Walter Laqueur: Putyinizmus (részlet)

Posted on 2016. február 3. szerda Szerző:

0


Laqueur_Putyinizmus-bor200Birkózás

(…) A konfliktusok nem maradtak következmények nélkül. Berezovszkij elbátortalanodott, vagyonának nagy részét elvesztette, és 2013 márciusában öngyilkos lett. Mielőtt kioltotta volna az életét, levelet küldött Putyinnak (régi kollégájával és ellenségével, Abra­mo­viccsal), ebben megbocsátást kért az általa elkövetett „rossz­cseleke­detekért”. Ez a befejezés kitűnően jelképezte a kibontakozó történelmi trendet: a politikába belekeveredett, vagy, a pontosság kedvéért, a Putyin és társai elleni tevékenységbe keveredett oligarchák a szilovikok révén szenvedtek vereséget. A szilovikok egész készségesen elfogadták, hogy az oligarchák rengeteg pénz keresnek, pazarlón költekeznek, sőt, kiviszik az országból pénzük nagy részét. A szilovikok valószínűleg ugyanezt tették. De nem voltak készek elfogadni az oligarchák politikai tevékenységét, hacsak nem a szilovikok nevében, az ő kezdeményezésükre és az ő irányításuk alatt cselekedtek.

Mihail Hodorkovszkij történetét nem szükséges részletesen elbeszélnünk, mivel erről mindenűtt a világon közöltek részletes beszámolókat letartóztatását követően és a Gulágon eltöltött hosszú évek alatt. Hodorkovszkij Moszkvában született, vegyészmérnök szülei nyomdokaiban lépdelt. Egy ideig ácsként dolgozott. A korai pénzemberek egyikének sem volt üzleti vagy vállalatirányítási képzettsége, ezek a tantárgyak a Szovjetunióban nem is léteztek; az első ilyen iskolák a kilencvenes évek közepén jöttek létre. Néhányan nemzetközi jogot és politikát tanultak, de csak nagyon kevesen jártak valaha külföldön. Sokan a nehezebbik úton szerezték meg tapasztalataikat. Az idősebbek némelyikének volt tanoncideje, melyet illegálisan vagy féllegálisan, a szürke gazdaságban töltött. Többségük nagyon mélyen kezdte. Fridman például, akiről alább bővebben szólunk, üzleti karrierjének kezdetén ablakot mosott. Roman Abramovics utcai árus volt, Vlagyimir Liszin, egykor Oroszország leggazdagabb embere, egy bányában dolgozott műszerészként, Vagit Alekperov a Kaszpi-tengeren egy olajkútnál állt alkalmazásban – ez igazán veszélyes munka volt. Hodorkovszkij aktív volt a Komszomolban, a kommunista ifjúsági szervezetben. Húszas éveiben néhány komszomolista társával közösen számítógépek, farmernadrágok és konyak importjával foglalkozott, ami kisebb vagyont hozott neki. Megalapította az egyik első szövetkezeti bankot, a Menatep nevűt, amely azonban csődbe ment. Hodorkovszkij rövid ideig nyersanyag- és energiaügyi miniszterhelyettes is volt, ami hasznos kapcsolatokat jelentett a számára.

Hodorkovszkij felismerte, hogy egy igazi nagyvállalat létrehozásához külföldi tőke szükséges. Amerikai befektetők segítségével a Jukoszt, annak idején az ország legnagyobb olajcégét 15 milliárd dollárra értékelt céggé tette. Az akkoriban alkalmazott üzleti gyakorlat, lett légyen az csőd bejelentése, új befektetők bevonása, adók nem fizetése vagy cégek megkaparintása, nemcsak etikátlan volt, de sokak szemében bűntettnek számított. Az kérdéses, hogy az ő módszerei eltértek-e más oligarchák gyakorlatától, mert ha igen, az sokkal több munkát jelentett a nyomozóknak, és ügyeit talán sosem zárják le meggyőzően.

Mire 2003-ban letartóztatták, Hodorkovszkij már Oroszország leggazdagabb embere volt, elsősorban az olajipar növekedésének és hatalmas profitjának eredményeként lett azzá. Berezovszkijhoz hasonlóan ő is végzetes hibát követett el, amikor túlságosan mélyen belemerülve a politikába bírálta a kormányt és támogatta az ellenzéket. A hatalmon lévők szemszögéből ez nagy kellemetlenséget jelentett. Ahelyett, hogy futballklubot vagy műtárgyakat, fiatal szeretőket vásárolt volna (abban az időben nagy volt a kereslet a modellek és légi kísérők iránt), nyíltan vitázott Putyinnal a televízióban, azt állítva, hogy magas beosztású Kreml-beli hivatalnokok sok millió dolláros vesztegetési pénzeket kaptak. 2003-ban az első tárgyalásán csalással és adókerüléssel vádolták meg, 2008-as második tárgyalásán pénzmosásról és sikkasztásról volt szó. Összesen nyolc évet töltött táborban, mielőtt 2013-ban kegyelmet kapott. Berezovszkijjal ellentétben nem tört meg, hanem a börtönben is folytatta a kormánypolitika bírálatát, sőt sikerült magát a demokratikus szabadság és az emberi jogok harcosaként feltüntetnie. Előtörténetére tekintettel ez nem jelentéktelen mutatvány volt.

A Jelcin-korszak oligarchái közül kevesen maradtak meg sértetlenül. A Nyugaton kevéssé ismert Alekszandr Konanikin egy építőipari szövetkezettel kezdte, amelynek 600 alkalmazottja volt. Akkor húszéves volt. Nem sokkal később az újonnan létrehozott értéktőzsdén az első brókerek egyike volt. Nem teljesen világos, miért került összeütközésbe a hatóságokkal, talán a Berezovszkijjal való együttműködése miatt. Az Egyesült Államokba szökött, politikai menedékjogot kért, mert azt állította, merényletet fognak elkövetni ellene, ha visszatér szülőföldjére. Amerikai vagyonának eredete zavaros. Egy bírósági tárgyaláson megítélték neki a valaha adott legnagyobb összeget (33 millió dollárt), amit egy rágalmazási ügyben kapott, és New Yorkban az év üzletemberének nevezték. De 15 hónapot amerikai börtönökben töltött. Önéletrajzának címe: Kihívás: Hogyan legyünk sikeres üzletemberek az FBI, a KGB, az INS[1], a Belbiztonsági Hivatal, az igazságügyi minisztérium, az Interpol és a maffia gyilkosainak üldözöttjeként.

Vlagyimir Potanyin az egyik sértetlenül megmaradt oligarcha. Egy időben Jelcin alatt miniszterhelyettesként szolgált, és más vezető kormányzati pozíciókat is betöltött. Ő irányítja az egyik legnagyobb holdingcéget, az Interrosz nevűt, vagyonát 12-13 milliárd dollárra becsülik. A Jelcin-korszak után kívül maradt a politikán, de számos nem-politikai vezető kormánytisztséget töltött be, egyúttal Oroszországon belül és kívül múzeumoknak adományozott, és tagja volt igazgató tanácsaiknak.

Vlagyimir Guszinszkij viszont már pályájának korai szakaszában gondokkal szembesült. Szülei Moszkvában kommunalkában[2] laktak, ami egyetlen szobát jelentett, és minden berendezést közösen használtak több más családdal. Olajmérnöknek tanult, de később egy Moszkván kívüli színház igazgatójaként alkalmazták. Figyelemreméltó vagyonát egy bank tulajdonosaként szerezte, majd elkezdett újságokat és tévéállomásokat, valamint filmgyártással foglalkozó cégeket felvásárolni. Cégei bírálták a kormányt a csecsen háború és más kérdések miatt. Először 2000-ben tartóztatták le, de elmenekült Oroszországból. Megfosztották orosz állampolgárságától, spanyol és izraeli állampolgárságot szerzett. Az orosz hatóságok az Interpolon keresztül megpróbálták elérni letartóztatását és kiadatását, de az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy találta, hogy az orosz kormány vele szemben felhozott vádjai törvénytelenek – sértik az emberi jogokat védelmező konvenciót. Guszinszkij végül elhagyta Izraelt, és az Egyesült Államokban folytatta üzleti karrierjét.

Mihail Fridman a Jelcin-korszak kevés oligarchájának egyike, akinek sikerült megőriznie életét és vagyonát. Apja vezető személyiség (és feltaláló) volt a haditechnológia terén. A Lvovban született ifjú Fridman acél- és fémgyártást tanult, és húszas éveinek közepén kezdte üzleti karrierjét. Svájci partnerekkel közösen létrehozott egy céget, amely utóbb Alfa csoportként vált ismertté, banki és egyéb területen meglévő érdekeltségekkel. Vagyonát 2008-ban 20 milliárd dollárra becsülték, amely a világválsággal a következő évben átmenetileg 6 milliárdra csökkent, majd 2013-ban ismét 16 milliárdra nőtt, amitől a második leggazdagabb orosz állampolgár lett.

Komolyan adakozott zsidó kulturális ügyekre (a Genesis alapítványra), ahogyan, kisebb mértékben, Guszinszkij is (aki több éven át egy izraeli kosárlabdacsapatot támogatott), valamint German Khan és Pjotr Aven.

Walter Laqueur

Walter Laqueur

A Jelcin-korszak oligarchái között nem kevesen voltak zsidó származásúak, de akadt köztük muszlim is, köztük Aliser Uszmanov a leggazdagabb. Néhány kivételtől eltekintve a zsidó származásúak sem éltek aktív zsidó életet; ellenkezőleg, távol tartották magukat a zsidó közösségtől, sőt, a jelentések szerint Berezovszkij betért a pravoszláv egyházba.

[1] INS = az USA bevándorlási és Honosítási Ügynöksége, a Belbiztonsági Minisztérium egyik osztálya (a ford.)
[2] kommunalka = a társbérlet sajátos, orosz formája a nagyvárosokban (a ford.)

Walter Laqueur: Putyinizmus
Fordította: Szántó András
Atlantic Press Kiadó, Budapest, 2015