Tengeralattjárós hétköznapok | Robert Merle: Nekünk nem kel föl a nap

Posted on 2016. február 2. kedd Szerző:

0


Merle_Nekünk nem kel föl-bor200Lengyel Szilvia |

Ahogyan a csokirajongó találkozik egy különleges kézműves bonbonnal. Előbb csak kerülgeti, nézegeti. Előveszi, szagolgatja. Aztán beleharap, és lassan magáévá teszi, kiélvezve minden ízt. Esetleg kettőbe harapja, elteszi a felét másnapra. Na, így vagyok én az új Merle-könyvvel. Igazi meglepetés-ajándék ez Merle rajongóinak. És amikor a borítón azt olvassuk, hogy a szerző „még kiadatlan könyveinek egyike”, tovább tekeredik fölfele az öröm, mert ez jelentheti akár még több, fordításra betervezett mű megjelenését is. A kedves olvasó elkábul örömében.

A Nekünk nem kel föl a nap úgy kezdődik, ahogyan szokott. Vagyis hogy semmi megszokott nincs benne. Ez ismét egy vadonatúj, ropogós, sosem-volt stílusú Merle, akinek művei soha nem hasonlítanak egymásra. Minden egyes műve a korábbiaktól egészen eltérő történeteket, karaktereket hozott, közös pont csupán a magas színvonal és a humor. Ezek szerencsére mindig megmaradtak.

Érdekel minket egy atom-tengeralattjáró működése, felépítése? A tisztek, a személyzet élete, lelki világa? Nem tudom. De nagyon jó olvasni! A könyv mesélője a fedélzetre került újonc doktor, aki lélekben civil, és az egész több hónapos szolgálatot szinte etológiai tanulmányként felfogva igyekszik mindent megtudni víz alatti munkahelyéről, meg persze az emberekről. Neki is minden épp olyan új, mint az olvasónak, így nekünk is érdekes lehet, hogy az acélorsó hogyan is marad a víz alatt. Mi történik, ha használni kell egy ilyen monstrum fegyvereit? Megtudjuk, hogy pontosan mi a dolga a legénység tagjainak, és a doki révén azt is, ki milyen természetű és milyen betegség fordul elő a hosszú út során.

A doktor úgy indul útnak, hogy a szerelme visszavárja őt, de ez nem is olyan biztos. Mindenesetre hamar kiderül az otthonkákból – a hetenként egyszer, a szárazföldről érkező üzenetek –, hogy a hajó orvosa vőlegény-e még vagy sem. Merle nem is foglalkozik túl sokat a főszereplő lelki életével, sokkal inkább az őt körülvevőkével. Hiszen ennyi idő fénytől, friss levegőtől, családtól, barátoktól elzárva, összezártan mindenképpen sok változást hoz a tengerészek hangulatában.

Nem a doktor nője az egyetlen, aki nincs jelen, de a nők jelenlétét (éppen a távollétükkel) lehet érzékelni a beszélgetésekből, a hencegésekből vagy éppen az elhallgatásokból. A doktornak ezek a pszichológusra valló megjegyzései sajátos bájt kölcsönöznek a közösség leírásának.

És még valami, ami van is, nincs is jelen: a külvilág. Pontosabban az a külvilág, melyben magas rangú tábornokok dönthetnek a fegyverek használatáról. Mert hiszen annak különös oka van, hogy egy sokezerszeres halált okozni képes fegyverarzenál acélbuborékba zárva úszkál a világóceán mélyén. Az atomhajó létének egyetlen értelme: a pusztítás. A világ célja azonban az élet. A regény jelenidejében még képesek voltak a nagyon nagy hatalmak elindítani egy nukleáris háborút, ugyanakkor igyekeztek inkább csak szájkaratézni, mert tudatában voltak, hogy egy ilyen lépés hova vezethet. Hidegháború ez, de a „tüzelőanyag” rendelkezésre áll a fordulathoz. Ha valaki úgy gondolja, hogy a könyv figyelmeztetése időszerű – nem téved.

Bár kissé vészjósló a cím, a borító, és végül is könyv nagyrészt a haditengerészet egy szeletéről, a tengeralattjáró üzeméről és üzemeltetőiről szól – ez mégse riasszon el senkit. Merle kellemes és elegáns stílusban vezeti be az olvasót ebbe a zárt világba, és a végére kicsit mi is szakértőkké válunk. Nem történelmi regényt kapunk Merle-től (azt a Francia história rajongóinak üzenem), de a Nekünk nem… hátterében mégis ott a világtörténelem.

Kamocsay Ildikó gyakorlott fordítója az írónak, a francia szöveg átültetése, akárcsak a korábbi kötetek tolmácsolása, ismét gyönyörűen sikerült.

Lesz-e még egy újabb magyarul megszólaltatott könyv, nem tudom. A több mint tíz éve elhunyt írónak (a wikipédia szerint) még vannak további művei. Oscar Wilde életéről például egy esszé. De bármi is akad még a palettán, én reménykedem.

Robert Merle (1985)

Robert Merle (1985)

Robert Merle: Nekünk nem kel föl a Nap
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2015
344 oldal, teljes bolti ár 3290 Ft
kiadói kedvezményes ár 2797 Ft
ISBN 978 963 079 9102

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A mindmáig töretlen népszerűségű Robert Merle-nek szinte valamennyi műve megjelent már magyarul. Egyik utolsó nagy adósságunkat törlesztjük most ezzel az 1986-ban, tehát a hidegháborús korszak végén, de a nagy világváltozásokon még innen íródott regénnyel.

Merle az izgalmas technikai részletek mellett hiteles képet fest benne a haditengerészek közel három hónapra összezárt, szigorú hierarchia és munkarend szerint élő közösségének mindennapjairól, az együttélés nehézségeiről, a külvilágtól elzárt katonák és a kisegítő személyzet gondjairól, örömeiről. Arról a természet közepén, az óceán mélyén természetellenes módon, de nagyon is létező világról, ahová soha nem jut el a napfény, ahol nincsenek ünnepek, és a napszakokat csak a változó színű neonvilágítás különbözteti meg egymástól.

A regény egyúttal felhívja az olvasó figyelmét a nukleáris energia veszélyeire és a nukleáris háború szörnyű eshetőségére is. Annak a hidegháborúnak vége immár, de Merle több mint 25 éve megfogalmazott aggodalmai – sajnos – ma is aktuálisak. – A Kiadó