Sugárzó groteszk | Pavel Brycz: A pátriárkák letűnt dicsősége

Posted on 2012. május 23. szerda Szerző:

0


Írta: Abonyi Barbara

A pátriárkák letűnt dicsősége - borítóNemigen tudtam eleinte hová tenni ezt a könyvet. A cím mindenképpen valami nagyon történelmit és nagyon melankolikusat sugall. De a sugárveszély célzatosan borítóra helyezett jele Csernobil-krónikát, az idézet meg a címlapon… Hogy is van ez? A fülszöveg szerint ukránokról van szó – hogy jönnek ide a németek?

A kezdeti mit-sem-várást – és talán kis bizalmatlanságot – azonban hamar felváltotta az érdeklődés. Ugyanis jó könyv ez, de ha csak úgy a polcról kell választanod, akkor bizony nem derül ki.

A mű a Berezinko család négy generációjának történetét öleli fel. A vén Jefim Berezinko (a tulajdonképpeni pátriárka) Ozero ukrán falu nem igazán hivatalos elöljárója, miután szekérderéknyi gyereket nemzett a falu asszonyainak, és az ezzel járó vérfrissítés révén megmentette utódaikat a valószínűsíthetően bekövetkező degenerációtól. Jefim egy egyszerű, indulatos, ám a maga módján határozottan bölcs ukrán paraszt. Ám legkisebb fia, Theodor nem tud azonosulni gyökereivel és a környezettel, ezért a Szudéta-vidékre költözik, és minden erejével azon igyekszik, hogy németté legyen. Az ő fia, Roland úgyszintén menne, méghozzá Amerikába – ám a balul sikerült szökési kísérlet következtében nemhogy oda nem jut, de még otthon sem maradhat: egyenesen munkatáborba vezet az útja meg az alkoholizmusba. Roland fia, Vladimir szintén menekül a pokollá vált családból… Mind nagyon különböző emberek, de közös bennük az elvágyódás, és hogy mások akarnak lenni, mint akik valójában. A végén azonban elkövetkezik a visszatérés is, gyökér és lombkorona egymásba ér, a kör bezárul. Végigéljük ugyan a férfivilág meg a klasszikus értékek átalakulását és megsemmisülését, látjuk, ahogy új értékek születnek és veszik át az eddigiek helyét, de bebizonyosodik, hogy egyetlen kötelék sem téphető széjjel teljesen, vagy ha mégis, a szálak felvehetők és újraköthetők.

Szerkezetét tekintve Pavel Brycztől sztorifüzért kapunk. Ha az anekdotagyűjteményről nem valami teljesen más hangulatú dolog jutna eszünkbe, akár annak is nevezhetném. A könyv ugyanis pár oldaltól egy bekezdésig terjedő hosszúságú (rövidségű) fejezeteket tartalmaz, méghozzá igen sokat. A történetek különállóak, és bár önmagukban kevesek lennének, mégis nagyon határozott tagolást adnak. Ez pont úgy hat az olvasóra, mint a bonbon: csak még egyet. Csak még egyet, aztán elteszem – és már a sokadiknál járunk.

A történetek azonban egyáltalán nem édesek, sőt. A hangulatuk általában groteszk. Még emellé is kapunk azonban durva fordulatokat. Volt néhány, ami akkorát ütött, mint a buszkerék. (Az egyik mindjárt az elején, valahol a harmadik fejezet tájékán. Akkor már sejthető volt, hogy nem lesz egyszerű a könyv – a konkrét végkimenetelt inkább nem lőném le.) Miért fogja meg az olvasót mégis? Brycz egy pletykás természetű asszonyság bemutatása kapcsán adja meg választ: „Az emberi sors sötétebb oldalai nem múlnak el az emlékezetből, ellentétben a boldogsággal, amely a hallgatók számára gyakran unalmas, mert nem kínál szélsőséges helyzeteket, és nem borzolja az ember pszichéjét.”

Van néhány jelenet azonban, szinte kontrasztként, ami szép, és varázslatos – keveset is kapunk belőle, talán, hogy kiragyogjanak a nem túl könyörületes történetfolyamból. Okosan adagolva az ilyesmi nem csöpög, hanem bevilágít. Ilyen az a jelenet, ahol Roland, az agglegény megtáncoltatja a begipszelt lábú Květát – ez a két ember a továbbiakban soha nem tanúsít ilyen felszabadultságot és gyöngédséget a másik iránt. Ritka szép pontja a regénynek.

A tényleges varázslat sem hiányzik: néha, a legnagyobb tragédia, a leghétköznapibb haláleset vagy a leglehetetlenebb túlélés közepette megjelenik a fantasztikum. Mégpedig pont olyan formában, ahogyan ez a fajta sztorizgatás megkívánja: már-már a szóbeszéd szintjén, ahogy a pletyka ruház föl természetfölöttivel vagy különleges vonásokkal egy-egy eseményt. Ilyen például Adam Jakubovics orvossága, mely minden bajra jó, és 120 éven felül lehet élni vele, vagy Líbálová asszony gömbvillámok általi halála.

Ebből a stílusból még egy dolog következik. Hiába osztja meg velünk mindentudó elbeszélőnk a figurák lelkének legrejtettebb titkait is, valahogy kicsit kívül maradunk. Bár nincs narráció, nincs megjelenített elbeszélő, ezt a történetet valaki más meséli, aki rálát az összefüggésekre, előre és hátra a történelemben. Így, bár átérezzük a történteket, mégis némi távolságot tartunk. Ez a távolságtartás pedig fura igazságosságot eredményez: mindenkinek, még a legalantasabb, legmélyebbre süllyedt embernek is meglátjuk általa az emberi oldalát. Egy kicsit mindenkit meg lehet sajnálni – vagy legalább megérteni. Ugyanakkor a nagyobb tragédiákat is sajátos szűrőn keresztül látjuk. Az író nem akar mellbe vágni, nem tekergeti erőszakkal a könnycsatornáinkat. Éppen csak elmesél néhány történetet az emberekről. Ezek az emberek pedig a Földnek egy olyan területén élnek, ahol sok a háború, a megosztottság, és ahol az atomkatasztrófa talán nem olyan gyakori, mint az etnikai tisztogatás, de azért mindkettőből kijut. Több is, mint kéne. Viszont ne számítsuk katasztrófaregényre vagy harci leírásokra. Ami az emberekkel történik, az lényegesebb, mint a történelem, amelyből az egész következik. Brycz nem is megy bele ezekbe, csak felhasználja a helyzetet, amit teremtenek.

Pavel Brycz

Pavel Brycz

Lévén a mű csehül íródott, nehéz dolgom lenne, ha össze akarnám hasonlítani az eredetivel. Beke Márton fordítása azonban összevetések nélkül is hibátlannak tűnik. Szövege kifejező, néha költői és kimondottan választékos – ám nem érzelmes. Maguk a szavak itt nem fognak sírásra, szörnyülködésre vagy nevetésre bírni, de pártatlanul és nagyon tisztán írják le azt a helyzetet, ami viszont igen.

Nagyon jó könyv, kétség sem fér hozzá. Valóságos és néha kegyetlen – ezért a romantikus, vidám történetek kedvelőinek kevésbé ajánlanám. Mégis magával ragadó a történet, azzal a tanulsággal, hogy a pátriárkák dicsősége elmúlhat, de a jó történeteké soha.

Pavel Brycz: A pátriárkák letűnt dicsősége – megvásárolható a Polc.hu webáruházban.

Pavel Brycz: A pátriárkák letűnt dicsősége

Európa Könyvkiadó, 2012