Élet és halál határán | Lugosi Lou: Kóma Párizsban

Posted on 2014. augusztus 9. szombat Szerző:

0


LugosiLou_KómaPárizsban-bor180Z. A. |

Mi az emberi lét értelme, miért olyan az élet, ami­lyen, hogyan lehet szépen átélni és túlélni? A választ nem kapjuk készen, és amíg élünk – és ha okosan élünk – lassanként talán meg tudjuk találni. Lugosi Lou, mint már oly sokan, a múltban keresi a feleletet kérdéseire.

»Képlékeny, mint a pletyka, / megfoghatatlan, mint a rémhír, / idillé apad, mint a népdal, / … / szívünk körül döng, mint a döglégy.« – írta A múlt című versében Fodor Ákos. Hogy kerül ez ide? A Kóma Párizsban – múltkutatás. Ha felkutatjuk gyöke­reinket, könnyebben és mélyebben ismerjük meg önmagunkat. A kis kötetben a Párizsban élő, magyar származású rendező-színész csokorba szedett novelláit kapjuk.

A címadó és egyben leghosszabb írás az említett múltkeresés talányos (vagy inkább rejtélyes) története: hőse az eltűnt idő nyomába ered. Kómából ébredő testvérével abszurd és hihetetlen helyzetbe keveredik, amely magával ragadja, visszahúzza a múltba, szinte el is feledteti vele a jelent. A múlt felé száguldva nemcsak a jelenről mond le, de visszautasítja a jövőt is. Lugosi azonban még egy csomót köt rá: nem engedi, hogy a múlt átértékelje a jelent; figyelmeztet, hogy a múlt befolyásolja ugyan jelenünket, ám ez a jelen visszahat, és átalakítja a múltat is.

(Ha kissé gubancosnak tűnik is a gondolatmenet, azért emlékeztetek arra, hogy a történet tárgya elsősorban a szubjektív múlt, nem az objektív, történelmi valóság. Már Italo Calvino is utalt rá, hogy a történelem folyamatosan változik, attól függően, hogy kultúránk és általában tapasztalati úton szerzett benyomásaink milyen fénytörésben mutatják meg a múltat.)

A Kóma hőse a múltból való visszatérést szinte csalódásként éli át, pedig személyiségét megváltoztatta a „távollét”: föloldotta lelkiismeret-furdalásait, magyarázatot kapott addig megválaszolatlan kérdéseire.

Egy másik írás a halál kérdését bogozgatja, az elmúlás lehetséges módjait veszi sorra. Milyen a szép halál, mitől lehet szép az elmúlás? Az ember általában azzal a prekoncepcióval él, hogy a halál negatív, rossz dolog. Pedig a halál a hívő számára egy igazabb létezés kezdete, tehát inkább jó (derűs), mint elszomorító. Születés és halál: az élet két határpontja. De talán tovább is élhetünk örök lelki lényként. Kit mikor és hogyan ér el ez az állapot? „A Mindenható – Lugosi végkövetkeztetése szerint – felülnézetből jobban látja”, kinek mi áll a legjobban.

Habár van rosszabb a halálnál is, amikor a személyiségünk vész el. Az időskori elbutulás Sanyi bácsi jelenét lopja el A veje lapjain. Egy elveszített világ darabkái az emlékcserepek, és egymáshoz tartozásuk logikáját ép ember meg nem értheti.

Lugosi Lou könyve is cserepeket mutat föl, időben és térben bolyongva. Valójában nincs szerkesztési elve a novellagyűjteménynek (talán hiányzik is), viszont a mesélés csapongó módja elbájoló. A történetekből egy (vagy több) élet pillanatai villannak föl, a kislánykortól a bogárléten át az aggkorig, a világot néha mikroszkóp alatt, néha némi pesszimizmussal, máskor meg bizakodóan figyelő ember szemével nézve.

Lugosi Lou

Lugosi Lou

Lugosi Lou: Kóma Párizsban
Ab Ovo Kiadó, Budapest, 2014
90 oldal, teljes bolti ár 1500 Ft
ISBN 978 615 535 3530

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A Kóma Párizsban novellái különös, varázslatos szür­reális világba röpítik az olvasót, segítségével külső és belső tájakat egyaránt bebarangolhatunk. Az első pillantásra a realitás talaján maradó etűdök való­jában groteszk elemekkel fűszerezik a hétköznapit.

Lugosi Lou rövid villanásokkal képes egy egész sorsot megragadni, bemutatni, mitől egyedi az ember, mitől különleges. Előadásmódja letisztult, mondatai tűélesen ábrázolják az általa elképzelt világot. Életmeséi megállásra késztetik az embert, elgondolkodtatják. Hiába akarnánk, nem tudunk tőlük szabadulni, magunkkal visszük írásai ízét, szavai ritmusát.