Sokat mondott Jancsi megeredt nyelvével | Csurgó Csaba: Kukoricza

Abonyi Barbara |

A feldolgozások és a parafrázisok korát éljük. Soha nem láttam még annyi újraértelmezést, régi klasszikus leporolását, a mítosz saját magából kifor­dítását, mint éppen ma és az elmúlt évtizedben. Nem mintha az írók híjával lennének az ötleteknek: nagyon sok ilyen remix páratlan fantáziáról tesz tanúbizonyságot.

A tendencia elsősorban angolszász területeken indult el – gondoljunk csak Neil Gaiman Hó, tükör, almák című novellájára vagy a Büszkeség és balítélet zombikkal történő összeházasítására. Abraham Lincoln vámpírokra vadászik, Hófehérke történetének csak filmen is annyi oldala lesz, hogy szinte gömb, Óz Nyugati Boszorkánya sem pont úgy gonoszkodott, ahogy eddig tudtuk. Természetes, hogy ez a folyamat itthon is folytatódott, ott van pl. Csepella Olivér készülő képregénye, a Nyugat + Zombik, és itt van a Csurgó Csaba által jegyzett Kukoricza.

A tíz évig készült nagyregény (670 oldal, ami még gombócból is sok, pofonból meg pláne) Petőfi klasszikusának, a János vitéznek a parafrázisa, természetesen teljesen átforgatva a dolgokat. A történet váza megmaradt – hogyan lesz Kukoricza Jancsiból János vitéz, milyen külső és belső kalandok tarkítják ezt a változást – viszont az ezt alkotó elemeket alaposan megkavarta Csurgó.

• Olvass bele!

A történetet eleve egy furcsa hibrid alternatív-Magyarországba helyezte. Királyság van, de az életritmus és a korszak az ötvenes éveket idézi. Az emberek vaksi jólétben tengetik mindennapjaikat, és akinek valami problémája van, netán mégsem annyira rózsaszín a szemüvege, azt rövid úton eltávolítják. Még egy jó kis Eurázsia is akad, amivel háborúban állhat a nemzet, mégpedig a (konkrétan) kutyafejű tatárok országának képében. Ezt a hamis állandóságot forgatja fel Jancsi azáltal, hogy véletlenül elhagyja a gondjaira bízott, mesterséges intelligenciával felruházott plüssöket. Ezzel ugyanis kezdetét veszi a nem kevés vérrel tarkított kaland, eleinte Iluskáért, később a forradalomért. Jancsi maga pedig a kellemes, csukott szemmel létezéstől eljut a felelősségvállalásig, és hogy ne csak része legyen egy közösségnek, de tegyen is érte.

A feldolgozás ötletes és gazdag. Ezen első körben azt értem, hogy Csurgó nagyon izgalmasan válogat az anyagból: mit hagyjunk meg, mi kerüljön máshová, mit alakítunk át teljesen, és mi kerül teljesen a levesbe. De nagyon tetszett az is, ahogy – néha a legváratlanabb pillanatokban – a komplett Petőfi-életmű megjelenik. Feltűnik például egy Fejenagy nevű mellékszereplő, Szerelmetes Erzsók nevű ladikjával, vagy az összeesküvő Árnyék füstbe ment terve… Nem is vagyok benne biztos, hogy mindegyik ilyen apróságot megtaláltam. Kedvem támadt kicsit újra elővenni a Petőfi összest, és a végigpörgetése után újraolvasni a Kukoriczát, hátha találok még.

A másik piros pont a ritmizálásért jár. Ennyi oldal bizony sok. Végig fenn kell tartani az izgalmat, a lendületet. Elég nagy feladat, pláne egy elsőkönyvestől, még akkor is, ha az illető konkrétan a könyvszakmában dolgozik, és tudja, mitől döglik a légy. Segítenek ebben a saját ötletei is; és ezt a dolgozatot látva biztos vagyok benne, hogy Csurgó következő munkája – ami esetleg nem egy már meglévő mű újrája lenne – szintén bővelkedni fog majd az eredetiségben. Ez utóbbiakat elég jó arányban keveri a meglévő elemekkel, úgyhogy aki az izgalmakat szereti, az megtalálhatja a számítását.

Mégis azonban van két dolog, ami miatt azért húzogatom az orromat. Az erőszak és a gyötrelmek ábrázolásánál mintha kissé elrepült volna a közmondásos sulyok… Néha már öncélú a rengeteg vér és szenvedés. Mintha az elmúlt tíz évet Csurgó a horror és thriller klasszikusaival töltötte volna, kijegyzetelte volna a legborzasztóbb részleteket, és eltökélte volna, hogy ha törik-szakad, ő ezt mind bele is írja a regényébe, hadd szóljon.

Nem arról van szó, hogy ez ne lenne olykor hatásos. Én Kingen edződött, erős gyomrú olvasónak számítok, mégis azt éreztem, a kevesebb több lenne ezen a téren. Mintha ez lenne hivatott kompenzálni a robot-plüssök és a János vitéz ifjúsági jellegét. (Aminek nincs is erre szüksége, hiszen a regény ezt az akadályt, ha ugyan az, sokszor sokkal szebben megugorja.) A negatív karakterek, az Ezredes és Frida lánya is kissé öncélúan és üresen gonoszak. Lehet, hogy jobbat tett volna kicsit visszább venni a paradicsomléből, és a megmaradt energiát a jellemábrázolásukba fektetni. Nem rosszak, sőt: az Ezredesnek vannak nagyon jó mondatai, és Frida jellemtorzulása is jól követhető – de sokkal nagyobbat üthetett volna ez az egész, ha kicsit emberibbek.

Az előbbiekből következik morgolódásom másik tárgya. Az akciót és a kínokat időről időre megszakítják könnyedebb, emberibb, humorosabb jelenetek is. Jancsi csaknem valamennyi segítőtársa már-már rejtői figura: Árnyék, a pohos, pörköltszaftos-atlétás összeesküvő, a füvező huszárok, a művelt óriás, Temüdzsin, a tatár, a maga laza világszemléletével, az AHEM-nek már a neve is. Jó érzékkel megírt karakterek és jelenetek, de kicsit agyonnyomja őket a sok vérhalálkáoszpusztulás. Ez felborítja az arányokat, s ettől a vicces, könnyed epizódok nem működnek annyira jól, mint ahogy tehetnék.

Valójában ezek a dolgok jóval kevésbé zavaróak, mint amekkora helyet itt kaptak. Érdekes, hogy a könyv több olvasója emlegette az aktuális áthallásokat, fölvetve, vajon mennyire teszi ez időtállóvá a könyvet. Én úgy találtam, csak ritkán kacsint ki a mű a ma emberére. De azt hiszem, ezt majd az idő dönti el, ha akarja. Csurgó Csabának minden esélye megvan arra, hogy a saját jogán is kiemelkedő szerzővé váljon.

Csurgó Csaba: Kukoricza
Agave Könyvek, Budapest, 2014
672 oldal, teljes bolti ár 3680 Ft
ISBN 978 615 546 8551

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Néha egy apró hiba is elég hozzá, hogy a rendszer leggyűlöltebb ellenségévé válj.

Kukoricza Jancsi, az intézetben felnőtt árva fiú sem hibázik túl nagyot. Csak éppen elveszti a rábízott plüssöket, miközben a gyönyörű és rejtélyes Ilusnak készül megkérni a kezét. A plüssök az Ezredes lányának kedvenc játékai voltak, az Ezredes pedig nem más, mint a királyi titkosrendőrség rettegett főnöke.

Jancsi élete egyetlen pillanat alatt fordul fel. Menekülni kényszerül, és hamarosan az ország első számú közellensége lesz, akire nemcsak a zsarnokság fegyveres erői vadásznak, hanem a civil lakosság is. Egy ismeretlen világban találja magát, önjelölt forradalmárok, kiöregedett huszárok, kutyafejű kémek és más furcsa szerzetek között.

Bár a veszélyekkel és megpróbáltatásokkal teli út során János vitézzé válik, de talán ez sem lesz elég ahhoz, hogy megmentse szerelmét a hatalom karmai közül. Mert Tündérország hátborzongató titkaira még a legvadabb rémálmok sem tudják kellően felkészíteni.