| A veje| Sanyi bá’ a melléhez szorította a virágcserepet. Lehet, hogy kicsit görcsösen, lehet, hogy kissé ügyetlenül markolászta, de az utca jeges volt, és a világért sem kockáztathatta meg, hogy megsérüljön a lánya karácsonyi ajándéka, a rózsaszínből lilába, lilából rózsaszínbe futó azálea. Ilyen szépet már nem is lehet kapni, ilyen nagyot még egyszer meg […]
augusztus 9, 2014 Írta: olvassbele
Z. A. | Mi az emberi lét értelme, miért olyan az élet, amilyen, hogyan lehet szépen átélni és túlélni? A választ nem kapjuk készen, és amíg élünk – és ha okosan élünk – lassanként talán meg tudjuk találni. Lugosi Lou, mint már oly sokan, a múltban keresi a feleletet kérdéseire. »Képlékeny, mint a pletyka, / […]
április 25, 2014 Írta: olvassbele
Hotel Havanna Már alig várta, hogy újra otthon lehessen. Ez a négy nap adta neki az erőt, hogy elviselje a hétköznapokat Németországban. Hiába keresett sokkal többet, hiába fejlődött jobban a szakmájában, hiába volt már autója fél évvel a munkába állása után, itt minden annyira más volt. Nyáron a nap nem sütött olyan vakítóan, hogy az […]
április 25, 2014 Írta: olvassbele
Eszéki Erzsébet | Ritkán találkozhatunk ilyen pontos (al)címadással (Tizenhat szelíd történet). Akkor is, ha az olvasó, aki előzetes információ nélkül kezdené olvasni ezeket, azt hihetné a „szelíd” szó kapcsán, hogy valami szép világba menekülhet. Igaz, már a kötet borítója – a fej nélküli játékbaba egy óriási széken – is mást sejtet. Az igazán figyelmes olvasó […]
március 27, 2014 Írta: olvassbele
Vámos Miklós | Aki még sosem volt nő (legalább képzeletben) – nem igazi férfi. Ez úgy hangzik, akár egy idézet, pedig most találtam ki, csak éppen gyanús, hogy már másnak is eszébe juthatott. Hiszen kézenfekvő. Férfi létünk hitelesítői a nők. Gondolom, fordítva éppúgy igaz: nem lehet igazi nő, aki (legalább képzeletben) még sosem volt férfi. […]
február 19, 2014 Írta: olvassbele
Zemen Annamária | Minden reggel ott látom az üzlet előtt a fiatalokból álló csoportot. Iskolába tartanak, előtte még leállnak az utcán: szívják a cigarettát, közben energiaitalt iszogatnak. Menőznek, zsírkirály, amit csinálnak, ez a trendi, ez a kúl, ez a szupcsi. Kezükben az „okostelcsi”, fülükben dugók. Védekeznek, a külvilágtól zárják el magukat. Magányosak. „És teljes vértezetünkben […]
február 19, 2014 Írta: olvassbele
Gyémánthántolás Egyszer, egy hosszú éjszakán át egy fiatal nő volt nálunk. A gondolatait jegyezgettem, tele lett velük egy füzet. Férfiakról és nőkről beszélgettünk, gyerekekről, kapcsolatokról, házasságról. Mesélte, amikor a férjével összeházasodtak, a karnagytól, akinek a kórusába jártak, különös nászajándékot kaptak. A karnagy, a felesége és a leánya a lakodalmukon egy Bach-művet játszott el nekik. Ez […]
december 9, 2013 Írta: olvassbele
Jeges-Varga Ferenc Vámos Miklós pontosan fogalmaz, címválasztásaiban is. A Majdnem összes körülbelül a felét öleli fel annak, amit a novella, elbeszélés, kisregény műfajában tizenhat éves korától kezdve máig a papírra vetett. Összegző mű nyilvánvalóan kitüntetés az írónak, egyúttal fájóan szembesít is az idő múlásával. Ritka, ha az életműsorozatot nem az író halálát követően jelentetik meg. […]
december 8, 2013 Írta: olvassbele
Apukális viszonyok Az évmélyi homály, mint valami Jókai-mellékszereplő. Ejtsd: homáli – kisebb gróf, esetleg báró, hat-hét falu, egyetlen, de masszív kastély. Termeiben történetünk idején gyerekhúgy-, töltetlen savanyú- és foszforszag. A szemcsés, ugrándozó, fekete-fehér álomban J. Tibike, kilencéves állami gondozott a Tömpemizséri Szamuely Tibor Nevelőotthon fenyőfa-ünnepségén a község és az intézet teljes vezetősége előtt helyéről felszökken, […]
december 8, 2013 Írta: olvassbele
Cserhalmi Imre A novelláskötet első darabjának ez a címe: Az irónia határai, az utolsónak pedig ez: Az irónia további határai. A másodikban szinte szó szerint ismétlődik az elsőnek a története, amely egy ponton más irányba fordul: többet és szélesebb értelemben érvényeset ábrázol abból, amiről az első is szól. Abból ugyanis, hogy miként vezet a verbális […]
november 27, 2013 Írta: olvassbele
Two In One (…) Tizenöt perc múlva ott álltam a 2-es villamos megállójában, a Roosevelt téren. Lilian a kő mellvédnek dőlt a Lánchídra vezető járdán ötven méterrel odébb, és a folyóba bámult. Nem tudom, egyszerűen azóta sem tudom, hogy miért pont oda mentem, és hogy ő miért volt ott. Hogy mi történhetett ott. Hogy mit […]
november 27, 2013 Írta: olvassbele
Zemen Annamária Forgách András új könyvének már a címe is meglepő, hiszen a szerző azt állítja magáról, hogy 12 alkalommal a gyengébbik nem bőrébe tudott bújni. Persze nincs itt semmi perverz mutáció, csupán arról van szó, hogy képes volt női szemmel láttatni és elmesélni olyan történeteket, amelyek nőkről, női lélekről, női vágyakról szólnak. A könyvbe […]
szeptember 7, 2013 Írta: olvassbele
Motoros ébredése (Miskolc-blues 2.) A Déli Hírlap rendszeres olvasója joggal gondolhatta, hogy Borsod megye lakossága a fülledt hetvenes éveket végigszórakozta. A bűnügyi tudósítások kilencven százaléka ugyanis az alábbi mondat megfelelő helyszínekkel, nevekkel és időpontokkal behelyettesített változatával vette kezdetét: „A bodrogszegi H. Géza 1976. január 28-án reggel hét óra tájban szórakozni indult.” A szórakozni induló polgár […]
szeptember 7, 2013 Írta: olvassbele
Novics János Egyetlen szerzőt ismerek, aki – látszólag – rosszkedvű tárcákat szentel a hétköznapi őrület mozzanatainak, mégsem leszek rosszkedvű tőle, hanem – kissé keserű szájjal ugyan – derülök rajta. Ő Keresztury Tibor, aki hosszú évek óta körmöli rendületlenül néhány oldalas kisprózáit magyar mindennapjainkról. Ha most egyetlen könyvet kellene adnom a gyerekemnek vagy a diákságnak arról, […]
augusztus 29, 2013 Írta: olvassbele
Árvák Ki fia-borja vagy te? Kinek a nevét viseled, mint egy hidegben hátadra vetett pokrócot? A mi családunkban legfőképp a férfiakkal van a baj. Titkos a múltjuk, csak annyi tudható, hogy elhagytak vagy befogadtak minket. Olyanok, mint a hiány. Férfiágon mindig találni egy-egy ilyet, hogy ne legyen biztos még a nevünk se. A Marcik: így […]
augusztus 29, 2013 Írta: olvassbele
Gáspár-Singer Anna Személyes, néhol már túlontúl is érzelmesnek ható narrátori hang, illetve a valósághű családi tabló ábrázolásáért lelkiismeretesen küzdő elbeszélői akarat tartja össze a regényes novellafüzérré összeálló ötvenkilenc rövid szöveget. Nagy Gabriella nemcsak témájában, hanem stílusában is új prózával jelentkezett a 2003-as Idegen után. Az Üvegház kifejezetten személyes hangú kötet. Az egyes kisprózák első olvasatra […]
augusztus 9, 2014 Írta: olvassbele
0