Sáná Tová – Shana Tova | Újév váró zsinagógai koncert

Posted on 2014. szeptember 4. csütörtök Szerző:

0


Nógrádi Gergely (SzR)

Nógrádi Gergely (SzR)

Bedő J. István |

Jókora meglepetést okozott a nem kellően fel­ké­szült hallgatónak a Dohány utcai zsinagógában meg­rendezett újév váró, újévet köszöntő kán­tor­est. Ugyanis a fő attrakció a vendég volt, a Jeruzsálemi Akadémia Kamarakórusa.

Bár a műsor a hazai legnépszerűbb kántorokat helyezte előtérbe, de végül is őket nem csak évi egy alkalommal lehet hallani. A jeruzsálemi kórus viszont még ragyo­góbbá tette az est hangulatát. A zsúfolásig telt zsinagógában a köztévé felvételt is készített, így tehát a kivetítők révén a nem látó helyre is eljutott a profi képi világ. (Ennek azért van jelentősége, mert a kivetítőkre más körülmények között rá szokták keverni az éppen hangzó mű címét, és ez most sajnos elmaradt.)

Így tehát beszámolóm jobbára megérzésekre és stílus­tip­pelgetésre támaszkodik – ám hadd tegyem hozzá, a ké­sőbb megkapott műsor visszaigazolta a talál­gatást.

A kórus madrigálra emlékeztető művel indult, de szinte ez volt az egyetlen, amely távolabbi korból származik. (Szinte, mert azért Bachot idéző fúgaépítkezés csak felbukkant ott is, ahol nem számítottunk rá…) A kórus- és a szóló művek legnagyobbrészt huszadik századi komponisták művei. Rendkívül érdekes volt megfigyelni, hogy egyes kórusművekben a tizenkétfokúság merész, szinte irritáló hangzásai tűntek fel, máskor felismerhetőek voltak Kodály kortársainak vagy a nyomában járó zeneszerzőknek az alkotásai. A kántorok – különösen Fekete László és Zucker Immánuel – szólóiban viszont inkább a 19. századi, hagyományos zsinagógai zene, ami alig tér el a fohászkodások deklamálásától.

A kórus műsorának (sejthető) meglepetése volt a magyarul – pontos kiejtéssel, megkapóan szép hangszerelésben felhangzó – Szól a kakas már, de nemcsak ez került bele, hanem halhattuk Kodály Zoltán feldolgozását, a Baruch Shem K’vod – Áldassék királyságának dicsőséges nevé-t is.

A Jeruzsálemi Akadémia Kamarakórusa (vezényel: Stanley Sperber)

A Jeruzsálemi Akadémia Kamarakórusa,vezényel: Stanley Sperber (VT)

Több magyar vonatkozása is volt az estének, de ez már csak a műsor utólagos átböngészése után derült ki. Megszólalt két magyar gyökerű zeneszerző, Pártos Ödön és André Hajdu egy-egy műve, a Dohány utcai zsinagóga korábbi orgonistájának, Lisznyai-Szabó Gábornak a zenéje, és végül még a tragikus sorsú Szenes Hannának egy verse is elhangzott dalszövegként.

A kórusművek mindegyikét áthatotta az európai zenei örökség – talán nem véletlenül választották ezeket a műsorba –, holott jórészt a leghagyományosabb héber zsoltárszövegek és imádságok adták a művek nyersanyagát.

A kántorok szóló és közös produkciói két különböző stílust mutattak fel, és az összevetés legalább olyan érdekes volt, mint a közös megszólalások. Fekete László erős tömör basszbaritonja az imádságszövegek bonyolult zenei szövetét óriási fegyelemmel és megvesztegető pontossággal rajzolta meg, Zucker Immánuel világos tenorjával szép magasságokba emelte a zsoltárokat és a fohászkodásokat. Nógrádi Gergely, ha akarná, sem tagadhatná le operaénekesi előéletét (de nem is akarja). Bariton felé hajló drámai tenorja, bel canto stílusú – askenázi, de mondjuk inkább így: olaszos, világi – énektechnikája, az örömöt, a szenvedélyt mozarti módon szólaltatta meg, mosollyal, szívvel-lélekkel, kevesebb szenvedést felmutatva.

Nógrádi Gergely, Zucker Immánuel, Fekete László

Nógrádi Gergely, Zucker Immánuel, Fekete László (VT)

A három kántort, illetve a kórussal közös zenedarabokat Neumark Zoltán (zongora) és Dobszay Péter (orgona) pontosan, érzékenyen kísérte.

Az estét a közönség hatalmas ovációval fogadta, a kó­rus és a szólisták pedig egy rendkívül népszerű izraeli dalt adtak ráadásként.

Fotók: Szünstein Róbert (SzR), Vajda Tamás (VT)

Zsidó Nyári Fesztivál, 2014. szeptember 1.
Dohány utcai zsinagóga

Háttér

A teljes műsor itt olvasható.

Posted in: Koncert, NÉZŐ