| 1. | Gordon állt a rideg, kelletlen lámpa fénykörében, és nézte az acéltepsit, azon pedig a fehér lepellel letakart testet. A kórboncnok a helyiség végében vitatkozott élénken a nyomozóval, Gordon pedig nagyon szerette volna már felemelni a kemény, fehér lepedőszerűséget a holttestről, de nem ment. Nézte a kezét, benne az arany Ronson öngyújtóval, látta […]
július 16, 2012 Szerző: olvassbele
Lugosi Béla, a leghíresebb vámpír A vámpírok az elmúlt években százmilliós dollárbevételeket jövedelmeztek. Persze nem a jó öreg, hagyományos vérszívók, hanem a cseppet sem ijesztő, ártatlan és szemérmes mai vámpírok, akikbe tini lányok tömegei szerelmesek. Furcsa fordulata ez a mítosznak, hisz a sötétség urai néhány évtizede éppenséggel a rémfilmek ijesztő lényei voltak, akik sápadt arcukkal […]
július 15, 2012 Szerző: olvassbele
[A viktoriánus Angliában játszódó fantasztikus kalandregény egyik főhőse H. G. Wells, az időgép „feltalálója”.] Madárarcú ember. Andrew-nak ez jutott először eszébe az íróról, aki megalkotta Az időgépet, a regényt, amely egész Angliát felrázta, miközben ő kísértetként bolyongott a Hyde Park bokrai között. A bejárati ajtót zárva találták, ezért Charles nem csengetett, hanem lopva a ház […]
július 13, 2012 Szerző: olvassbele
1. jelenet | Pliniusnak vérzik az orra. A hátán fekszik az ágyában és belebámul a sötétbe. Dioklész rózsaolajba mártott gyapjúpamacsot tömköd az orrába. Ura nehézkesen veszi a levegőt, torka minden belégzéskor sípoló hangot ad. A sápadt fény nem ér fel a plafonig. Dioklész tunikájába törli olajos ujjait, majd a lámpával, a táblákkal és a vesszővel […]
július 11, 2012 Szerző: olvassbele
Guggolok a Radnóti utcában, zuhogó esőben, vaksötétben és takarítok magam, magunk, egészen pontosan: a kutya után szorgosan. Öt óra van, sőt annyi se, fél öt múlott kicsivel. Ötórai fekália, gondolom. Csak az a bökkenő, hogy nem délután öt, hanem hajnali. Guggolok a néptelen utcán, mellettem áll a megszeppent kutya, guggolok, és egy nejlonnal, pár papír […]
július 9, 2012 Szerző: olvassbele
A játék öröme Nem tudtam akkor, hogy a felsős lányok miért jártak sakkozni. Mi egész biztos miattuk vagy értük voltunk ott minden csütörtök este a tornaterem melletti por- és izzadságszagú szertárban, ahol a matracok, a skótszekrény repedezett bőre, a kiszáradt, muzeális futócipők, a fűzős focilabdák, amelyekbe valódi brazil gumibelső járt, mind-mind titokzatos ámulattal töltöttek el […]
július 9, 2012 Szerző: olvassbele
Piccolo Nivico Mikor a reggeli postával megérkezett a hatalmas, össze-vissza pecsételt kartondoboz Velencéből, a család már jóformán teljesen elfeledkezett Kárló bácsiról. Hogy honnan tudhatta meg több száz kilométer távolságból, hogy éppen három napja romlott el a családi gömbtévé, melyet apámnak egyébként sem megjavíttatni, sem kicserélni nem állt szándékában, egyike volt azon titkoknak, melyek a különös […]
július 6, 2012 Szerző: olvassbele
Walla | 1. | Sydney, Mr Kensington és három csillag Valami nem stimmelt. Az útlevelét ellenőrző nő először szélesen rámosolygott: – How are you? – I’m fine – hazudta Harry Hole. Több mint harminc óra telt el azóta, hogy elhagyta Oslót, majd Londont érintve Bahreinbe repült, s az ottani átszállás után órákat gubbasztott azon a […]
július 6, 2012 Szerző: olvassbele
Mintaoldalak a kötetből Angela Vettese (szerk.): Legújabb kori művészet. A művészet története sorozat 15. kötete Corvina Kiadó, 2009 Fülszöveg Recenziónk
július 5, 2012 Szerző: olvassbele
„Azon az éjszakán boldogan kibújtam volna a bőrömből, bele az övébe, mert úgy hittem, ezt jelenti a szerelem. Hisz épp az imént éreztem, hogy egymásba olvadunk, és nincs többé különbség kettőnk között. Házasságom legsúlyosabb tanulsága az volt, hogy felismertem, ez a gondolatmenet hibás. Nem tudtam bejutni Ernest minden zugába, és ő nem is akarta ezt. […]
július 4, 2012 Szerző: olvassbele
II | Pénz az 1. évben [A szöveg lábjegyzeteit dőlt betűvel a szövegbe építettük. – A szerk.] Az igazat mondom, egy gazdag ember nehezen jut be a mennyországba. És megismétlem: könnyebb egy tevének átmenni a tű fokán, mint egy gazdagnak bemenni a mennyországba. [Máté 19,23–24] Ezután odahívta tíz szolgáját, adott mind egyiknek tíz minát, és […]
július 4, 2012 Szerző: olvassbele
Történelmietlen sorok a lelkiismeretről Én azért emlékszem ma is – örömmel? – gyerekkorom korai időszakára, mert az égvilágon semmitől nem féltem. Istentől sem, pedig állandóan a házának a közelében éltem. Nagyon öreg, ősz öregembernek képzeltem, akinek teste sincs; csak az a nagy, mindent betöltő ősz, öreg fej, amely mindig akkora, mint a mennyezet. Mivel a […]
június 30, 2012 Szerző: olvassbele
Amikor Jacksonville-be értünk, kíváncsian vártam, vajon Charlie most is tartani fogja-e magát ahhoz, hogy csak szabad ég alatt alszunk, de amikor láttam, hogy fürkészően tekinget befelé az első kocsma fényes ablakán, rögtön tudtam, hogy nem. Elszállásoltuk a lovakat éjszakára. Megkértem a lovászt, hogy patkolja meg a feketét, és megkérdeztem, mennyit adna a Hasasért. A lovász […]
június 30, 2012 Szerző: olvassbele
* 3. * A randevúra a fekete pulóver fölé a türkizkék kardigánomat vettem fel. Nagymama halála óta először volt rajtam színes holmi. Nemcsak tetszésvágyból, hanem mert magamnak is jelezni akartam: ezennel véget vetek a mély gyásznak, amire egy férfival való találkozás kiváló alkalom. Afféle vízválasztó. Zsolt egy kis presszóféleségben várt rám a Kossuth Lajos utcában. […]
június 28, 2012 Szerző: olvassbele
Első fejezet A templomudvar békés volt a nyári délutánon. A kavicsos ösvényen ágak és gallyak hevertek szanaszét, amiket az országon végigsöprő pusztító szelek törtek le a fákról 1545 viharos júniusán. Mi Londonban olcsón megúsztuk, csak néhány kémény veszett oda, de északon a szelek nagy pusztítást vittek végbe. Az emberek öklömnyi jégdarabokról beszéltek, melyeken arcvonások rajzolódtak […]
július 16, 2012 Szerző: olvassbele
0