Még mindig nem Hollywood | Elena Ferrante: Az új név története (Nápolyi regények 2.)

Lengyel Szilvia |

Ferrante négyrészes Nápolyi regények sorozatának második kötete ott folytatódik, ahol a Briliáns barátnőm véget ért. A helyszín, természetesen, Nápoly, az ötvenes években. Túl vagyunk már a háborún, de az alapvetően szegényebb olasz Délen a kitörési lehetőségek száma szinte nulla. És ahol áruhiány van, munka meg nincs, ott a törvényen kívüli módszerek veszik át a terepet. Utcán és a családban is.

A két főszereplő barátnő gyerekként is épp elég brutalitást látott, mostantól már saját bőrükön is megtapasztalhatják az erőszakot. Úgy tűnik, itt a nőknek így kell élniük. Ha a férj nem veri a feleségét, akkor talán nem is igazi férfi. Aki emberként bánik a nőkkel, csak puhány pöcs.

Lila férjhez ment, de túl hamar. Döntése elkapkodott, sőt érthetetlen. Nyughatatlan természete a házasság korlátait sem tűri, ráadásul már az egybekelés estéjén rájön, hogy a férje elárulta. Egyszerűbb lenne, ha megbocsátana, de más megoldást választ: inkább pokollá teszi közös életüket.

• Olvass bele!

Lenú (Elena) viszont – ő választotta a továbbtanulást – nem tér le útjáról. Sok bizonytalanság közt vergődve, néha meginogva, de változatlanul kiemelkedően teljesít. Elindul a felnőtt nővé válás útján, de vidéki lánynak lenni nem könnyű a nagyvárosban, keserves dolog nevetség tárgyává válni, kirekesztődni. Ahogy elhagyja a tájszólását, ez elmúlik, férfi is akad mellé, úgy tűnik, nyugodtabb napok jönnek. De nem, az élet – mindkettőjüké – kínál hideget-meleget.

Ez a történet lényegesen keményebb az előzőnél. A telepi gyerekek – bár még most is nagyon fiatalok – kegyetlen felnőttként viselkednek. Az egyiket a szegénység edzette meg, a másikat épp a gazdagság taszítja rossz irányba. Nyomasztó követni a szereplők igen belterjes életét. Hol utálják, hol szeretik egymást (ahogy egyébként Elena és Lila is). Lila könnyű célpont a nehéz természete miatt, különösen az olyan világban, ahol létszükséglet egy gyűlölhető figura. Lenú idegesítően kishitű, akárcsak korábban, de végre ráébred, hogy nem feltétlenül hasonlítania kell valaki másra, önmaga is lehet értékes.

A korábbinál vaskosabb kötet nagyon olvastatja magát (köszönet érte a fordító Matolcsi Balázsnak). Bár látom, hogy a sorozatot több nyelven is az olasz borító fotójával kínálják, a kép nem győz meg. Mert végül is ki ölelkezik ebben a történetben? Senki. Lila gyűlöli a férjét, Elena se találta még meg az igazit. Félrevezet a boldog egymásba kapaszkodás.

A sorozat harmadik részét novemberre ígéri a kiadó, Aki megszökik, és aki marad címmel. Aki tehát hozzám hasonlóan élvezi, hogy egy regény több kötetből áll, és lehetőleg több ezer oldalt tesz ki, az azonnal kezdjen neki a Nápolyi regényeknek. (Szegény, szegény Matolcsi Balázs, nem lehetett könnyű ilyen nyomás alatt élni.)

Elena Ferrante: Az új név története
Nápolyi regények sorozat
Park Könyvkiadó, Budapest, 2017
489 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár 3192 Ft,
ISBN 978 963 355 3367

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az új név története a két barátnő ifjúkorának elbeszélése. Szerelem, féltékenység, szabadságvágy és lemondás a kísérőik egymástól egyre inkább távolodó útjaikon. Lila számára a házasság börtön, Elena pedig nehezen viseli azt a szenvedélyes makacsságot, amellyel barátnője menekülni szeretne kötelezettségei elől. De az egymás iránt érzett gyűlöllek és szeretlek érzelemhálóból, az önmegerősítés vágyából fakadó, függőséget okozó köteléktől nem tudnak szabadulni. Ahogy Lila és Elena követik egymást, eltávolodnak egymástól, majd újra egymásra találnak, magával ragadja, elsodorja az olvasót.

Elena Ferrante a kortárs világirodalom nagy rejtélye. Regényei zajos sikert aratnak, díjakat nyernek, számos nyelvre lefordítják őket, de kiléte ismeretlen. Annyi tudható róla, hogy Nápolyban született, és ő a Tékozló szeretet, az Amikor elhagytak és a Nő a sötétben szerzője. Első két regényét Mario Martone, valamint Roberto Faenza filmesítette meg. La Frantumaglia című műhelynaplójában levelezését, jegyzeteit, valamint kiadatlan írásait gyűjtötte össze. 2007-ben La spiaggia di notte (Éjjeli strand) címen egy gyerekkönyve is megjelent.