Aktuálisak, frissek. (Még mindig.) Kézzel foghatóan közeliek – mégis kellő rálátási távolságot adnak az olvasónak. Felismeréseket. A szöveg érzékelteti írójuk dokumentarista élességű látásmódját, szociológiai érzékenységét, olykor frusztrációit is – amelyekben osztozunk.

Pass Andrea az elmélet felől indult el a gyakorlat felé, színháztudományi tanulmányai után Pintér Béla rendezőasszisztenseként dolgozott, mondhatjuk ellesett tőle néhány színházcsinálási trükköt, mégsem másolja őt. Már első önálló színpadi munkáira figyelni kellett; szerencsémnek érzem, hogy meglehetősen korán találkoztam alkotásaival, bár nem épp időrendi sorban láttam őket. Igaz, eleinte csak a független színházak iránt érdeklődők észlelték megjelenését a pályán. Ma, miután rendezett több kőszínházban – a Vígszínházban is –, egyre többek ismerik a nevét.

Ez a független státuszú indulás tette szinte szükségessé, hogy szabadabb dramaturgiai formában, formabontóbb színészvezetésben, egyszerű színpadi terekben gondolkodjon. Ez különösen Pass rendezéseire igaz, ám nekünk most az írott anyagokra kell koncentrálni. Ahogy más egyéni hangú szerző-rendező alkotó esetében, itt is az elsődleges kérdés volt számomra, hogy megélnek-e a szövegek önmagukban, a rendezés értelmező képeitől megfosztva. Végigolvasva a kötetet, azt hiszem, megnyugtató választ kaptam; igen. Pass drámai szövegei ugyanis igazak, ráadásul könnyen pergő szavak, jól lehet mondani őket. A néhány jellemzővel felrajzolt karakterek közöttünk élő figurák, némelyikben magunkra vagy gyerekeinkre ismerhetünk. Mert ezeknek a drámáknak a fókuszában általában a kamaszok – no meg a körülöttük élők – szorongásai, válsághelyzetei állnak.

A szerző pontosan emlékezik gyerekkorára, vagyis a „kiskölyök”, aki volt (hogy idecitáljam József Attilát is), ma is képes romlatlan, vizsgáló szemmel tekinteni a világra. Ez az tekintet éles, önmagára is visszaható, és nagyon problémaérzékeny. Megkísérli kielemezni elhibázott lépéseinket, s a felismertetés révén gyógyít. Szenvedélyesen keresi a válaszokat.

Pass drámái kísérletek, a szó legjobb értelmében: mit tehetünk egy-egy ilyen helyzetben, minek mi lehet a következménye, hol szúrjuk el a dolgainkat. A konfliktusok szinte soha nem önmagukban jelennek meg (mint ahogy legtöbbször az életben sem), sokféle hatás-ellenhatás malomkövei között morzsolódunk. Döntéseket hozunk vagy éppen elszenvedünk, anélkül, hogy pontosan tudnánk, minek mi lesz a következménye. Észrevehetjük ezekben a drámákban azokat a társadalmilag ismerős helyzeteket, csapdákat, szerepeket, amelyekkel valamennyien találkozhatunk: önsorsrontástól az áldozati szerepen át egészen a tudatos identitásvállalásig. Nagy szavakat hordok itt össze, pedig ezek a szövegek ennél egyszerűbbek, mégis pontosak. Pass Andrea igazat ír drámáiban, minden nagyon a helyén van, miközben meg kell küzdeni azért, hogy jól értsük. Érzékelteti olykor távolságtartását, véleményét egy-egy alakjáról (vagy annak cselekedeteiről) sem – mégis empátiával, a megértés szándékával közelíti valamennyit.

Nagyszerű dolog, hogy Pass Andreát a pedagógiai vonatkozások is érdeklik, tudja, mekkora lehetőség rejlik a színházi nevelésben. Drámái így tükröt tartanak a fiatalok elé is, befogadhatóak, segítik őket önmaguk és a világ megértésében.

A kötetben szereplő drámai anyagok előadásai mind megérdemelten voltak sikeresek, szerepeltek több fesztiválon, díjakat nyertek el, némelyiket bemutatták a határon túl is. (Minderről a kötet igen hasznos függelékében olvashatunk.) Valamennyi emlékezetes maradt számomra, pedig nem egyet csupán felvételről láttam. Talán élményeim fényében volt annyira jó olvasni a szövegeket. Meggyőződésem, hogy másoknak viszont nagyszerű felfedezés lesz.

Pass Andrea

Pass Andrea: Eltűnő ingerek és más színdarabok
Kortárs drámaírók sorozat
Selinunte Kiadó, Budapest, 2021
304 oldal, teljes bolti ár 3400 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 2890 Ft,
ISBN 978 615 627 6018

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Pass Andrea ragyogó természetességgel alkot egyszerre játékos, élő és intenzív szövegeket, a mindennapokban gyökerező, mégis tűpontossággal komponált, érett és közvetlenül ható drámákat.
Előadásaiban szerves egységben létezik együtt szöveg és színház, játszó személy és elhangzó dialógus, a konkrét tér, ahol néző és előadó találkoznak, és a szavakból, gesztusokból, szemvillanásokból, mozdulatokból épített másik, teremtett világ. Ahol a hétköznapi (vagy annak tűnő) mondat egyszerre tud váratlan mélységekbe vinni, egészen új arcát mutatni, új impulzusokat adni – az erőltetettség, konstruáltság vagy a tetten érhető „hatást akarok” parancsoló imperatívusza nélkül. Egyszerűen színház, szinte észrevétlenül jó (persze ahhoz túl erős és bőr alá sugárzó, hogy ne vegyük észre), mesterkéletlen és érzéki színház, mindig olyan tükröt tartva nekünk, amely megbűvöl és átvilágít egyszerre, láttat és játszik, és legbensőbb élményanyagainkból építkezik. Rácsodálkozhattunk: hát ilyenek is vagyunk? Hát ezt sem tudtuk jól elrejteni? Hát ezt is kimondja helyettünk valaki, hol megbűvölő provokációval, hol egy kristálytisztasággal álló pillanat csendjébe rejtve? – Sediánszky Nóra