Lia Celi: Tizenkét pillangó (részlet)

Posted on 2022. április 18. hétfő Szerző:

0


Bevezetés

Ők voltak az elsők. Az első nők, akik sminkeltek, akik válogattak a férfiak közül, akik eldöntötték, akarnak-e házasodni és gyereket vállalni, s ha igen, mikor, akik önállóan rendelkeztek azzal a pénzzel, amit megkerestek. Phrüné, Harriette, Esther és Pearl – így hívták őket, prostituáltak voltak.

Népeket mentettek meg, türannoszokat csúfoltak ki, kivívták maguknak az első helyeket. Ráháb, Aglaja, Hedwig és Divine a nevük, prostituáltak voltak. Halhatatlan költeményeket írtak, sziporkázó aforizmák kötődnek a nevükhöz, festőket, művészeket ihlettek meg. Nevük: Pelágia, Szu, Veronica és Ninon, mindannyian prostituáltak. Nem voltak főrangúak kegyeltjei vagy nagyhatalmú emberek szeretői (még ha néhányan közülük meg is fordultak az ágyukban), hanem utcanők, hetérák, kurtizánok, eszkortlányok. Néhányan az utcán dolgoztak, mások magasabb körökben. Voltak, akiket a szükség kényszerített rá, voltak, akik önszántukból vagy kalandvágyból választották ezt a mesterséget, és voltak olyanok is, akik egyszerűen csak szép ruhákat akartak hordani. Élhettek bár Démoszthenész Athénjában vagy a reneszánsz Velencében, az ókori Kínában vagy Párizsban a Második Császárság idején, mindegyikük kiharcolta magának azt a „tisztességes” hölgyek számára – akik egész életükben függtek valakitől, hol az apjuktól, hol pedig a férjüktől – elképzelhetetlen önállóságot, amit saját testük és szellemük áruba bocsátásával értek el.

Ma már számos olyan repertóriumot találunk, amely tele van a múlt lázadó nőalakjaival, örök tanulságként a fiatalabb generáció számára. Fontos és jó dolog felidézni a történettudományban évszázadokon keresztül margináliára szorult női szereplőket: tudósokat, forradalmárokat, művészeket, akik azért küzdöttek, hogy kiemelkedjenek a férfiak világában, és akiknek pusztán azért nem ismerték el az érdemeiket, mert „hibás” kromoszómapárral születtek. Ugyanakkor tisztelettel kell adóznunk azoknak az asszonyoknak is, akik alulról indultak, és kizárólag személyiségük erejével vívtak ki helyet maguknak a világban. Asszonyok, akiknek születésük vagy szerencsétlenségük miatt nem állt módjukban művészi vagy intellektuális tehetségüket kivirágoztatni. És akik többnyire nem voltak lélegzetelállító szépségek sem, ennek ellenére képesek voltak saját életük, s gyakran koruk főszereplőjévé válni. Kirekesztetten merültek alá a férfiak világába ezek a mindenki számára elérhető nők, akiket jobban ismertek, mint a háztartásba zárt „privát” asszonyokat: a feleségeket. Nem féltek még akkor sem, ha merészségük miatt a bíróság elé kerültek. Védelmezőktől és basáskodó uraktól szabadon úgy használták mesterségüket, mint a világ megismerésének vagy épp megváltoztatásának eszközét. És bár saját életük irányítóivá váltak, gazdaggá, befolyásossá és irigyeltté, lázadók és kiszámíthatatlanok maradtak, jóllehet időnként megengedték maguknak azt a luxust, hogy maguk mögött hagyják múltjukat, és szentként, hősnőként vagy – utolsó fricskaként – mint jó feleség haljanak meg.

Ez a könyv – főszereplőihez hasonlóan eltérve a megszokottól – tizenkét híres örömlány életét meséli el, az idők kezdetétől napjainkig: egy bibliai kéjnő legendájával nyit és egy modern utcai Hamupipőke fordulatos meséjével zár. Mindeközben tíz elképesztő „éjjeli pillangót” ismerhetünk meg, akik bátorsággal, gyakorlatias gondolkodással, intelligenciával és szemtelenséggel hódítottak kemény és igazságtalan korokban, előfutáraiként annak a szabadságnak, amit a 21. századi nők élvezhetnek, ezektől a „tisztességtelen nőktől” kapva azt a tiszteletet, amivel a férfiak adósak maradtak „az égbolt felét tartó nőknek”: a halhatatlan emlékezetet.

Manapság az ambiciózus és vállalkozó szellemű lányoknak sokkal több lehetőségük van, mint amilyen kétezer évvel ezelőtt vagy akár csak a múlt században volt. Még akkor is, ha szem előtt tartjuk, hogy egy harminc év alatti dolgozó nő fizetése, miután sikerült munkát találnia, alacsonyabb az ugyanazt a munkakört ellátó, vele egykorú férfiéhez képest. Mindazonáltal a mi tizenkét rosszlányunk ékes bizonyítéka annak, hogy a világ legősibb és leginkább megvetett mesterségének űzése sem áshatja alá a nők erejét. Három évezreddel a hátunk mögött, ami eleddig nem kedvezett a női nemnek, az ő hányattatott és meglepő történeteik úgy tűnnek elénk, mint a romok között nyíló orchideák. Belélegezhetjük keserédes illatukat és talizmánként őrizhetjük meg életünk nehezebb időszakaira, hogy emlékeztessen bennünket arra: az életben mindenkivel, nőkkel és férfiakkal egyaránt megtörténhet, hogy így vagy úgy, de el kell adnunk magunkat. A lényeg az, hogy ne mások szabják meg, mennyit érünk.

~ 1. RÁHÁB ~
A jerikói utcalány, aki megmentette az egyistenhitűeket

Az Ótestamentum nem a szexfóbiások terepe. Egy teljesen meztelen férfival és nővel kezdődik, akik egy kertben múlatják az időt egy kígyóval – ilyen még Cicciolina show-jában sincs –, később gyilkosságok, vérfürdők, vérfertőzések, a szexuális zaklatás és erőszak különféle formái jelennek meg benne. Ha a kiskorúak tudnák, hogy az Ószövetség a bárányokat leszámítva épp olyan, mint a Trónok harca, csak sokkal véresebb, minden héten a hittanóra lenne a sláger. Ennek ellenére az amerikai vallási fórumokat elárasztják a felháborodott hívők, akiknek meggyőződésük, hogy Lót lányainak története vagy az Énekek énekének forró szerelmeskedései pusztán parázna ateisták utólagos hozzátoldásai, akiknek minden vágya, hogy zavarba hozzák a vasárnapi iskolák kisdiákjait.

Az újpuritánok legszégyenteljesebb gyalázatát Ráhábnak hívják. Neve a rachav szóból származik, ami héberül annyit tesz: széles. Nem tudni, hogy kinézetére vagy intimebb anatómiai részére vonatkozik-e, minthogy ugariti nyelven ugyanez a szó a női genitáliákra utal. Az viszont tudható, mit jelent a Józsué könyvében (2, 1-23) nevéhez csatolt zonah állandó jelző, illetve a görög porne, amit Jákob és Pál Levelei használnak: prostituált. Bizony nem lehet könnyű felfedezni a bigottok leszármazottainak, akik skarlát betűt hímeztek a rossz hírű nők ruhájára, hogy igen, Mózes vezette ki a népet Egyiptomból, ám aki az Ígéret földjén kinyitotta az ajtót előttük, Ráháb volt, a Széles, aki a Közép-Kelet összes betűjét a ruhájára hímezhette volna.

Ennek ellenére Jerikó elfoglalásának történetében – Józsuén kívül – ő az egyetlen személy, akit a nevén neveznek. Ez jól jelzi, hogy már az ókori írók is felismerték szerepének jelentőségét az események alakulásában, hiszen nélküle a zsidók valószínűleg addig keringtek volna a sivatagban az éhségtől és a szomjúságtól félholtan, míg vissza nem fordulnak, és sűrű bocsánatkérések közepette megtérnek a fáraóhoz, hogy aztán rabszolgaként dolgozzanak neki. A történetük ezzel le is zárult volna, és a Biblia olyan lapos kis könyvecske maradt volna, mint mondjuk egy turmixgép használati utasítása. Hebraizmus nélkül nem lenne a másik két monoteista ábrahámita vallásunk sem, vagyis a kereszténység és az iszlám, és mi mindannyian pogányok lennénk. Mindenki döntse el magának, hogy Ráháb köszönetet érdemel-e vagy sem. Mi csak arra szorítkozunk, hogy elmeséljük az ő történetét.

Pátriárkáid háza táján söprögess

Ha létezik kontextus, amiben eszünkbe sem jut megtalálni a nemek közti egyenlőséget, az az Ószövetség. A patriarchátus szelleme uralkodik benne, ahol – halkan jegyzem meg – a nő a hiányzó láncszem az ember és a háztáji jószág között. Egy nagyon halovány kapcsolódó elem, mert annyi mindenesetre bizonyos, hogy Jákob két feleségének, Leának és Ráhelnek neve nagyjából annyit tesz: „tehén”, illetve „birka”. A Biblia szövegkörnyezete valóban patriarchális, de nem „szexofób”. A szüzesség mint kegyelmi állapot felmagasztalása csak az Újtestamentumban jelenik meg, sőt, majd csak Szent Pálnál. Ő lesz az, aki a görög kultúrával átitatva, a neoplatonizmus hatása alatt végül leértékeli a törvényes házasságot, és mint remedium concupiscentiae, vagyis a vágy csillapításaként bélyegzi meg, ami az önkielégítéshez képest a kisebbik rossz. A pátriárkák Istenének viszont a szex (legalábbis a hetero, genitális és monogám szex) igaz és jó dolog, már csak azért is, mert a názáreti Mária furcsa esetéig ez volt az egyetlen ismert módja a gyermeknemzésnek.

F. R. Pickersgill bibliai illusztrációján (1897) már a népet megmentő Ráháb látható

Mózes harmadik könyvének egyik híres passzusa (18, 6-23) szigorúan tiltja az izraelitáknak az incesztust, a vérrokonok közötti kapcsolatot, a homoszexualitást, a zoofíliát, a házasságtörést és a menstruáció ideje alatti együttlétet, ugyanakkor a pénzért adott szerelem felett szemet huny. Továbbra is bűn, de bocsánatos, amíg idegen nőkkel történik meg (Izrael gyermekeinek, férfiaknak és nőknek egyaránt tilos a prostitúció, annak hierodulikus formája is, vagyis a szent prostitúció intézménye, mely igen elterjedt volt az ókori vallásokban). A megvásárolt szex valóban veszélyes a pénztárcára nézve, hiszen ahogyan a Példabeszédek könyve is figyelmeztet, aki utcalányok után jár, eltékozolja vagyonát.

A pátriárkáknak mindenesetre rendelkezésükre állt a feleségek, ágyasok és hadifoglyok serege, és alkalomadtán azok lányai, lánytestvérei, unokahúgai is: szerelmet árulni Izraelben olyan lehetett (bár a hasonlatot mostanra már felülírta a globális felmelegedés), mint hűtőt árulni a sarkvidéken. Miért vásárolták volna meg a héber férfiak idegenektől azt, ami bőségesen és ingyen megadatott nekik az otthon falai között, a saját ágyukban?

Lia Celi

A választ erre szintén az Ószövetségben találjuk meg. Hogy felhívják az izraeliták figyelmét az örömlányok által okozott veszélyre, részletesen leírják csáberejüket: az ajkaik méztől csöpögőek, szavaik az olajnál is kényeztetőbbek, mindig kicicomázottak, illatosak és csábosak. Igazi „vörös lámpás” történet Ezékiel könyvében Ohola és Oholiba erotikus tetteinek elbeszélése (23, 20-21), ahogyan félmeztelenül kelletik magukat az egyiptomiaknak és az asszíroknak. Kicsit olyan ez a rész, mintha úgy akarnánk elvenni valakinek a kedvét az édességevéstől, hogy egy cukrászda kínálatát mutogatjuk neki. (…)

Fordította: Kárpáti Zsuzsa

Lia Celi: Tizenkét pillangó
Corvina Kiadó, Budapest, 2022
216 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 3192 Ft