Kemény szív dobog a lobogós gatya mögött(!) | Cserna-Szabó András: Sömmi / K2 társulat / Jurányi

Bedő J. István |

Minden probléma ott kezdődik, hogy mit tegyünk egy olyan celebbel, akinek már a nevétől is ég a pofánkról a bőr. Mert ugyebár ez az R. Sándor sokszorosan köztörvényes, sokszorosan elítélt, sokszorosan szökevény illető eléggé flekkes.

Másfelől viszont nemigen volt gazdag ember, pedig csak a gazdagokat csesztette, ki-kirabolgatva őket. Ámbár az is igaz, hogy keveset lehetett tudni róla, mert ő maga hallgatag embör volt, viszont a hasonszőrű cimborái közül akiknek a köszönésen túl fecsegni lett volna kedvük, azok különös módon valahogy abbahagyták a folyamatos lélegzetvételt.

De hát mindezt megkapargatták mindenféle íróembörök, osztán vékony ponyvafüzetkéket, máskor meg vastag regényféléket rittyentettek ennek a Sándor nevű embörnek az életéből. Ki mit képzelt hozzá.

Cserna Szabó András is fogta magát, előkotorta a tévéarchívum feledéséből R. Sándor életét, és mögírta a saját verzióját. Ez lett a Sömmi.

Igen derék munkát végzött, mert rájött, hogy Rózsa S. életét csak egy cimborája tudná elmesélni, ezért a korábbi művekből (is) ösmert Veszelka Imre szövi a szót. Veszelka a regényben már vén koldus, és ő az egyetlen, aki tudja, milyen volt az igazi Rózsa (híha, nöm szabad kimondani a nevét, csak azt: Gazda), és hogy miért olyan vad hírű. Hát mert az ördögnek eladta a lelkét, már születése előtt. Na, erre varrj gombot, 21. századi olvasó!

A regény fergeteges – ám most essön arról szó, hogy a K2 társulat színre vitte. Nem az ördög miatt, de elég necces, ugyanakkor tuti sikerű vállalkozásnak tűnt – az is lett. Cserna-Szabó szövege eléggé sajátos (ez pozitívumnak olvasandó), ugyanis mindent beleoperált a könyv szövegébe, ami Rózsáról (& Co.) szóba és irodalomba kerülhetett, továbbá hamisított néhány legendát (pl. hogy Jókai vitte el a Kossuth-tól származó menlevelet Rózsának), és persze a kulináris beütés is előkerült. (Már ti. beleinjektálta a Jókai bableves születését, mert Cserna-Szabónál könyv nem löhet eszögetés nélkül…).

Végül, ahogy a valóságban is megesett, a 48-49-es szabadságharc után – melyben szabadcsapatával vett részt – már ismét gyilkolt-rabolt a Gazda, és egymást követő, jól megérdemelt fogságok után holt mög, a tömlöcben, Szamosújvárott. Ezt már nem meséli el a Veszelka Imre, de persze a Wikipédia tudja, mert az mindent tud.

Igen ám, de hogyan lösz ebből a nagyon cselökményes monológból színdarab?

Hát úgy, hogy a K2 két dramaturgja (Bereczki Csilla, Gábor Sára) és Hegymegi Máté, a rendező a szöveget „belefaragta a karácsonyfatalpba”. (Ettől persze néhány kisebb súlyú epizód is eltűnt, és valamennyi a jellemfejlődésből is.) Hegymegi erősen fizikai színházas verziót állított elő: a szöveget recitálják a stilizált bő gatyát viselő fiúk-lányok, és minden egyebet – gyilkolást, móresre tanítást, kiherélést, erőszaktételt – a mozgás és a testek halmaza jelenít meg. A színpadon csupán egy gémeskutat idéző, stilizált vasszerkezet áll (Fekete Anna), ami olykor dramaturgiai szerepet is kap: a különböző súlyú cselekedetek és cselekvők billegnek rajta fel-le. De bűnös embört is lehet akasztani rá, amikor a váz faág szerepet játszik.

Némileg igazságtalanul az ördögöt játszó Piti Emőkét említem először. Már a testére festett lakkréteg is nagyszerű ötlet (jelmezek: Kálmán Eszter), ő pedig végig jelen van, olykor beszél, de inkább hallgat, mégis ő a fő manipulátora a Sándor jelleme elfajzásának. Egy, a kortárs táncot nálam jobban értő kritikus talán fanyaloghatna, hogy ugyan mennyivel több az előadás, mint a könyv – csakhogy én máshonnan nézve dicsérem nagyon a K2 előadását. Ugyanis ez nem táncszínház, hanem a nem túl nagy példányszámban megjelent könyv kerül közelebb – a merész és új utakat törő társulat révén – a lehetséges olvasóközönséghez. A K2-nek amúgy is megvan a rajongótábora, amelyik követi Szkénén, Átriumon körösztül a Jurányiba őket.

Hallatlanul fegyelmezett, szinte zenekari pontosságú a Sömmi előadása. Rozs Tamás időnként belezenél, máskor meg a színészek kapnak a hangszerekhez. Majdnem mindenki majdnem mindent játszott: Boros Anna, Borsányi Dániel, Domokos Zsolt, Erdélyi Adrienn, Horváth Szabolcs, Mészáros Martin, Piti Emőke, Viktor Balázs.

Nagyon figyelemreméltó előadás lett, nem sömmi!

Fotók: Toldy Miklós

Irodalmi forrás:
Cserna-Szabó András: Sömmi.
Magvető Kiadó, Budapest, 2015
208 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft,
kedvezményes webshop ár 2392 Ft,
e-könyv változat 1990 Ft
ISBN 978 963 143 2862

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Rózsa Sándor történetét sokan elmesélték már. A nép, az istenadta nép egy rakás nótát és legendát költött a betyárvezérről, a ponyvaszerzők se lustálkodtak Rózsa-ügyben, de az irodalmi profik közül is számosan pennájuk hegyére tűzték az alföldi szegénylegény sorsát: Arany, Tömörkény, Krúdy, Móricz, Móra stb.
Az előbbiekben felsorolt elbeszélőkben egyetlen közös van: egyik sem volt ott! Mármint senki nem látta közelről Rózsa Sándor működését.

• Olvass bele!

Most azonban egy koronatanú beszéli el a közismert történetet. Veszelka Imre, „a legszöbb paraszt”, Rózsa Sándor legkedvesebb cimborája meséli el, hogy valójában hogyan is estek meg a dolgok. Ha valaki, hát ő igen közelről látta az eseményeket, és most (1900-ban) a szegedi Páva vendéglő előtt elmondja az igazi, eddig eltitkolt, megdöbbentő sztorit.

Ördögi easternre számítson az olvasó, kegyetlen, de igaz szavakra, mert Veszelka nem kér – de nem is ad kegyelmet. A Sömmi patakvértől nem mentes, de igaz érzelmekben is dúskáló betyárregény, melyben nemcsak a szegénylegényekről hullik le a lepel, de magáról a történelemről is. Mert Veszelkától megtudjuk, semmi sem úgy történt, ahogy eddig tudtuk. Sömmi!