Kováts Kriszta és a járt út | Magyar flódni / Zsidó Művészeti Napok / Átrium

Posted on 2016. június 7. kedd Szerző:

0


Kováts Kriszta - a háttérben Nyáry Krisztián

Kováts Kriszta – a háttérben Nyáry Krisztián

Bedő J. István |

Budapest iránti szerelmét Kováts Kriszta már beleénekelte korábbi, Nádasdy Ádámmal közös összeállításba (Budapest bámészko), és mivel akkor bizonyossá vált, hogy a mesélő dal (nevezzük csak sanzonnak) és az irodalmi szöveg pompásan hangzik egymás társaságában, tehát most is ezen a járt úton indul el.

A Magyar flódni sajátos szópárosítás, mely roppant kézenfekvő igazságot hordoz, nevezetesen hogy a magyar kultúra olyan, mint az emberiség: hatalmas hátterű keverék. Ha kiemelkedő mű születik, a mű igazolja önmagát. És ebből a szempontból szerzőjének, alkotójának genetikai gyökerei abszolút közömbösek.

Kováts Kriszta – szerkesztőként és rendezőként is – ebben a műsorban az irodalomtörténész (és kiváló mesélő) Nyáry Krisztiánt választotta partnernek. Azért őt, mert Nyáry a közelmúltbeli köteteivel és -ben összegyűjtötte íróink-költőink szerelmeit (Így szerettek ők 1. és 2.), illetve a celebbé nem vált bátor embereket (Merész magyarok, Igazi hősök). Magyarokat. Akik között nem kevesen voltak zsidók. Magyar zsidók. Azt meg tudjuk, hogy miképpen akarták kiírni az oktatásból, a közéletből, a politikából, a művészetből mindazokat, akik nem tudtak elegendő keresztény felmenőt igazolni. A fejleményekről közreadott hivatalos hírek diadalmasak – maguk a fejlemények elszomorítóak voltak… Nem számított, hogy mennyit tettek le a művészet, a tudomány, a kultúra asztalára, hogyan öregbítették Magyarország, a magyarok hírnevét a világban.

MF-vajdatamás-02

A Nyári Krisztián által felolvasott szövegek Petőfi Sándorétól indulnak. Naplójában ő emlékezett meg a pápai Lőw Lipótról, a később csizmás rabbinak nevezett igazi hazafiról, akinek a honszeretet gondolatával sikerült pápai zsinagógájába összehívni a város valamennyi vallási vezetőjét és híveiket (katolikusokat, reformátusokat), hogy a magyar függetlenségről szóló törvényt bejelentse. Innentől kezdve azonban jórészt Kováts Krisztáé volt a terep. Nagy, majd egyre sűrűsödő léptekben haladtunk előre a történelemben. A régi dalok és kuplék (pl. Zerkovitzé) görbe tükörben mutatták meg a felemelkedő kispolgár kisszerűségét, míg az operettrészletek vattacukros álomvilágot rajzoltak mindenki szeme elé. Ha a politika érdeke úgy kívánta, a Szép vagy, gyönyörű vagy lett a patrióta vágyak himnusza – ez azonban nem védte meg szerzőit attól, hogy meggyilkolják őket.

Az est gerincét mostani születésű sanzonok adták. Szinte kivétel nélkül Fábri Péter kitűnő, játékos, névre faragott versei, melyekre Wolf Péter, illetve Schneider Zoltán írt a szöveg hangulatához illő zenét – keringőt, tangót, latin-amerikai pasodoblét. Mi több: a Seress Rezsőről szóló dalba magát a világsláger Szomorú vasárnap végtelenül egyszerűen pötyögtethető, indító hangsorát is belecsempészte. A sanzon: sűrített dráma, akár a ballada, tán még annál is tömörebb. A dal három perce: egy élet, egy halál. Ezek a dalok állítottak emléket Rejtő Jenőnek, Szerb Antalnak, Radnóti Miklósnak, Molnár Ferencnek, Alfonzónak. Még a pesti operett és a pesti vicc is kapott emlékdalt. (Nem biztos, hogy mindenki tudja: a pesti operett nagyon sok vonásában eltért a párizsi vagy a bécsi stílusútól, felépítésében és zenei szövetében is.) A KK Kvintett együtt lélegzett az énekessel, mintha Kováts Kriszta fehér frakkja fölé borult volna a zene védőernyője.

MF-vajdatamás-03

Nyáry Krisztián (az ez alkalomra nyomott) Magyar flódni című újság lapjai közül olvasta sajátosan fanyar, olykor ironikus történeteit az emigrációt – vagy öngyilkosságot – választó, megalázott, esetleg halálba űzött művészekről. A kevés színészi játékhoz pont elegendő volt személyisége. A szövegei éltek. Kováts Kriszta nem csak énekelt. Néha ő volt Gyarmati Fanni vagy Sárközi Márta, a naplórészletek néhány szavával idézett fel egész életutakat, sorsokat meghatározó mondatokat.

Kevés eszközű díszletről ritkán írnak tanulmányt, de a Magyar flódni díszlete (látvány­tervező: Ruttka Andrea), videók:  megérdemelné. A szűkösségből akkora erény lett, hogy szinte csoda. A térben talán tucatnyi igen egyszerű szék, némelyiken keménykalap, egy tollboa, újság, ilyesmik. És ahogy haladunk előre a történetben, a háttérben hangulatvideók (Weininger Gabriella) mutatnak biedermeier háttámlát, mely szívet sejtet, betört ülőrészű tonettet, hokedliket, rozoga asztalféléket. Ott hátul ők az emberi sorsok jelképei, az egymásra tornyozott bútorok idézik a cirkuszi artista (Alfonzó) életének ezt az időszakát. Ha valaki öngyilkos lesz, egy szék zuhan lefelé a lépcsőház négyszögében (Seress Rezső). Ha csak egyszerűen agyonverik, a széket gyengéd mozdulattal az fordítja lefelé, aki éppen beszámolt a haláláról…

A kvintett tapintatosan a háttérben

A kvintett tapintatosan a háttérben, a székeken túl

És ki más zárhatta volna az estet, mint a múlt század páratlan ironikus írója, Örkény István. Ő túlélte a Don-kanyart, együtt töltötte az időt a lágerek népével, és megadatott neki a túlélés optimizmusának továbbvitele is. »Addig, ezt a pár évet, ki kell bírni.«

Az Átrium tágas színpada adott helyet a bemutatónak, de az összeállítás nagyon jól tud működni kisebb térben is. Amivel szeretném azt jelezni, hogy örülnék, ha turné formájában sok helyen megfordulna ez műsor. Sokat lehet belőle tanulni, sokan okulhatnának belőle.

Fotók: Vajda Tamás

Részletek és munkatársak