Browsing All posts tagged under »olasz«

A nagy-nagy utazás | Dacia Maraini: Végállomás Budapest

május 10, 2019 Írta:

0

Bedő J. István | Akik az ötvenhatos októberi napokat felnőtt fejjel átélték, már alig vannak közöttünk, az idő is sokat torzít az emlékeken, hát még a történelem időnkénti újraírása. De legtöbben kétségtelenül hazai forrásokbol ismerjük a drámai napokat, meg persze a korról szóló filmekből (főként) és dokumentumfilmekből. Igaz ezek narrátorszövegét is újra- meg újraírják, nem […]

Andreides Gábor, Dénes Tamás: Weisz és a többiek (részlet)

január 10, 2019 Írta:

0

Bevezető „Olaszország királya háborút izent. Az olasz királyság olyan hitszegést követett el a két szövetségesével szemben, aminőre nincs példa a történelemben” – jelentette ki alig titkolt felháborodással I. Ferenc József császár és király 1915. május 23-án Népeimhez című manifesztumában, amelyben soknemzetiségű birodalmának alattvalóit értesítette az olasz hadüzenetről. Az Osztrák–Magyar Monarchia ekkor már közel egy éve […]

Amikor mi tanítottuk focizni az olaszokat | Andreides Gábor, Dénes Tamás: Weisz és a többiek

január 10, 2019 Írta:

0

Pál Attila | A futball megszállottain kívül kevesen tudják, hogy amikor 1934-ben Olaszország világbajnokságot nyert, az itáliai élvonal 18 csapatából tizenkettőnek magyar edzője volt, azt meg még kevesebben, hogy a magyar trénerek csapataikkal tizenegy bajnoki címet szereztek, közülük Weisz Árpád egymaga négyet. A gyakran emlegetett régi dicsőségek – legyen bár szó katonai, művészeti vagy sportdicsőségekről […]

Elena Ferrante: Nő a sötétben (részlet)

július 2, 2018 Írta:

0

| 1 | Még egy órája sem vezettem, amikor elfogott a rosszullét. Az oldalamat égető fájdalom visszatért, bár egy darabig igyekeztem nem törődni vele. Csak akkor rémültem meg, amikor rájöttem, hogy nincs erőm a kormányt tartani. Alig néhány perc alatt a fejem elnehezedett, a fénycsóvák elhalványultak előttem, szinte már azt sem tudtam, hogy a kormánynál […]

Fiktív és valóságos | Elena Ferrante: Nő a sötétben

július 2, 2018 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | A rejtőzködő, fiktív nevet használó írónő regénye nagyon is valóságosnak tűnik. Talán azért, mert tele van az esszenciális nővel-anyával, rejtett és mégis kíméletlenül feltárt belső igazságokkal. Számomra kicsit szenvtelen, kicsit elidegenítő, ahogy ír – mintha az elbeszélő folyamatosan elemezné önmagát –, mégis figyelni kell minden mondatára, mert nagyon úgy tűnik: mi vagyunk […]

Federica Bosco: A szerelem különös súlya (részlet)

augusztus 3, 2016 Írta:

0

Az egy kaptafára készült kommentek olvastán az embernek az az érzése, hogy csupa meg nem értett Hemingwayjel van dolga, akiket rejtélyes módon az összes létező kiadó negligál. Mindenki minimum Pulitzer-díjas, akik inkább a magánkiadást választották, mintsem hogy alávessék magukat az írott szó piacát uraló megalázó farkastörvényeknek… Kiválasztok hármat, két lányt és egy fiút, és elküldöm […]

Tényleg véget ér egy szerdán? | Federica Bosco: A szerelem különös súlya

augusztus 3, 2016 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány |  Nem vagyok jóban ezzel a zsánerrel. Társaságban (és persze, magamban is) csak így emlegetem: „…és  a végén összejönnek”. Körülbelül ebben áll a műfaj varázsa. Abban, hogy a minden nehézséggel és problémával megbirkózó hősök a végén, ahogy igazi szerelmesekhez illik, minden nehézséget legyőzve, az élet viharain átgázolva, egymás karjaiban találnak megnyugvást. Arról […]

Kreativitás, egyéni ízérzék, önállóság | Váncsa István: Lakoma 1.; Lakoma 2.

december 29, 2015 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | Olyan korban élünk, amiben bokáig, sőt térdig járunk a főzős valóságsókban, vetélkedőkben. Ügyesebben fotózgató, tömegízlésbe jó érzékkel betaláló háziasszonyok és trendi fiúk lépnek elő gasztronómiai szakértőkké, mert lesz egy blogjuk. És mindenkinek szakácskönyve van, de főleg annak, akinek nem kellene hogy legyen. Vakok között félszemű a király, és a tönkretett gasztronómiai […]

Csak a család számít! Vagy nem| Joe DiPietro: A folyón túl Itália

október 13, 2014 Írta:

0

Bedő J. István | Legelőször is arról, hogy Joe DiPietro darabját miért imádták annyira, hogy bő két év alatt nyolcszáz előadást nyomott le New Yorkban. Mert emberi, mert szeretni való figurákat tol a színpadra, mert a saját Little Italy élmé­nye­iből fogant minden mondata, és mert végül is ő ma­ga a főhős, a bevándorlók második leszár­mazott […]

»Tengo famiglia« – első a család? | Olasz-amerikai világ a Belvárosi Színházban

szeptember 29, 2014 Írta:

0

Csicsely Zoltán | Sok nevetés, generációk összeütközése, egy zajos olasz család Amerikából. A folyón túl Itália cí­mű darab alapkérdése: kell-e egy fiatal em­ber­nek kö­vet­nie a nagyszülők által diktált érték­rendet, vagy választhatja a maga életét. A két nagy­szülő­párt Lukáts Andor, Lázár Kati, illetve Bene­dek Mik­lós és Szabó Éva, az unokájukat Szabó Kim­mel Tamás játssza október 8-ától […]

Homérosz labirintusában kalandozva | Stefano Benni: Gyorslábú Achille

augusztus 23, 2013 Írta:

0

Bedő J. István Mindennek Devecseri Gábor az oka. Ugyanis az ő tollán született meg az Odüsszeiának az a fordítása, ami teljes egészében a magyar irodalom részévé tette az eposzt, és ettől kezdve megnehezítette egy sor más író meg az összes olvasó életét. Az egyik ilyen író Stefano Benni, akit az olasz olvasó, tévé-, színház- és […]