október 21, 2015 Írta: olvassbele
Repülő marhaszelet K.: Milyen magasról kellene lehajítani egy marhaszeletet, hogy átsüljön, mire földet ér? — Alex Lohey V.: Remélem, hogy pittsburghi módra, vagyis kevéssé átsütve szereted a marhasültet. Megjegyzem, érdemes felkészülnöd rá, hogy miután megtalálod a földre visszahullott hússzeletet, fogyasztás előtt kénytelen leszel kiolvasztani. Ami a világűrből érkezne a Föld légterébe kerül, nagyon felforrósodik; amikor […]
október 21, 2015 Írta: olvassbele
Somogyi András | Rendhagyó, némi túlzással műfajteremtő könyv Randall Munroe-é. Ismertetéséhez – vagy inkább értelmezéséhez – ugyancsak rendhagyó módon előbb a szerzőről kell tudnunk egyet s mást. Munroe az egyetemen fizikából diplomázott, majd a NASA csapott le rá, robotikai kutatással foglalkozott. Előbb hobbi szinten lett karikaturista, majd teljes munkaidőben. Ezen azt kell érteni, hogy az […]
szeptember 23, 2015 Írta: olvassbele
| 1 | Macska az úton – Én vagyok a rossz hír hozója. Én vagyok, aki nem hazudik neked. Én vagyok a golyó, amit a fejedbe röpítesz. Ez a végszavam, elindulok a csoport hátsó részéről, lassan, komótosan, feltűnés nélkül araszolok előre. – Bárcsak azt mondhatnám, hogy borult, őszi nap volt, a felhők úgy nehezedtek a […]
szeptember 23, 2015 Írta: olvassbele
Fekete Judit | Kedves könyvolvasó, rendhagyó (és kifejezetten szemtelen) módon nem hozzád szólok indításként, hanem a könyvek láthatatlan „magyar hangjához”, a fordítókhoz. Nem árt ugyanis, ha ők is tudják: hiába tűnik úgy, hogy a szerzőé minden dicsőség, és az ő munkájuk háttérbe szorul – de mi, olvasók az ő közreműködésüket is figyelemmel kísérjük. Sőt! Ahogy […]
szeptember 3, 2015 Írta: olvassbele
Bedő J. István | Nem titok, hogy Királyhegyi Pál életrajzi könyve: újrakiadás. Az sem, hogy Királyhegyit éppen azért szerették – néhány érintettet kivéve –, mert hihetetlenül szórakoztató társalgó volt, aki ha egy jó történetre akadt, rácsapott, és beleépítette az életművébe. Ennek köszönhetjük például a legtöbb Molnár Ferenc-anekdota továbbélését is, hogy csak egy példát említsek. Mégis […]
szeptember 3, 2015 Írta: olvassbele
(Az Új Idők szerkesztőségében) A Pesti Naplóba írhattam, de csak mint külső munkatárs, mert volt valamilyen törvény erre is. Az Új Időknél Fodor szerkesztő úr lelkesen fogadott: – Örülök Palikám, hogy hazajöttél, de nem tudom, dolgozhatsz-e nálunk, mert a rendelet szerint… – Igen. Hallottam már róla. Gyerünk be a kegyelmes úrhoz. A kegyelmes úr Herczeg […]
július 9, 2015 Írta: olvassbele
Ugye ritkán van zsidó vevője, aki borotvát vásárol? Egy nap múlva elhozhattam az új szemüvegemet. – Zuhé úr! – örvendezett az optikus, mikor beléptem a kramjába, az üzletébe. Előhozta a dobozt, amin a nevem állt, benne a Holnap délben modell. Ünnepélyesen szétnyitotta a két szárát, a szemüveget az orromra ültette, amely még mindig fájt egy […]
július 9, 2015 Írta: olvassbele
Bedő J. István | Nem egyszerű ez, kérem. Ha anyád él – már jó. Ha szeret, még jobb. Ha anyád aggódik érted, az érthető. (Ha felnőttke vagy, azért mégse kéne már annyira…) De ha anyád egy jiddise máme – az manapság inkább egy sorscsapás. Na, még ha ehhez svájci is vagy, az ottani majdnem egészen […]
július 2, 2015 Írta: olvassbele
A gyárkémény dalolni kezdett (…) A kor jellegzetes – ha nem is alakja, de mindenképpen – eseménye volt két magyar író műveinek Sztálin-díjjal való elismerése. A Népek Atyjáról elnevezett, és köztudomásúan az ő tudtával évente kiosztott díj volt a leg, leg, leg, amivel egy szovjet író, művész munkásságát elismerhették. 1952-ben azonban első ízben öt külföldi […]
július 2, 2015 Írta: olvassbele
Bedő J. István | Visszatekintve a hatvanas-hetvenes évekre már csak mulatni tudok azon, hogy mi minden volt tilos és mi kötelező a fejlett (és előtte a fejletlen) szocializmus éveiben. Kulcsár István már sok éve lerúgta magáról azt a szűk zsákot, amelyben táncolnia kellett. Mint minden külföldön dolgozó tudósítónak, Kulcsár Istvánnak is (Moszkva, New York stb.) […]
május 29, 2015 Írta: olvassbele
Hogyan kakálunk? És miért fontos ez a kérdés? A lakótársam egyszer kijött a konyhába, és megkérdezte: „Giulia, te mégiscsak orvosnak tanulsz – hogyan kakálunk?” Biztos nem lenne jó ötlet ezzel a mondattal kezdeni a memoáromat, ez a kérdés azonban sok mindent megváltoztatott a számomra. Bementem a szobámba, leültem a padlóra, és átlapoztam három könyvet. Amikor […]
május 29, 2015 Írta: olvassbele
Bogárdi Iván | Az egyik első illemszabály, amit megtanultam, hogy csukott szájjal kell enni. Ez a csukott száj arra is vonatkozik, hogy amint eltűnik bennünk az ennivaló, pofa be, egy szót se arról többé, hogy mi történik vele. Pedig odabent meghökkentő, drámai események részese lesz a lenyelt falat, amíg a ropogósra pirult pecsenyéből és a […]
március 6, 2015 Írta: olvassbele
1. fejezet | amelyben biciklizünk az Unokával, én kórházba kerülök, és végig ott is maradok Most már tudom, mi történt és miért történt. Kezdetben még fogalmam sem volt semmiről, elmerültem a kétségbeesés, az önsajnálat örvényeiben; elborítottak a Miért történt ez éppen velem?, Éppen most?, Július elején, amikor épp csak megkezdtük a nyaralást az Unokával?, Hogy […]
március 6, 2015 Írta: olvassbele
Jolsvai Júlia | Immár a második „nagymamaregényével” jelentkezik Pataki Éva, az ismert forgatókönyv- és szépíró. A Nőből is megárt a nagymama sikere után folytatódnak a jórészt önéletrajzinak tűnő megpróbáltatások. A regény in medias res kezdődik, rögtön biciklibalesettel. A narrátor-szerző az Unokával indul tekerni, amikor leesik a kétkerekűről, és a traumatológián találja magát törött bokával. Szép […]
január 24, 2015 Írta: olvassbele
Kleyer Éva | Én genetikailag kódoltan anti-antiszemita vagyok. Tudomásom szerint a felmenőim között nem volt zsidó, így nálunk otthon ez nem volt téma. A hetvenes években, amikor igazán eszméletre ébredtem, valahogy a környezetem sem foglalkozott a kérdéssel, következésképp fogalmam sem volt arról, hogy 1. mi a zsidó?, 2. ki a zsidó? Így aztán, amikor zsidó […]
november 11, 2015 Írta: olvassbele
0