Fiktív és valóságos | Elena Ferrante: Nő a sötétben

Posted on 2018. július 2. hétfő Szerző:

0


Tóth Zsuzsanna |

A rejtőzködő, fiktív nevet használó írónő regénye nagyon is valóságosnak tűnik. Talán azért, mert tele van az esszenciális nővel-anyával, rejtett és mégis kíméletlenül feltárt belső igazságokkal. Számomra kicsit szenvtelen, kicsit elidegenítő, ahogy ír – mintha az elbeszélő folyamatosan elemezné önmagát –, mégis figyelni kell minden mondatára, mert nagyon úgy tűnik: mi vagyunk a bonckés alatt. Én legalábbis, amíg olvastam, többször éreztem így.

Hogy Elena Ferrante néven valójában ki publikál, mindmáig megfejtetlen (lásd ittitt meg itt). Jómagam hajlok arra, amit a szerző szándékaként feltételeznek: ne a valóságos alkotó személyére fókuszáljunk, inkább az alkotására. (Nem egyszer megtapasztaltuk, hogy a bulváríz miként kedvez a marketingnek, és ez hogyan fosztja meg értékeitől a művet magát.)

Egy biztos, a Nő a sötétben írója ismeri a nőket, az olaszokat, az embert. Könyve ezúttal egy olyan asszonyt állít a középpontja, akiben összeütközik önmegvalósító énje az anyai szereppel, illetve annak társadalmi sztereotípiáival. Hogyan lehet valami általánosan elvárt, ha az egyén belül teljesen máshogy érez? Nehéz lenne eldönteni, ilyenkor tényleg deviáns magatartással állunk-e szemben.

„A legnehezebben azok a dolgok oszthatók meg, amelyeket mi magunk sem értünk.” A regényben ezt többször átélhetjük, mert ugyan éppen megosztanak valamit velünk, mégis önvizsgálat kell jónéhány mondat értelmezéséhez. Az elbeszélő egy élete derekán álló nő, aki nyaralása alatt egy másik asszony életét irigyli el. Vagy inkább a harmonikus kapcsolatát a lányával. Az igazi kötődést, szeretetet anya és gyermeke között, ami neki nem adatott meg. Vagy – amit ő dobott el magától.

Melyikünkkel nem esett meg már ilyesmi? Hogy valaki más élete izgalmasabbnak, jobbnak tűnik, ő pedig szerencsésebbnek nálunknál, s ezért kicsit, titokban, irigyeljük. A látszólag csendes tengerparti napokat Ferrante sok apró villanással, érzelmi amplitúdókkal, belső monológgal festi meg. Az érzékeny szemmel megfigyelt, pontosan ábrázolt karakterek voltaképpen hétköznapi történetet vetítenek elénk, amelyben a legfontosabb szál talán az anyaság. Jól csinálható-e, érdemes-e, hogyan viszonyulunk a gyerekünkhöz, gyerekeinkhez, feláldozható-e az élet, a szerelem, az önmegvalósítás – a gyerekekért? Megbocsáthatóak-e az ellenük elkövetett bűnök? Lehet-e okosan szeretni? És vajon mennyire kell kiválnunk a tömegből, hogy elérjünk ezt-azt? Hogy vigyük valamire.

Az elbeszélő szemlélődik, emlékezik, elemez – és figyeli a jelent. Megtalálja-e, feloldozza-e önmagát? A kérdésözön nem éppen felszabadító sodrát Balkó Ágnes tolmácsolja, fordításának pasztell színei tárgyilagosan, de pontosan érzékeltetik az árnyalatokat.

Finom, női regény Ferrante könyve, benne rejlő lefojtott indulatokkal, kitörésre képtelen érzelmi viharokkal. Nem könnyed, talán nem is túlságosan felkavaró, de figyelemre érdemes olvasmány.

Álruhás írót álruhás olvasók olvasnak (A 24 ore illusztrációja C. Gatti cikkéhez)

Elena Ferrante: Nő a sötétben
Fordította: Balkó Ágnes
Park Kiadó, Budapest, 2018
176 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
kedvezményes webshop ár 2790 Ft,
ISBN 978 963 355 4050

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Elena Ferrante főhőse, Leda 47 éves, angol irodalmat tanít az egyetemen. Elvált, két lánya Kanadába költözött volt férjéhez. A hirtelen megtapasztalt szabadság megfiatalítja, felszabadító örömmel tölti el, és saját maga számára is váratlanul vakációra indul a Jón-tenger partjára. Ott azonban egy lármás nápolyi család szomszédságába kerül, amelynek alig titkolt kötődése a maffiához beárnyékolja békésen induló pihenését. A családhoz tartozó gyönyörű fiatal nő, Nina bájos nőiessége hamar felkelti Leda érdeklődését. Nina mintaszerű anyasága egy húsz évvel megkésett szembesülésre készteti Ledát, aki karrierépítésének egy válságos pontján gyermekeit évekre elhagyta, és önmegvalósítása érdekében szakított mindennel, ami a családjához fűzte.

Elena Ferrante a kortárs világirodalom nagy rejtélye. Regényei zajos sikert aratnak, díjakat nyernek, számos nyelvre lefordítják őket, de kiléte ismeretlen. Annyi tudható róla, hogy Nápolyban született, és ő a Tékozló szeretet, az Amikor elhagytak, a Nő a sötétben, valamint a világszerte népszerű Nápolyi regények szerzője. Első két regényét Mario Martone, valamint Roberto Faenza filmesítette meg. La Frantumaglia című műhelynaplójában levelezését, jegyzeteit, kiadatlan írásait gyűjtötte össze. 2007-ben La spiaggia di notte (Éjjeli strand) címen egy gyerekkönyve is megjelent.