Bornai Tibor: A sors kvantumfizikája, avagy a Bornai-sejtés (részlet)

Posted on 2016. február 8. hétfő Szerző:

0


Bornai_A-sorskvantum-bor200A létezés alaphelyzete nem más,
mint lebegés a Lehetőségek Óceánjában

Ebből megszületve kerülünk a Lehetőségek Piacára, ahol vevők és eladók vagyunk egy személyben. Itt kell ráébrednünk, hogy ha sok lehetőséget adunk másoknak, az számunkra hatványozottan térül meg, ha viszont úgy akarjuk megsokszorozni saját lehetőségeinket, hogy megtartjuk őket magunknak, hamar elfogynak, és mi kiesünk a játékból. (Egyszer kimaradunk a dobásból – ahogy régen a társasjátékok szabályai közt szerepelt.)

Természetesen egyáltalán nem biztos, hogy így van. Nekem azonban tetszik az a rend, ami kirajzolódik a fenti elmélet vonalaiból. És nem az tetszik nekünk, ami biztos, hanem az, ami szép. Néha a biztos is lehet szép, de semmiképp nem a tetszés előfeltétele.

A kvantumfizika egyik markáns jellegzetessége a bizonytalanság. Nem tudhatjuk, mit „csinál” a részecske, amikor éppen nem figyeljük meg. Ha megfigyeljük, akkor választanunk kell, mire vagyunk kíváncsiak, a helyzetére, vagy a mozgásállapotára. Egyszerre csak az egyikről szerezhetünk információt, és ez nem mérőeszközeink fejletlensége, hanem a világ milyenségének érdekes szenzációja.

Vajon mit tudunk az egyes emberekről, az egyénről, amely szabad akarattal múlatja az időt a három dimenzióban? Szinte pontosan ugyanilyen keveset. Hol van? Merre tart? Mik a szándékai? Mit „csinál” ha nem figyeljük meg? Ki tudja. Tovább megyek, ő maga sem tudja magáról a legalapvetőbbeket.

Tudásának útjába az „összekeverés” teljes arzenálja, komplett valóság-távoltartó rendszere áll. Összetévesztjük magunkat. Ennek egyik leggyakoribb formája, hogy összetévesztjük magunkat azzal, akinek a környezetünk tart bennünket. Ez főleg a szundikálásra hajlamos tudattal rendelkezőkkel fordul elő. Azt hiszik, ők a nyomorult senkik, a hős gladiátorok, a zseniális ügyeskedők, vagy a népszerű hírességek, attól függően, hogy mit diktál nekik az őket körülvevő „többiek” néven összefogható embercsoport. Ezek a tévedések általában tragikus felismerésekhez, drámai kijózanodásokhoz vezetnek, és akkor az egyén lelkierejének nagyságától függ, túléli-e, vagy belehal.

Egy másik, az előzővel gyakran jól megférő, párhuzamosan is zavartalanul dolgozó összetévesztés, amikor a foglalkozásunkkal azonosulunk. Így lesznek az otthonról még aranyos, érző szívű emberként reggel útnak indulókból a sofőrök, orvosprofesszorok, bolti eladók és portások. A szerep, amibe belebújnak, fogva tartja őket, és ők már nem anya-szülte földi halandók többé.

Gyakran tévesztjük össze magunkat a tükörképünkkel is. A smink, a frizura, a ruha, az ajakfeltöltés és a szilikon egy kívánatosabb egyéniséget, kedvezőbb életkort kölcsönöz nekünk annál, ami megadatott. De van itt még egy apró lépés, amit meg kell tennünk, hogy az érzékszervekkel észlelhetőt elhagyva a transzcendenciába lendülhessünk. Összetévesztjük magunkat a saját testünkkel. Senki sem kivétel. Pedig a beszélt nyelv ügyesen figyelmeztet minket a csapdára. Azt mondjuk, „a fülem”, „a hasam”, a „lábam”. Ez a birtokos rag két dolgot jelöl. A birtokot és a birtokost. Van itt tehát „valaki”, akinek a füléről, hasáról, lábáról van szó. Ez az a valaki, aki elvarázsolva járja útját ezen a világon, és az elé vetülő képek színkavalkádján elámulva legelőször is önmagáról feledkezik meg. Ezt az „önmagát” téveszti össze, méghozzá mindennel és szakadatlanul.

Bornai Tibor

Bornai Tibor

Erre utal a magyar nyelv, amikor megkérdezzük: hogy érzed magad? És amikor azt válaszoljuk, jól érzem magam, a képletben ketten szerepelnek. Az egyik valaki érzi, hogy a másik jól van-e. Aki jól van, vagy éppen rosszul, az földi formánk, aki pedig ezt érzi, az nem más, mint az őrangyalunk. Aki figyel ránk, akit néha elkeserítünk, szégyenbe hozunk, néha pedig mosolyra késztetünk. Aki éber, és bennünk önmaga alvó megtestesülését szemléli szeretettel, miközben keserves leckéket kapva tanul abból, amit lát, amit tapasztal.

A kvantum-világ részecskéi tehát nem csupán a külső megfigyelő számára titokzatosak, hanem maguk a részecskék számára is. Sejtésem szerint a fizikai tények párhuzamosak a lelki tényekkel, és az egyik megfigyelésének eredményét nyugodtan alkalmazhatjuk a másikra.

Bornai Tibor: A sors kvantumfizikája, avagy a Bornai-sejtés
Kristályhíd Könyvek sorozat
Kossuth Kiadó, Budapest, 2015