Mindig álruhában | Kiss Tibor Noé: Inkognitó

Posted on 2017. február 15. szerda Szerző:

0


kisstn_inkognito-bor240Bodó Viktória Booklány |

Kiss Tibor Noé prózáját érlelem magamban napok óta. Forgatom, hümmögök, és azon gondolkodom, hogy lehetséges az, hogy egy szöveg úgy legyen szinte gorombán barátságtalan, hogy közben mélyen bensőséges. Jéghideg, és közben tűzforró. Távoli és közeli. Szeretetteljes és kegyetlen. Valóságos és fiktív. Önmagába zárt, és mindenkihez szóló. Mindenkié és senkié.

Pedig nagyon lehetségesnek látszik, hogy egy könyv, ami úgy ugrál az idősíkok között, mint ahogy egy kelepcébe esett madár vergődik, oda-vissza, szakadatlanul, magában hordozza a kevesek, de a sokak minden érzését és tapasztalását is.

Van ebben a szövegben valami olyan mély, zsigeri, beletörődő, vagy inkább megtört fájdalom, ami még élesebben húzza alá az író és hőse harmónia utáni vágyát. Nem az a könyv, amit lazításképpen vesz kézbe az ember. Sokkal inkább azért teszi, mert érteni akarja a kettősséget, ami eltakarja a napot, de felragyogtatja a csillagokat.

Nem szól arról, amire sokan vártak annak idején. Nem botrányról mesél, holott azt is boncolgathatna. Milyen kézenfekvő, milyen olcsó lenne írni kétszáz oldalt a focistáról, aki többé nem tud focistafiú lenni. Dacára a tesztoszterongőznek, ami körülveszi ezt a sportot, ő egyszerre női ruhában érzi jól magát. Nőként létezve találja meg azt a nyugalmat, felszabadultságot, ami főszabály szerint mindenkinek természetes. Fölkelek, tükörbe nézek, és vagyok, aki vagyok: férfi vagy nő. Ám mi van akkor, ha mást mutat a tükör, mint amit az agy diktál? Ha a tükör hazudik? Megtalálhatja-e az ember a maga békességét úgy, hogy a külvilág mást tükröz vissza, mint ami számára természetes? Végtelenül egyszerűen: élhetsz-e nőként, ha férfinak születtél? És milyen út vezet idáig?

Lehetne egy bulvárgőzös előbújás (coming out) története az Inkognitó, de nem az. Fejlődésregény? Talán. Önreflexió? Biztosan. Feldolgozása a múltnak? Nagyon is. De hogy hiányzó pontja  a magyar irodalomnak, az száz százalék. A transzneműség még ma is annyira tabu hazánkban, hogy ezt a kortárs irodalomba beemelni egyszerre forradalmi tett és nagyszerű álca is. Ezzel vissza is kanyarodtunk a kettősséghez, amiről korábban írtam. Nem tud nem összetetten szólni, mert témájában, és eszközeiben is több síkon jár, több szemszögből világít meg mindent. Nemet, társadalmi nemet, felnőtté válást, kegyetlen gyermekkort, mérgező szülőket, önmagunkra találást, a közgondolkodás tabuit.

Így lesz egyediségében botrányos, egyúttal hétköznapiságában szokványos: Tibor/Noémi éppen úgy keresi önmaga képét a világ szemében,  vagy akár egy ablaküveg tükröződésében, ahogyan mindannyian azt tesszük, nap mint nap. És feltesszük a kérdést magunknak: mennyiben vagyunk azok, akiknek magunkat látjuk, és mennyiben vagyunk azok, akikké mások szemében válunk? Valóban mi vagyunk azok, vagy a lenyomatunk határoz meg minket a világ tükröződő felületein?

Az írás teljes terjedelem­ben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Kiss Tibor Noé

Kiss Tibor Noé

Kiss Tibor Noé: Inkognitó
Magvető Kiadó, Budapest, 2016
148 oldal, teljes bolti ár 2690 Ft,
kedvezményes webshop ár 2152 Ft
ISBN 978 963 143 4804

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az Inkognitó a kortárs irodalom egyik legizgalmasabb bemutatkozása volt néhány éve. Sikerének titka kettős tétje. A könyv egyszerre megindítóan személyes vallomás arról hogyan találja meg a fociimádó külvárosi srác saját személyiségében és testében az idegent, a másik nemet, hogyan talál rá egy másik, szabad énre és mindezt miképpen fogadtatja el önmagával s az idegentől félő, a szabadtól pedig még jobban tartó külvilággal. Hogy hogyan talál egy másik igent. Emellett pedig minden pillanatában igazi epika. Nagyszerű szépprózai teljesítmény, ahogy a témához, az ének gyarapodásához melankolikus ritmust, érzékeny, gyöngéden erős epikai nyelvet és eredeti, hajlékony nézőpontot talál. Az Inkognitó nem csupán egy egzisztenciális fordulat, egy bátor coming out története a kilencvenes évekből, hanem egy nagyszerű regényíró indulása is.