Alföldi Róbert (háttérben a Szakértők)
Nemrégiben ezen az oldalon azon elmélkedtem, hogy lehet-e vezércikkből (egyáltalán újságcikkből) színi előadást rendezni. A válasz inkább a nem felé hajlott. Mégis van ellenpróba. Konrád György februárban megjelent esszéjét – Kutató kézben hamu és csontdarabkák – színpadra vitte Alföldi Róbert, a Zsidó Nyári Fesztivál nyitónapján.
Nem először nyúlt Konrád szövegéhez, készült belőle egy videófelvétel (megnézhető itt), de a több mint félórás, nagyon elgondolkodtató szöveg hallatlanul tömény. Nincs olyan mondata, ami után ne kellene megállni – (ha olvasom, újraolvasni) –, gondolkodni rajta. Mert ez a szöveg: nem kizárólag elmélkedés. Szenvedéstörténet is: profán passió.
Konrád először arról a híres Wannsee-i konferenciáról ír, ahol hűvös, nyugodt, józan urak eldöntötték az európai zsidóság sorsát. A megsemmisítésüket.
Aztán a saját gyermekkorát mondja el, hogyan élte meg szülővárosában az ég elszürkülését majd elfeketedését – s milyen csodaszerű véletlenek, időzítések, el- és visszautazások, mentették meg végül is az életét, miközben rokonai szinte mind egy szálig áldozatokká lettek.
Az esszé végül pedig hatalmas merítéssel arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi visz embernek látszó élőlényeket a genetikailag teljesen azonos fajtatársaik elpusztítására. Ez a szaktudományosnak tűnő megfogalmazás nem véletlen. Konrád egy Leonardo kíváncsiságával és hűvös tárgyilagosságával boncolgatja aprólékosan ezt a szörnyűséges szövetet.
Konrád György szövege ugyan sehol nem tesz aktualizáló utalást, de mondatai különös visszhangot vernek: „Ma már, hetven évvel később, inkább az odavezető út az érdekes, a szótól a tettig, és ami utána van: az előzmény és a következmény, a populista-fasiszta mozgósítás, a diktatúra kiépítése, és az ellenségként való definíció, amelyből ellenségként való determináció is lesz.”
Amikor Alföldi Róbert a színre vitel mellett döntött, valószínűleg sejtette, hogy a személyes szakmai hitele is elegendő lenne, hogy megtöltse az Urániát. De az is nyilvánvaló volt, hogy ez a szöveg a tűrőképesség határait feszegeti. Színpadi társnak választotta maga mellé ezért a Szakértők zenekart. Ez a sajátos – színház-zenei – formáció, Kovács Márton vezetésével már számos színpadi mű zenéjét szolgáltatta. Igazi fúziós zene szólt most az Alföldi által teremtett végtelennek tűnő csöndek után, olykor a szöveg alatt, vagy azzal feleselve.
Fúziós a zene, vagyis minden megszólal benne: áthangszerelt magyar népdal – esetleg új zenével –, klezmer, hagyományos (és free) dzsessz, cigány muzsika, de még olyan részlet is, ami Bartók Amerikában írt, boldogtalanságot árasztó zenéi folytatásának hihetnénk, holott egyértelműen Szakértők-muzsika ez, ilyen mivoltában összetéveszthetetlen.
Alföldi Róbert mögött balra Radnay Csilla
A zenekarba ült Alföldi meghívására – és énekelt, muzsikált – két jóbarát-színész, Hevér Gábor és Radnay Csilla. Mintha csak oda születtek volna.
A monumentális szöveg és a hatalmas, lenyűgöző est végén hosszas vastapssal ünnepelhettük az előadáson megjelent Konrád Györgyöt is.
Az írás részben azonos az Új Élet október 1-jei számában megjelenő cikkel.
Zsidó Nyári Fesztivál, 2014. augusztus 31.
Uránia Nemzeti Filmszínház
Fotók: Vajda Tamás
Olvass bele 
Posted on 2014. szeptember 3. szerda Szerző: olvassbele
0