Browsing All posts tagged under »magvető_kiadó«

Felhőmesék – Korhatár nélkül | Tóth Krisztina mesekönyvének interaktív bemutatója

április 21, 2017 Írta:

0

Xénia | Tóth Krisztina Felhőmesék című új mese­könyvét művészeti foglalkozással egy­be­kötött, interaktív bemutatón ismerhetik meg felnőttek és gyerekek a Mű­csar­nokban Tervezzünk légvárakat! A Kék, Sárga és Piros szigetek lakói a szivárványos buborékkal érkező Tünemények, akik kényelmes lakhelyeket rendeznek be, ahol vendégül láthatják a kalandorokat, a kóbor­zengőket és az éppen arra tekergőket. Az idelátogatók versekkel, mesékkel […]

A boldogságtól ordítani | Kun Árpád: Megint hazavárunk

március 8, 2017 Írta:

0

Jeges-Varga Ferenc | „Bal felől megnyílt a fasor. Életem egyik fontos elágazásához közeledtem” – kezdi Kun Árpád kissé hatásvadász felütéssel a Megint hazavárunk című regényét. Habár az elbeszélő itt elsősorban a járművezetési vizsgáján megoldandó feladatra koncentrál, e nyitány egyértelműen utal arra a sokkalta jelentősebb változásra is, amellyel a regény főszereplője, bizonyos Kun Árpád néz szembe, […]

Mindig álruhában | Kiss Tibor Noé: Inkognitó

február 15, 2017 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | Kiss Tibor Noé prózáját érlelem magamban napok óta. Forgatom, hümmögök, és azon gondolkodom, hogy lehetséges az, hogy egy szöveg úgy legyen szinte gorombán barátságtalan, hogy közben mélyen bensőséges. Jéghideg, és közben tűzforró. Távoli és közeli. Szeretetteljes és kegyetlen. Valóságos és fiktív. Önmagába zárt, és mindenkihez szóló. Mindenkié és senkié. Pedig nagyon lehetségesnek […]

Viharsarki családfakutatás | Grecsó Krisztián: Jelmezbál

október 4, 2016 Írta:

0

Lengyel Szilvia | Ez életem első olyan könyve, melyet kétszer olvastam el, méghozzá egymás után. Merthogy a Jelmezbálnak két olvasata lehetséges. Befejezzük Grecsó Krisztián novellagyűjteményét, elégedetten hátradőlünk, remek volt. De tudjuk, hogy a történetek összefonódtak, talán előbb rendet kéne tenni a fejünkben, még egyszer átböngészni, rájönni a kötődési pontokra. Aztán a második kör után tényleg […]

Röhrig Géza: Az ember, aki a cipőjében hordta a gyökereit (részletek)

augusztus 25, 2016 Írta:

0

örökbefogadás tehetsz te bármit nem neked születtem hiába állsz itt és babusgatsz engem nem neked születtem késtél ennyi kerek tíz évet a lelkem akarod elegem van belőled kerek tíz évet anyuzni sem tudlak bocsáss meg ezér’ az a másik az anyu bokádig sem ér bocsáss meg ezér’ jó voltál pedig jó és figyelmes mégse tud […]

Ereszkedés a mínusz tizenkilencedikre | Röhrig Géza: Az ember, aki a cipőjében hordta a gyökereit

augusztus 25, 2016 Írta:

4

Jeges-Varga Ferenc | Ha nem lett volna a Saul fia című film hazai és nemzetközi sikere, a Magvető Kiadó talán fel sem karolja (?) Röhrig Géza verseit (vagy legalábbis nem most), holott a versírás nála nem előzmény nélküli: első kötete (Hamvasztókönyv; Múlt és Jövő Kiadó, 1995) több mint húsz éve jelent meg. Természetesen Saulnak alapvetően […]

A Don-parti vész | Nemeskürty István: Rekviem egy hadseregért

augusztus 20, 2016 Írta:

0

Bogárdi Iván |   Nagy-Magyarország (irredenta hangokat visszaidéző) térképe díszeleg az autók szélvédőjén, az emléktárgy-árusok kirakatában és néhány politikus irodájának falán is, konferenciákat rendeznek a trianoni béke igazságtalanságáról. Elkerülhetetlen, hogy leemeljük a könyvespolcról Nemeskürty István 1972-es könyvét: a Rekviem egy hadseregért címűt. Hat kiadást ért meg a Magvetőnél, valamelyik csak megvan otthon. Megjelenésekor a mű […]

Nemeskürty István: Rekviem egy hadseregért (részlet)

augusztus 20, 2016 Írta:

0

A tizenharmadik nap Január huszonnegyedike, vasárnap. Szűkszavú bejegyzés a hadsereg-parancsnokság naplójában: „A magyar hadsereg a mai napon 12 órakor kivált az arcvonalból.” Vége. Vége az értelmetlen vérontásnak. Akik eddig túlélték, most már talán életben maradnak. A 2. magyar hadsereg megsemmisült. Az otthoni sajtó csupa kellemes hírt közöl: szombaton este kívánsághangverseny volt a Magyar Művelődés Házában […]

A legszórakoztatóbb magyar próza | Centauri: Jákob botja

június 3, 2016 Írta:

0

Novics János | Egy kissé lassan és körülményesen indul Centauri új regénye, a Jákob botja, de ami utána jön, nyugodtan mondhatom, kortárs regényirodalmunk egyik legizgalmasabb vállalkozása. Az új regény főhőse egy klasszikus amerikai író, Jack London. Ő szólítja meg az olvasót és beszéli el történetét egyes szám első személyben. Hogy a tényleges Jack London életéről, […]

Oravecz Imre: Távozó fa (részletek)

március 4, 2016 Írta:

0

Alapművelet Gyorsan kiszámolom, hány évet éltem eddig egyedül, egymás alá írom a részösszegeket, összeadom a számszerűsített vereségeket, és huszonnyolc jön ki, sok, de ha ennyit kibírtam, a kevés, mi hátravan még, gyerekjáték lesz. Naptár Házamban szürkülnek a fehér falak, kivált a szobák felső sarkai, hol síkjuk metszi a mennyezet síkját, a nappaliban még nem olyan […]

Közelgő tél | Oravecz Imre: Távozó fa

március 4, 2016 Írta:

0

Jeges-Varga Ferenc | Verseimmel mindig szemben úszom az árral, / semmi küldetéstudat, útmutatás, lángolás, / vagy posztmodern mutatvány, viccesség, csavar, / földhözragadt, komor vagyok és érzelmes, / és folyton panaszkodom, eszközeim pedig költőietlenek, / ha vannak egyáltalán eszközeim” – vallja Oravecz Imre összefoglalóan, A megfelelő nap című kötete (2002) egyik versében (Irodalom). Az életműsorozatát nyitó […]

Csider István Zoltán: Rendrakás (részletek)

február 15, 2016 Írta:

0

Az én dolgom ez maradt: szép verseket írni anyámról. (vagy jókat.) ha meghalt, csak annál szebbeket. kölcsönadni egyszer ezt a kék szorongást: stricik a presszóból futtatott nőiket. úgy ébredni egyszer, hogy volt egy slágerem, hogy én vagyok az a faszi a tévéből, egy másik felolvasásról. a könyvtárban nők, akik épp eléggé ismeretlenek. ne rágd a […]

Rend a lelke | Csider István Zoltán: Rendrakás

február 15, 2016 Írta:

0

Jeges-Varga Ferenc | Van, hogy muszáj kidobni a felesleget, száműzni minden körülményt, ami csak zavart okoz. Csider István Zoltán debütáló kötete már a címválasztásával (Rendrakás) pontosan megjelöli verseinek origóját, a felfordulásban mindent számba vevő, sorba rendező tenni akarást. A kötet egyik első versében (A főbérlő szülei) szinte már szájbarágó egyszerűséggel fogalmazódik meg ez a költői […]

Szerb Antal: Budapesti kalauz – Marslakók számára (részlet)

február 10, 2016 Írta:

0

A Marslakó egy szép nap szerencsésen megérkezett Pestre, szobát vett ki a Bristolban, lekefélte ruhájáról a csillagok porát és telefonált nekem, hogy megbeszélésünk értelmében mutassam meg neki a Várost. Uram, igen tisztelt Idegen, mindenekelőtt arra kell nyomatékosan kérnem, ne hallgasson az újságírókra és a jeles megfigyelő tehetségekre, akik azt fogják Önnek mondani, hogy a pesti […]

Félmúlt, vagy egészen az… | Szerb Antal: Budapesti kalauz – Marslakók számára

február 10, 2016 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | Pontosan így akarok Szerb Antalra emlékezni. Így akarom megmutatni másoknak az ő kivételes humorát, stílusérzékét, intelligenciáját, íráskészségét. Ezzel a könyvvel akarom megmutatni mindenkinek, aki még nem olvasott tőle semmit, hogy az egyik legkiválóbb magyar szerzőt olvasni jó, sőt: kell is. A Budapesti kalauz Marslakók számára egyszerre korrajz és várostérkép, abból az […]

Emberszólamok | Dragomán György: Oroszlánkórus

december 18, 2015 Írta:

0

Jeges-Varga Ferenc | Dragomán György Oroszlánkórus című kötetének címadó novellájában az unokáját vigasztaló nagyapa nevetése remegteti meg a komód fiókjaiban pihenő tárgyakat. Az összekoccanásokból sokszólamú zene születik, mintha csak a fiókok elejére csavarozott nagy oroszlánfejek morogva énekelnének. Mindegyik hang egy kicsit más, mint a többi, de együtt megszólalva egészen egyformának hallatszanak. Dragomán gyűjteményes könyve ugyanígy […]

Működteti a WordPress.com.