Browsing All posts tagged under »könyvkritika«

Szokatlan nyári vakáció | Siri Kolu: Mi, Banditáék

június 21, 2012 Írta:

0

Írta: Zemen Annamária A tízéves Vilja éppen nagymamájához tart, hogy nővérével, Vandával együtt nála töltse a nyári szünidőt, mivel a biciklitúra és a sátorozás terve füstbe ment (persze az ősök hibájából). Jól halad a család az országúton az új BMW-vel, amikor egy furgon csapódik eléjük, és megállásra kényszeríti őket. A rablók az ehető dolgokra vetik […]

Ágyban, párnák közt | Szeifert Natália: Láz

június 1, 2012 Írta:

4

Írta: Takács Máté „Vén vénáján a láz, / szívós szájában a bláz, / Óz, a nagy varázsló / nadrágjában kotorász.” (Pajor Tamás) Egy kis, vékonyka könyvet tartok a kezemben. Borítóján baljós felhők, borult égbolt. Nagy, piros betűk, melyek szinte beégnek a retinámba: LÁZ. Áthúzva egy hőmérő higanyával, mely szintén piros, végig. Jó magas láz. Priznic. […]

WTC kilencévesen | J. S. Foer: Rém hangosan és irtó közel

május 29, 2012 Írta:

1

Írta: Zemen Annamária Rém nehéz. Irtó bonyolult. Hozzákezdeni, rém nehéz. Vagy talán mégsem? A könyv főszereplője a kilencéves Oskar, aki a szeptember 11-i terrortámadásban elveszítette édesapját. Azon a napon mindenkit hazaküldtek az iskolából. Oskar hallgatta meg otthon az üzenetrögzítőt, amelyen apjának utolsó üzenetei voltak. Az első 8:52-kor, az utolsó 10:20-kor. Bizakodó, megnyugtató szavak az első […]

Hosszú mese sok száz oldalon | Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme

május 28, 2012 Írta:

3

Írta: M. Dalnoki Fanni A bölcs ember félelme a hasonlóan terjedelmes A szél neve folytatása. Az ember nem gondolná, hogy érdemes lehet valamiről egy olyan trilógiát írni, aminek csak az első két kötete egyenként 900 oldal. Pedig lehet, csak valahogyan meg kell változtatni a nézőpontot. A korábbi kötet kapcsán már szó volt róla, hogy ez […]

Sugárzó groteszk | Pavel Brycz: A pátriárkák letűnt dicsősége

május 23, 2012 Írta:

0

Írta: Abonyi Barbara Nemigen tudtam eleinte hová tenni ezt a könyvet. A cím mindenképpen valami nagyon történelmit és nagyon melankolikusat sugall. De a sugárveszély célzatosan borítóra helyezett jele Csernobil-krónikát, az idézet meg a címlapon… Hogy is van ez? A fülszöveg szerint ukránokról van szó – hogy jönnek ide a németek? A kezdeti mit-sem-várást – és […]

Tanulságok | Szinetár Miklós: Pályázat

május 22, 2012 Írta:

2

Írta: Tóth Zsuzsanna Szinetár Miklós levélregényének különös ízei vannak. Egyszerre megnyugtató és felkavaró – legalábbis abban az értelemben, ahogyan ráismerünk a minket körülvevő világra. Ahogy a fülszöveg megfogalmazza, a kötet „a Tanár úr ifjúkori generációjának és mai önmagának levélváltása egy reflektorfényes kisvilágról és a nagyvilágról. Az ifjú sok arcból néz vissza a Mesterre, több tanítvány […]

A múlt hosszúra nyúlt | Bíró Szabolcs: Sub Rosa

május 21, 2012 Írta:

1

Írta: Takács Máté Vannak bizonyos irodalmi művek, melyek más irodalmi művek hatására születnek: inspirálta őket az előző, esetleg kiegészíteni akarják az ihlető alkotást, hozzátenni akarnak valamit. Már eddig is többször megállapíthattuk, hogy ezek az alkotások a legritkább esetben szárnyalják túl a nagy elődöt. Talán nem is ez a céljuk. Bíró Szabolcs is csak kalapot akart […]

Breviárium | Paulo Coelho: Mint az áradó folyó

május 20, 2012 Írta:

1

Írta: Bedő J. István Nagyon szeretném hinni, hogy mindenki ismeri Örkény egypercesét a paprikakoszorúról, még pontosabban az élet értelméről (az írás címe is ez). Hogy kellően unalmas legyek: a paprika és a madzag viszonylatában találjuk meg az élet értelmét, és Örkény a záró mondattal még rá is segít: »Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy […]

Ne kapkodva olvasd! | Hanif Kureishi: A kültelki Buddha

május 19, 2012 Írta:

0

Írta: M. Dalnoki Fanni Az irodalom olyan, mint egy komolyabb családi ebéd. Egy ilyen étkezés legalább három fogásból áll: szinte biztosan van húsleves egy csomó tésztával, hússal meg zöldséggel, aztán esélyes a rántott sertésszelet vagy pörkölt, esetleg valamilyen egyéb állat, mártásban. És persze ott a desszert, talán torta vagy más sütemény. Ezek súlyos dolgok. Rájuk […]

Másképp látjuk ugyanazt, de miért? | Belső Nóra: Utak egymáshoz

május 17, 2012 Írta:

0

Írta: Mózes Kitty Az osztálynak fogalmazást kell írni annak a tételnek igazolásáról, hogy »Anya csak egy van«. Józsika ezt írja: »Egyszer elestem, anyukám megvigasztalt, bekötötte a sebem. Ebből is látszik, hogy anya csak egy van.« Sanyika ezt írja: »Beteg voltam, anyukám ápolt, hőmérőzött, hozott teát. Ez is mutatja, hogy anya csak egy van.« »Hát te, […]

Legendahántás | Bernard Cornwell: Az erőd

május 14, 2012 Írta:

0

Írta: Milbacher Róbert Bernard Cornwell történelmi regényeinek különlegességét nem csupán a hiteles és minden részletre kiterjedő korrajz adja, hanem az a figyelemre méltó tényező is, hogy minden esetben olyan történelmi problémával szembesíti az olvasót, amely ha tetszik, máig ható érvényű. Szinte szaktörténészeket meghazudtoló vehemenciával nyomozza egy-egy történeti esemény mozgatórugóit, a történeti szereplők motivációit, illetve a […]

Isten, a kegyetlen gonosztevő | Philip Roth: Nemezis

március 30, 2012 Írta:

0

Írta: Kleyer Éva Cantor tanár úr lelkét két dolog bántja rettenetesen: az egyik az alkalmatlansága, ami miatt nem vonulhatott be katonának, hogy barátaihoz hasonlóan az európai hadszíntéren harcolhasson, a másik pedig a New Jersey-i Newark városában dühöngő gyermekbénulás-járvány. 1944-et írunk. A 23 éves ifjú tanár igen nagy tiszteletnek örvend kis pártfogoltjai körében, nemcsak testi ereje […]

Munkás vagy művész? | Natalija Nyikityina: Fizetés nélküli szabadság

március 29, 2012 Írta:

0

Írta: Szeifert Natália Valahol Oroszországban, egy városban (nem Moszkvában), napjainkban éldegél egy Nyikolaj Buzikin nevű, a csecsenföldi háborút is megjárt festő. Illetve maga sem tudja eldönteni, minek tartsa magát, csak azt tudja, hogy szeret festeni. Egyébként művezető egy gyárban, ahol már három hónapja nem fizetik ki a beosztott munkásai bérét. De ezzel ő nem sokat […]

Konyak, őrület, La Rochelle | Georges Simenon: A kísértetek

március 28, 2012 Írta:

0

Írta: Jónás Erika Franciaország a részletekben lakik. Georges Simenon regényének minden lapja tanúskodik erről: bővelkedik részletekben, hangulatokban, melyek oly vonzóvá teszik a francia vidéket, városkákat az idegenek számára, azt sugallva, hogy azon szerencsések, akik ide születtek, biztosan nem laknának soha máshol. Árkádok, szűk utcácskák, apró boltok, csengettyűvel az ajtó fölött, kisvendéglők, ahol a tulajdonos maga […]












		

		

		

		

		

		





			


                
Működteti a WordPress.com.