Gondolkodnivaló, csak erős idegzetűeknek | J. R. dos Santos: Halhatatlan

Posted on 2020. november 28. szombat Szerző:

0


Paddington |

A hazánkban már jól ismert portugál író, José Rodrigues dos Santos azzal a kihangsúlyozott megjegyzéssel adja az olvasó kezébe Tomás Noronha legújabb kalandját, a Halhatatlant, hogy figyelmeztetésnek szánja, nem kézikönyvnek. Az orwelli figyelmeztetést bizonyára sokan fogják a mű elolvasása után érthetőnek találni.

Ahogyan azt megszokhattuk a szerzőtől, a regényben zajló beszélgetésekből, szigorúan kutatási eredmények alapján, tényként kezelhető tételeket hallunk, a mostani alkalommal két témáról: az információtechnológia nyújtotta olyan lehetőségekről, amelyek lehetővé teszik az emberek feletti globális kontrollt, illetve az ember és robot közötti határvonalról. Az utóbbi nagyrészt gondolatkísérlet, viszont az informatikai eszközök használata szinte mindannyiunkat sebezhetővé tesz. Mindannyian megfigyelhetőek vagyunk, sőt minden valószínűség szerint meg is figyelnek bennünket. A kérdés, hogy ki és milyen célból teszi ezt. A kissé erőltetett ötletből induló, számomra kevésbé sikerültnek vélt előző kötet (Életjel) után dos Santos tudós főhőse ismét egy nagyon is valóságosnak tűnő veszélytől menti meg az emberiséget a fikció világában. Azonban a gondolkodó olvasót rávezeti, hogy észrevegye, ha hasonló veszély fenyeget, és talán tegyen is ellene.

A több szálon induló történetben először egy kínai professzor, Jao Paj jelenti be egy hongkongi konferencián, hogy megszületett az első génmanipulált ikerpár, akik a beavatkozásnak köszönhetően nem kaphatják el az AIDS betegséget. Noronha professzor, aki történész és nem természettudós, édesanyja betegsége kapcsán szembesül azzal, hogy az orvostudomány ma már sci-fibe illő dolgokra képes. Itt vetődik fel a regény első nagy kérdése, amely később még fontosabbá válik: hol a határ ember és robot között? Jao Paj nyomtalanul eltűnik a világ szeme elől a hongkongi bejelentés után, ám egy idő után sikerrel tud üzenni Tomásnak (az egyetlen nyugatinak, akit ismer) – ugyanis az előző történetben a fia társa volt Noronhának a Föld megmentésében, és áldozatul esett annak az akciónak. A két professzor akkor találkozott már egymással. Jao Bai folytatja a munkáját, ám hihetetlen szökési tervet készít elő.

Az amerikai DARPA, az internet alapjait a hatvanas években lefektető amerikai szervezet (az USA Védelmi Minisztériumának kutatásokért felelős részlege) is felfigyel a két professzor közötti kapcsolatra, így Tomás először egy Uberben, majd hihetetlen kalandokban találja magát a DARPA egyik kutatójával, Kurt Weilmann-nal. A bölcsész Noronha tőle tud meg sok számára ismeretlen dolgot a technológia lehetőségeiről és veszélyeiről is, amit természetesen tovább is gondol. Megtudja azt is, hogy a bejelentett génmanipuláció nemcsak felvértezte az AIDS ellen az ikreket, hanem minden bizonnyal megnövelte szellemi kapacitásaikat is. Érdekes gondolatokat olvashatunk a tudomány hajtóerőiről és etikájáról, de európaiként kapunk egy nagy piros lapot is. Dos Santos nem kevesebbet állít, mint hogy Európában az agyonszabályozottság miatt lehetetlen a valódi innováció.

A szpojler veszélye nélkül nem nagyon lehet többet elárulni a beszélgetéseikről. Annyit talán érdemes figyelemfelkeltésként elmondani, hogy ebben a regényben dos Santos továbbgondolja a világhírű Noah Yuval Hararinak a Homo Deusban megfogalmazott elképzeléseit az emberiség jövőjéről, eljátszik Asimov robotikai törvényei kapcsán néhány fontos filozófiai kérdéssel, és újraértelmezi az ember emberségét definiáló descartes-i „cogito ergo sum” gondolatát is.

Saját szakterületem, az oktatás jelenlegi újragondolásához is kapunk némi muníciót. Ma mindenki abból a feltételezésből indul ki, hogy 15-20 év múlva a mai gyerekek 65%-a olyan szakmákban fog dolgozni, amelyek ma még nem léteznek. A regény viszont annak lehetőségét villantja fel, hogy mi történik, ha egyáltalán nem kell, sőt nem is lehet majd dolgozni és arra megélhetést építeni. Az elmúlt években már sokszor felmerült a robotok munkájának megadóztatása és az univerzális alapjövedelem kérdése is. A Halhatatlan ezeket a kérdéseket már nem feszegeti, bár elgondolkodtató, hogyan lehet megúszni, hogy az univerzális alapjövedelem és az emberi szabadság egyaránt garantálható legyen. Ugyanakkor felveti azt a kérdést is, mi történik, ha a mesterséges intelligencia úgy gondolja, a maga részéről kiszállna a buliból, számára nem szempont az ember életben maradása.

A tét nem kicsi. Épp aznap, amikor befejeztem a regény olvasását, a kínai elnök azt javasolta a legfejlettebb országokat tömörítő G20-ak konferenciáján, hogy mindenkinek a tarkójára tetováljanak QR-kódot, amit egy kínai típusú megfigyelőrendszer könnyedén le tud olvasni. Amikor ezeket a sorokat írom, egymás mellett szerepel két hír: az egyik szerint az országok nem fogják kötelezővé tenni a Covid elleni oltást, illetve hogy egy bizonyos légitársaság nem fog a fedélzetére engedni oltás nélküli utast. És felmerült már olyan ötlet is, hogy alapszolgáltatásokat sem vehet majd igénybe a jogaival élő – ti. az oltást elutasító – ember. Most éppen a Covid őrjíti meg a világot, de Kínában már elég az is, ha bizonyos kifejezéseket leírsz, és többé nem szállhatsz vonatra.

Márpedig ha a mesterséges intelligencia belép a munkaerőpiacra, az teljesen át fogja írni a jövedelem, megélhetés, kereset fogalmát, ahogy az állam szerepét is. Ha a megélhetést a jövőben nem az elvégzett munka teremti meg, vajon milyen feltételekkel élhetünk tovább? Mit kell tennünk, mit vagyunk hajlandóak megtenni azért, hogy fizikai fennmaradásunk ne kerüljön veszélybe? Mi múlik majd a mesterséges intelligencia jóindulatán és mi a kormányokén?

És akkor még nem gondoltunk bele egy ellenségessé váló, gyakorlatilag mindenható technológia lehetőségébe…

J. R. dos Santos

José Rodrigues dos Santos: Halhatatlan
Fordította: Nagy Viktória
Kossuth Kiadó, Budapest, 2020
416 oldal, teljes bolti ár 4500 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3600 Ft,
ISBN 978 963 544 2263 (papír)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Egy Hongkongban tartott genetikai konferencián egy kínai professzor bejelenti, hogy megszületett az első génmanipulált ikerpár, majd nyomtalanul eltűnik. Jao Bai professzort a kínai állambiztonsági minisztérium emberei tartják fogva a saját laboratóriumában, hogy ne szivárogtathasson ki több bizalmas információt, miközben tovább kell dolgoznia a szupertitkos Vitruvius-projekten. A projekt célja a szuperember létrehozása, egyrészt génmanipulációval, másrészt kiborgizáció segítségével, de legfőképpen a mesterséges intelligencia fejlesztésével. Ez utóbbiban óriási verseny folyik az USA és Kína között, hiszen akinek előbb sikerül azt kifejlesztenie, hatalmas előnyre tehet szert, és világuralomra törhet.
A professzor tisztában van a projekt kockázataival, és figyelmeztetni szeretné a veszélyre a Nyugatot ismerősén, Tomás Noronhán keresztül.
A regény bemutatja Kína orwelli világát, az ember halhatatlanságának lehetőségét, a tech óriások világát, és olyan fogalmakkal ismertet meg, mint a Big Data, a Deep Learning, a technikai fejlődés exponenciális irama, a szingularitás és az általános mesterséges intelligencia.