Az én életem | Grecsó Krisztián: Megyek utánad

Posted on 2014. szeptember 2. kedd Szerző:

0


Grecsó_Megyek-utánad-bor180Bodó Viktória Booklány|

Vannak könyvek, amelyek hatása alól nem vonja ki magát egykönnyen az ember. Amelyek tíz-húsz oldalanként gondolatfolyamokat indítanak el, s emiatt nehezen emésztődnek meg. Reflexióra és önreflexióra késztetik az olvasót, aki így könnyen örvényben találhatja magát: minél többet olvas, annál többet gondolkodik, s minél többet gondolkodik, annál többet olvas. Erős spirál lesz ebből, ami a gyomránál ragadja meg az embert – erre pedig csak a legjobb könyvek és a legnagyobb írók képesek.

Grecsó Krisztián a rá nagyon is jellemző erővel vetette papírra Daru szerelmi és jellemfejlődési útikönyvét. Számomra eddig ez a leghatásosabb könyve. Lehet, hogy nem a legjobb – nyilván ezen sokat fogunk még más hozzáértőkkel vitatkozni –, de hogy a legjobban ez hatott Booklány mindennapjaira, az biztos.

Majd’ két héten át forgattam. Apránként, ízlelgetve vettem birtokba a lapokat, a napokat, az éveket. Pedig amolyan hirtelen módon, a „két laza este alatt ezt is megeszem” lendületével kezdtem az olvasásba. Nevezett lendület el is tartott körülbelül a negyedik oldalig. Azon a ponton kezdtem el újraolvasni bekezdéseket, elmerengeni a mondatok ízén, a szavak szagán, a történet valóságosságán, s mindezen keresztül a saját (nem kizárólag) érzelmi dolgaimon.

»Daru csak állt, letörten, magányosan, mint egy kiselejtezett vaskályha, a ház előtt. Megint arra gondolt, eddig nem veszekedtek. És hogy most ez az egész nagy képzelgés a barátságról tönkrement.«

Képtelen voltam gyorsan felfalni a könyvet, az falt fel engem. Pedig szabadultam volna, ha hagyott volna nyugodni, ha kikerülhettem volna a hatása alól, ha nem termett volna nyomában gyomorgörcs, gondolatmenés, merengés a jelenen (értsd: ez tulajdonképpen G. K. könyve), és múlton (értsd: ez tulajdonképpen az én életem). Más szemszögből, másutt, másképpen, de nagyon egyforma keretek között éltünk mi, akik ugyanabban a korban voltunk gyerekek, kamaszok, fiatal felnőttek. Nagyon egyforma díszlet volt mindenhol Nagyonvidéken. A klónok országa voltunk. S ebben a klónországban cseperedtünk, próbálgattunk szárnyat, szenvedtünk el frusztrációt és boldogságot. Igen, a boldogságot is elszenvedtük. Ez az, ami miatt képtelen voltam szabadulni, azt hiszem. Az író olyan sebészi pontossággal öltötte össze a könyvét, ami a tökély határait súrolja. Valahonnan nagyon mélyről jön mindez, egyedivel felfestve az általánost. Precíz, profi, és mint ilyen, kíméletlen.

Nem önéletrajzi könyv ez, de a szerzőből táplálkozik, ezért képes ekkora érzelembombát robbantani az olvasó lelkében, gondolatháborút elindítani az agyában. Nem könnyed olvasmány, felkavaró, tipikus – és mégis különc. Arról az útról mesél, amin mindenki végigmegy, a borzasztóan zavaros és tragikus első szívdobbanásoktól az építő vagy romboló élményeken át, el a »meg kell a szívnek szakadni« határáig, hogy végső soron kiderüljön, mindez már nem is számít.

Számomra a legpontosabb az író eddigi munkái közül. Megragad, nem ereszt. Ahogy a nagyok teszik. S hogy ad-e a feszültségből végül feloldozást? Neked adott, Olvasó?

A Booklány szereti… oldalon megjelent írás szerkesztett változata

Grecsó Krisztián

Grecsó Krisztián

Grecsó Krisztián: Megyek utánad
Magvető Kiadó, Budapest, 2014
304 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft
ISBN 978 963 143 1766

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Elfeledett, rejtőzködő utak hálózzák be a fülledt alföldi falu földjeit, ahol Daru, a kamaszodó fiú küzd bandavezéri pozíciójáért, az önbecsülésért és szerelemért: egyszóval az életéért. Ha ő nem menne végig ezeken az ösvényeken, elkopnának, beleolvadnának a határba, megszűnne valami hallatlanul fontos, és az emlékezet jóvátehetetlenül megsérülne. Daru élete, sorsa is ilyen: makacsul járja az érzelmek elágazó csapásait, múltban és jövőben, közben mindegyik kapcsolatában elveszít magából valamit, mindegyikbe belehal egy kicsit. Így válik felnőtté. A sebek, varratok és hegek sokasodnak, szíve talán kérgesebb lesz, de a legutolsó, okos és érett viszonyban is ugyanaz a szenvedély izzik, mint a legelsőben.

Hogyan is lehetne jobban elmesélni egy ember életét, ha nem a szerelmei történetén keresztül? Erre, és saját boldog-boldogtalan pillanatainkra, éveinkre gondolunk, miközben Daru sorsával ismerkedünk. Jön utánunk, nem ereszt.