Kalandok hatvan felett| Pataki Éva: …és megint nagymama

Posted on 2015. március 6. péntek Szerző:

0


PatakiÉva-..és megint nagymama-bor180Jolsvai Júlia |

Immár a második „nagymamaregényével” jelentkezik Pataki Éva, az ismert forgatókönyv- és szépíró. A Nőből is megárt a nagymama sikere után folytatódnak a jórészt önéletrajzinak tűnő megpróbáltatások.

A regény in medias res kezdődik, rögtön biciklibalesettel. A narrátor-szerző az Unokával indul tekerni, amikor leesik a kétkerekűről, és a traumatológián találja magát törött bokával. Szép lassan kibontakoznak az előzmények, a kórházat megelőző tavasz nem volt az igazi, az alapjában véve jó kedélyű nagymama elvesztette életkedvét. Hogy miért, az önmaga számára is rejtély, hiszen két remek gyereke van, három unokája, ráadásul az élettől nem várt ajándékként új férjre is lelt.

Kedves humora és iróniája mellett nagy erénye a könyvnek az őszintesége. Meglepő nyíltsággal beszél számos olyan problémáról, melyek szinte mindannyiunk családjában előfordulnak, ám irodalmi megjelenítésükkel szinte soha nem találkozhatunk. Erre jó példa a felnőtt fejjel kötött házasság: hogyan integrálódik egy már kialakult szokásrendszerrel, kialakult szerepekkel, begyepesedett viszonyokkal jellemezhető családba Gyerekdoki, a második férj. Persze az ezüstös életkorban kötött házasságoknak emellett másféle nehézségei is vannak, hiszen mindkét fél hosszú időt töltött egyedül, nemcsak a család(jaik)nak vannak rigolyáik, de nekik is. Megszokták az önállóságot és a függetlenséget. Ahogy a regényből is látható, korántsem könnyű mindezen túllépni – nem is megy konfliktusmentesen.

Az előző kötethez hasonlóan az unokák és a gyerekek nincsenek saját nevükön nevezve, az író csak becenevekkel látja el őket, ezzel mintegy erősítve az érzést, hogy ehhez hasonló történetek szinte mindenkivel megeshetnek. Szerintem ez nem jó irány, annyira egyéni Pataki Éva hangja, humora, hogy nem lenne szükség ilyen általánosító maszatolásra. A korábbi könyvben egy pszichológusnő volt bele-beleszőve a cselekménybe, vagyis az általa elmondottak mintegy szakmai nézőpontból világították meg a nagymama-létet. Ezáltal az a kötet a szépirodalom és az ismeretterjesztő munka határán egyensúlyozott – a célt értette az olvasó, de a megvalósulás inkább zavart keltett, mint élvezetet. Hogy a továbbfejlődésregényben kimaradt ez a motívum: üdvözlendő.

Erőssége viszont a regénynek, ahogy a hétköznapjainkat (igen, a mieinket is) testközelbe hozza. Felvonulnak lapjain a skype-on családi életet élők, megjelenik a magyar kórházi lét groteszk abszurditása, a kisgyerekes lét számos nehézsége, vagy hogy egészen triviális példát hozzak: a szerepek folytonos cserélődése, hiszen a szerző egyszerre lány, anya, nagymama és feleség is.

Különösen merem ajánlani a kötetet kisgyermekes anyukáknak, akik hajlamosak az gondolni, édesanyjuk már csak azért van a világon, hogy az ő csemetéjüket istápolja. Ha eddig nem lett volna világos, ez nem így van. Ők is lesznek szerelmesek, összevesznek a férjükkel, szoros kapcsolatot ápolnak a barátnőikkel, vannak céljaik és terveik, vagyis a maguk olykor suta módján, ha nem is mindig a húszévesek vehemenciájával, de szeretnék megvalósítani önmagukat.

Pataki Éva

Pataki Éva

Pataki Éva: …és megint nagymama – Tovább­fejlődés­regény
Atheneum Kiadó, Budapest, 2014
220 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft
ISBN 978 963 293 3917

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Újabb kalandokra röppen a régi nagymama, újabb unokákkal. Persze, hiszen ő szinte nem is öregszik, nincs még fogytán a fiatalos lendülete; ráadásul egy vonzó, új férj oldalán bukkan föl.

Az egyik vidám unokás kaland azonban elég siralmasan végződik: a nagymama kórházban köt ki. És az már csak természetes, hogy ekkor minden dolgot kissé átértékel. Pataki Éva második nagymamaregénye nem okoz csalódást: több generáció küzdelmes és szép együttéléséről beszél. A humora rezignált, az öniróniája maró, finom lélektani elemzései pontosak. Bölcs és szórakoztató. Dédszülőktől dédunokákig mindenkinek élmény!