Viharsarki családfakutatás | Grecsó Krisztián: Jelmezbál

Posted on 2016. október 4. kedd Szerző:

0


grecsok_jelmezbal-bor240Lengyel Szilvia |

Ez életem első olyan könyve, melyet kétszer olvastam el, méghozzá egymás után. Merthogy a Jelmezbálnak két olvasata lehetséges. Befejezzük Grecsó Krisztián novellagyűjteményét, elégedetten hátradőlünk, remek volt. De tudjuk, hogy a történetek összefonódtak, talán előbb rendet kéne tenni a fejünkben, még egyszer átböngészni, rájönni a kötődési pontokra. Aztán a második kör után tényleg hátra lehet dőlni, mert ekkor már egy csavarosan zseniális családregény-krimit tettünk fel a polcra.

A szerző megfogalmazása szerint mozaikos családregényt olvasunk, amiben néhány família két-három generációjának életébe pillantunk bele. Ismét a Kőrös, a Kurca partjára, a már ismert Sáraságba kerülünk. Ez a nem létező helységnév az író szülőhelyével azonos, azonban első regényét, a Pletykaanyut követő méltatlankodások miatt többé nem használja Szegvár nevét. Emlékeiből mintáz, merít, karikíroz, de a jelenből is akár, és ez nyilván nem teszik annak, aki magára ismer.

Nemcsak a színtér köszön vissza, a szereplők között is akad újból felbukkanó figura (például Domos tata), ezek az író védjegyei immár. Van gyilkosság, izgalom, de a történetek, még ha borongósak is kissé, teljesen valóságosak, életszerűek. Általában: nagyon olyanok. A mikroszkóp alá került emberek együtt szociológiai tanulmánynak is beillenek, csakúgy, mint korábbi figurái. Grecsó társadalmi osztályokat mutat be, és bontja le egyénekre. Néha fojtogató a magány, a nyomor, a kilátástalanság, a rossz élethelyzetek lenyomata. Mégsem hiányzik a könyvből a humor, még ha tipikusan grecsós is – sírva-nevetős, szarkasztikus.

A legizgalmasabb történet talán Darida Éva tanárnőé, mert életének bizonyos részeit két résztvevő szemével nézve is látjunk, igazán sajátos megközelítésben. Kiss Anna és Szoloványi János hátborzongató sorsa már az első fejezetben meglúdbőröztet. És a Szél család élete, vagy Bernát Árpié? Nem is lehet rangsorolni, melyik lenne jobb, a karakterek lenyűgöző ábrázolásának köszönhetően nem is kell sok mindennek történnie ahhoz, hogy élvezetes legyen a bolyongás. Grecsó szereplői közül senki nincs jó helyen, senki sem érzi jól magát a bőrében. Az olvasó kukkolóként néz át a főhősök feje felett (néha meg a fejükbe), ismeri családjuk múltját, jelenüket, és többet tud az összefüggésekről, mint a szereplők maguk.

Van itt holokausztból visszatérés, nyilasok, erőszak, szegénység és a falusi élet nyomasztóan zárt világa. Mindenből csak kicsi, mert a fejezetek elkalandoznak, még ha a szálak végül össze is futnak. A történetben hagyott lyukak pedig, melyek jól használt írói eszközként tátonganak, megdolgoztatják az olvasók agyát.

Ismétlődnek a családnevek, váltakoznak a korok – ám nem időrendben. Ez a szándékos bonyolítás megteszi hatását, nagyon oda kell figyelnünk. Ugrálunk időben és térben, és ettől válik olyan izgalmassá a könyv. Hátránya viszont, hogy végig is kerget rajta, és az utolsó lapokon jövünk csak rá, hogy nem tudjuk összekapcsolni a sorsokat. Na ekkor lehet újrakezdeni, hogy a novellák összefüggő családtörténetekké álljanak össze.

A kiadó ügyelt arra, hogy a könyv borítója megőrizze a korábbi kötet (Megyek utánad) stílusát, és így az önálló művek akár életműsorozattá alakulhassanak. Az azonos grafikus és grafika – visszafogott színeivel és szinte üres világával – jól illeszkedik a tartalomhoz. Ezúttal a történetek helyszínét látjuk, a városrészletet, melyből az iskola emelkedik ki.

Grecsó Krisztián írói ereje nem (vagy nem csak) az összképben, a történet sodrásában van, hanem az apró részletekben: szavakban, mondatokban. Lehet ízlelgetni, vissza- meg újraolvasni, csettinteni, hogy ez igen, már megint micsoda leírás, életre kelnek a mondatai. Igazi filmélmény a könyveit olvasni, és ez most sincs másképp.

Na jó, azt hiszem, újra előveszem a Pletykaanyut is, hogy összekössem a Jelmezbállal.

Grecsó Krisztián (Fotó: Szilágyi Lenke)

Grecsó Krisztián (Fotó: Szilágyi Lenke)

Grecsó Krisztián: Jelmezbál 
Magvető Kiadó, Budapest, 2016
296 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
kedvezményes webshop ár 2792 Ft
ISBN 978 963 143 3708

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Két lányt holtan találnak a faluban valamikor az 1960-as években. A harmadik még él, amikor rábukkannak, de mire odaér az orvos, a sebesült lány eltűnik. Szerelme, a fiatal rendőr évtizedek múlva, Budapesten, egy különös találkozás után jön rá az igazságra. E talányos bűnügyi történetből bomlanak ki egy családregény mozaikjai.

A Jelmezbál napjainkig nyúló történetének szereplői unokák, nagymamák, asszonyok – nők. Élik az életüket, keresik egymást, önmagukat vagy épp a vér szerinti anyjukat. Elköltöznek, visszatérnek, szerelem, árulás, alakoskodás, hit és féltékenység van az életükben. Sok elmaradt ölelés, és szerencsére még több olyan, amelyik nem maradt el.

Grecsó Krisztián új könyvének fejezetei önmagukban is kiadnak egy-egy képet, mintha mindegyik történet más családtag vagy szomszéd élete lenne. Az utak keresztezik egymást, és végül, bármennyire is összekeveredtek térben és időben a darabkák, összeáll a nagy, drámai egész.