Konyak, őrület, La Rochelle | Georges Simenon: A kísértetek

Posted on 2012. március 28. szerda Szerző:

0


Írta: Jónás Erika

A kísértetek - borítóFranciaország a részletekben lakik. Georges Simenon regényének minden lapja tanúskodik erről: bővelkedik részletekben, hangulatokban, melyek oly vonzóvá teszik a francia vidéket, városkákat az idegenek számára, azt sugallva, hogy azon szerencsések, akik ide születtek, biztosan nem laknának soha máshol.

Árkádok, szűk utcácskák, apró boltok, csengettyűvel az ajtó fölött, kisvendéglők, ahol a tulajdonos maga szolgál ki és nevén szólítja a vendéget, és ahol a törzsvendégnek saját batisztszalvétája van. És persze a kávéház, kerek asztalai körül arcok, melyeket még az idegen is ismerősnek vélne, mintha örök idők óta ott ülnének.

A Minage utcában két boltocska áll szemközt egymással. Az utcácska oly szűk, hogy „úgy tűnik, mintha egy házban laknának” a két oldalán élők.

A kalapbolt tulajdonosa Léon Labbé kereskedő, köztiszteletben álló La Rochelle-i polgár, aki évtizedek óta ki sem mozdult a városból, hiszen munkája mellett, kalapüzlete feletti lakásában nagybeteg feleségét is ápolja.

Csak a szemközt lakó kis szabómesterben, Kachoudas-ban növekszik egyre a gyanú (és a rémület), hogy ez a komoly, kötelességtudó, mindig makulátlan úriember minden bizonnyal a városka rettegett fojtogatója, akik eleddig már öt idős hölgyet tett el láb alól egy vonós hangszer húrjának segítségével. A kis Kachoudas nem tudja vagy nem akarja titkolni sejtését, mikor reszketve követni kezdi szomszédja minden lépését. De hogy az ő szegény fejében mi jár, azt az olvasó is csak sejti, hiszen a regény elbeszélője végig (igaz, egyes szám harmadik személyben) Labbé úr gondolatait közvetíti.

A kalapkereskedő viszont egyre közelebb engedi magához szomszédját, szinte hívja, invitálja: legyen tanúja kávéházi délutánjainak, esti portyázásainak. Egyrészt úgy gondolja, hogy a gondosan kidolgozott, minden részletre kiterjedő körültekintés, amellyel éli apró, pontosan megkomponált mozdulatokból álló mindennapjait, tökéletes bástyaként védi titkát. Másrészt… hát igen, másrészt. Mi indítja arra főhősünket, hogy rést üssön ezen a bástyán? Miért „feszíti a húrt” (csak hogy stílszerűek legyünk)?

Simenon, klasszikus francia regényíróelődei nyomán járva, hőse lélektani pokoljárásait közvetíti, apró, első pillantásra egészen banális részleteket festve bravúrosan. Mert az ördög és az őrület is a részletekben lakik. Simenon tanúul hívja az olvasót, kukucskáljon be a repedéseken, kövesse nyomon, hogyan esik szét Labbé gondosan felépített világa, melyről már az elején sejthető, mennyire törékeny.

Az olvasó ott ül Labbé fejében. Hogy Labbé pontosan mit csinált, mikor, hogyan, miért, körülbelül a könyv felénél kiderül. Ha valaki nem figyel oda, akkor pár oldallal később. Ez nem a rejtélyek regénye, hanem a végtelen magányé.

És igen, Simenon nem átall az együttérzésünkre apellálni. Nem a szavaival, de minden mással. Simenon nem a szövegének költőiségével hat, hanem azzal, ahogy néhány szóval hangulatot teremt. Igaz, néhol kötelességtudóan megáll és felsorolja azokat a múltbéli eseményeket, amelyeket tudni kell, hogy továbbmehessünk. Ilyenkor ez a hangulat ugyan meg-megdöccen, de ez még bőven belefér.

Georges Simenon

Georges Simenon

Képei olyannyira filmszerűek, hogy viszik magukkal az olvasót (Felkai Piroska fordításának segítségével, mely hűségesen követ és nem tolakszik). Legemlékezetesebb mondatai párbeszédek. Csoda-e, hogy annyi film készült regényeiből? Ebből is készült, Claude Chabrolé, Michel Serrault-val a főszerepben, Charles Aznavourral a szegény kis örmény szabó szerepében, akik felejthetetlenné tették ezt a párost.

Annyi minden benne van ebben a regényben, ami Franciaországot olyan fájóan vonzóvá tudja tenni, amitől csak ülünk egy café teraszán, székünk a tér felé fordítva és nézünk, mintha csak egy filmet néznénk. De az is igaz, hogy ez az annyi minden szegény Bovarynét az őrületbe kergette, ne feledjük…

Olvass bele: Részlet a könyvből

Adatok: A könyv fülszövege

Georges Simenon: A kísértetek

Agave Könyvek, 2012