Az én dolgom ez maradt: szép verseket írni anyámról. (vagy jókat.) ha meghalt, csak annál szebbeket. kölcsönadni egyszer ezt a kék szorongást: stricik a presszóból futtatott nőiket. úgy ébredni egyszer, hogy volt egy slágerem, hogy én vagyok az a faszi a tévéből, egy másik felolvasásról. a könyvtárban nők, akik épp eléggé ismeretlenek. ne rágd a […]
február 12, 2016 Szerző: olvassbele
A paraszt úrképe Az úrnak elsősorban minél kevesebbet kell alattvalói közelében tartózkodnia. Ez nyilván nehezen elképzelhető, ugyanis velük vagyunk körülvéve, viszont a lehetőségek keretein belül nem árt eleget tenni ennek az elvnek. Sőt az sem árt, ha akadnak olyan parasztjaink, akik soha életükben nem láthatnak minket személyesen, csak legendákból, történetekből ismernek. Így tudja az úr […]
február 10, 2016 Szerző: olvassbele
A Marslakó egy szép nap szerencsésen megérkezett Pestre, szobát vett ki a Bristolban, lekefélte ruhájáról a csillagok porát és telefonált nekem, hogy megbeszélésünk értelmében mutassam meg neki a Várost. Uram, igen tisztelt Idegen, mindenekelőtt arra kell nyomatékosan kérnem, ne hallgasson az újságírókra és a jeles megfigyelő tehetségekre, akik azt fogják Önnek mondani, hogy a pesti […]
február 8, 2016 Szerző: olvassbele
A létezés alaphelyzete nem más, mint lebegés a Lehetőségek Óceánjában Ebből megszületve kerülünk a Lehetőségek Piacára, ahol vevők és eladók vagyunk egy személyben. Itt kell ráébrednünk, hogy ha sok lehetőséget adunk másoknak, az számunkra hatványozottan térül meg, ha viszont úgy akarjuk megsokszorozni saját lehetőségeinket, hogy megtartjuk őket magunknak, hamar elfogynak, és mi kiesünk a játékból. […]
február 5, 2016 Szerző: olvassbele
Jászóvári premontrei kanonok, legendás tanár és irodalomtörténész Zimándi Pius István a mai Szerbia területén, Bezdánban született. Szülei mindketten dunai svábok. Zimándi (Zillich) István a kalocsai jezsuita gimnáziumban érettségizett, 1929-ben Gödöllőn belépett a Jászóvári Premontrei Kanonokrendbe, ahol teológiai képzést kapott. A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar szakán végzett, Horváth János tanítványa, Rónay György és Thurzó Gábor barátja […]
február 2, 2016 Szerző: olvassbele
Lengyel Szilvia | Ahogyan a csokirajongó találkozik egy különleges kézműves bonbonnal. Előbb csak kerülgeti, nézegeti. Előveszi, szagolgatja. Aztán beleharap, és lassan magáévá teszi, kiélvezve minden ízt. Esetleg kettőbe harapja, elteszi a felét másnapra. Na, így vagyok én az új Merle-könyvvel. Igazi meglepetés-ajándék ez Merle rajongóinak. És amikor a borítón azt olvassuk, hogy a szerző „még […]
február 1, 2016 Szerző: olvassbele
Tóth Zsuzsanna | Üde színfolt a hazai gyerekkönyvek kínálatában, és igazi élvezetet nyújt Danny Bain könyve. Ráadásul az Ez nem az apu hangja! tartalmaz egy CD-t is, amelyen a szerző maga mesél, énekel és zenél. Na, ez tényleg csuda élmény! A kötetben három mesét találunk. Az első egy tanzániai népmese, a másik egy magyar mese „afrikásított” […]
január 30, 2016 Szerző: olvassbele
Imádság délután Megtaláltam a leveleket. Az irataid között. „Mit kerestél a fiókomban?” Az iratok közül dohszag áradt és por szállt. Bal kezemmel a félig kihúzott fiókot tartottam, hogy ki ne essen, a jobbal pedig turkálni kezdtem az irataid között. Ősrégi villanyszámlák. Kérvénymásolat. Húszéves röntgenlelet (a hílusok kellő tömítettségűek). A félhomályban, mert akkorra már eltűnt a […]
január 29, 2016 Szerző: olvassbele
Jeges-Varga Ferenc | Forgách András korábban értesült már édesapja hálózati tevékenységéről, de az ő jelentéseit a mai napig nem láthatta. Ám hátra volt még a feketeleves: 2014 márciusában előkerült az édesanyja aktája, amit 1975-ben nyitott meg a BM III/I-es ügyosztálya (külső hírszerzés). Eszerint a hetvenes-nyolcvanas években Pápainé néven a mama is az állambiztonság ügynöke volt, […]
január 28, 2016 Szerző: olvassbele
A Kékmandulafa erdő legöregebb császárfájának, a császárfa legmagasabb ágának balról a tizennyolcadik óriáslevelén lakott egy hétpettyes katicabogár. Barátai Kokkinellának hívták, azaz csak hívták volna, ha lettek volna barátai. Ám Kokkinella magányos katicabogár volt. Legszívesebben egy mandulafalevél takarásában ücsörgött, mert az erdő lakói gyakran csúfolták gömbölyű pocakja miatt. Nem tudtak úgy elmenni mellette, hogy ne szóltak […]
január 27, 2016 Szerző: olvassbele
13. fejezet | A letartóztatás Másnap reggel űzött vadként ébredtem. Fogalmam sem volt, honnan szerezzek autót. Az enyémet lefoglalta a végrehajtó cég, és mivel nem fizettem már jó ideje a hitelkártyámat sem, esélyem sem volt, hogy bérelni tudjak egyet. Majdnem feladtam, és hagytam volna az egészet inkább. Talán fel kéne hívnom Rebeccát, és tenni egy […]
január 25, 2016 Szerző: olvassbele
Gágyor Péter | Optimista és tárgyilagos történésszel van dolgunk, hiszen John Lukacs életének meghatározó élményei átívelnek a századon, sőt a rokonlélek politikus, George F. Kennan (1904–2005), a megbízható barát segítségével többet is megismerhetett erről a „rettenetes” századról – és mégis optimista maradt. Lukacs úgy írja meg a huszadik század rövid történetét, mintha részletes függeléket írna […]
január 21, 2016 Szerző: olvassbele
Tejes és teljes élet Cserépfalun Sajtmanufaktúrának, kézműves sajtműhelynek nevezi vállalkozását Nyerges Ágnes és Rudinszky Tamás a Bükk lábánál fekvő Cserépfalun. Tehéntejből és kecsketejből készítenek hagymával, zöldfűszerekkel, csilivel, köménnyel ízesített sajtokat, füstölt gomolyát, ementálit, és nem utolsó sorban a varázslatos ordát és zsendicét. A gondozott kertben a frissen nyírott füvet tarka virágok szegélyezik, árnyas sátorban üldögélhetnek […]
január 20, 2016 Szerző: olvassbele
Erzsók és Deutsch Lipót Mi Erzsi néninek hívtuk, de nagyapánk úgy emlegette: Erzsók. Isten tudja, miért – talán mert ezt így soha senkitől senkinek nem hallottam –, valahogy nagyon különlegesnek, egzotikusnak, misztikusnak éreztem gyermekkoromban. Szó mi szó, azóta is csak a Petőfi-féle „szemérmetes Erzsókhoz” volt szerencsém e néven. Ha nagyapám nővérére gondolok, fel tudom idézni […]
február 15, 2016 Szerző: olvassbele
0