Belényi Dániel: Útikalauz modern nomádoknak (részlet)

Posted on 2012. május 22. kedd Szerző:

0


Útikalauz modern nomádoknak - borítóBevezető

„Te jártál Pakisztánban? És milyen helyen laktál? Volt mit enni? Nem veszélyes? Tényleg kell oda vízum? Hogy tudtál kommunikálni a helyiekkel? Bátor vagy, én nem mernék oda menni.” Ezer és egy ilyen és ehhez hasonló párbeszédnek voltam fültanúja és elszenvedője az utóbbi évtized utazásai után. És nemcsak Pakisztánnal, hanem a majdnem szomszédos – már rég nem háborús – Koszovóval és Albániával kapcsolatban is hasonló kérdések hangzottak el. Mindebből az derült ki számomra, hogy hiába a nagy nyitottság a világra, mi magyarok viszonylag keveset utazunk, és kifejezetten keveset tudunk róla. Vajon mi ennek az oka? Nincs rá pénzünk? Nincs elég szabadidőnk? Nem beszélünk nyelveket? Vagy egyszerűen csak nem tudjuk, hogyan működik ez az egész független utazás, és ezért nem merünk elindulni? Meggyőződésem, hogy rengeteg esetben a helyes válasz ez utóbbi. Keveset tudunk a világról, pedig minden információ a rendelkezésünkre áll. A baj az, hogy Magyarországon még nem gyűjtötte össze senki, mit és hogyan találunk meg a nagyvilágban, ha kilépünk a szuperfejlett Európa szuperbiztos kapuin.

Reményeink szerint a könyv végére érve az olvasó a homlokára csap, és úgy érzi, „hiszen ez pokoli egyszerű!” Nos, lesz benne némi igazsága. A rengeteg történet, tanács, figyelmeztetés senkit se tántorítson el! Ami ebben a könyvben megjelenik, évtizedes tapasztalatok összegzése – néhány óra alatt elolvasva talán túl sűrű, néha sokkoló. De amint kipróbálja az ember gyakorlatban, gyorsan rájön, mennyire tud alkalmazkodni a körülményekhez, szembenézni a nehézségekkel, rugalmasan kezelni az adódó helyzeteket. Vannak, akik semennyire sem. Ők nem fognak sokat utazni, talán keveset sem. Mások viszont szinte lubickolnak majd az ismeretlenben, a kalandban, a szabadságban. Ők azt fogják érezni, az utazás drog. Ráadásul olyan drog, amiről nem érdemes leszokni, és nem is akarnak. Vagy nem is tudnak.

Mielőtt bárki azt mondaná, „igen, de a pénz…” – rájuk is gondoltunk az ingyen utazásról szóló fejezetekkel. Ugyanígy válaszokat találnak a magányos vándorok, vagy épp ellenkezőleg, azok, akik nem tudnak, vagy nem mernek egyedül nekivágni a (már nem) ismeretlennek. A (poszt)háborús övezetekbe, konfliktuszónába indulók is találnak néhány ötletet, meg akik bajba kerülnek, vagy éppen információhiányban szenvednek.

Az utazás témaköre kimeríthetetlen: országok, útvonalak, természeti tájak, kultúrák, vallások, nyelvek, érintkezési formák, politika, gazdaság, történelem tartozik ide, és akkor még szó sem esett a személyes motivációról, az ambícióról vagy az akaratról, és mindezek egymással való viszonyáról. Egy ilyen összefoglaló írás nem teljes – nem lehet teljes. De törekszik arra, hogy a lehető legtöbb kérdésre választ adjon. Akár vitatkozni is lehet vele: más habitusú ember másként viselkedik, máshogy lát dolgokat, más benyomások érik. Kőbe vésett törvényszerűségek sincsenek, minden helyzetre találni jobb megoldást, vagy éppen ellenpéldát, csak körül kell nézni alaposan.

Ezzel a könyvvel tehát földobjuk a labdát: mindenki azt olvassa ki belőle, amire szüksége van. Legyen bevezető, kézikönyv, történetek gyűjteménye, vitairat vagy épp inspiráció. De egyik sem ment fel az utazás alól!

Hogyan kezdjük? | Az utazástól nem kell félni,
avagy nagyon gyorsan választ kapsz a legfontosabb kérdésekre

Senki sem születik világutazónak, sem átlagon felül tökös, bevállalós embernek. Időközben lesz azzá – vagy nem. Kezdetben rengeteg kérdés merül fel az utazással kapcsolatban, egyikünk sem mer nekivágni az ismeretlennek. Amit a hírekben hallunk, az cseppet sem szívderítő – a médiamunkás megközelítéséből a hír az negatív; ahol nincs tűz, vér és szenvedés, az legfeljebb a sztárhírek közé mehet. Ilyen környezetben lehetetlen eldönteni egy országról, hogy milyen. Biztonságos? Lehet benne utazni? És én milyen vagyok? Lehet, hogy tehetetlen vagyok? Vagy gyáva? Nos, egyik sem. Bevezetésként, íme, néhány gyakori kérdés, ami az utazással kapcsolatban felmerül:

Régebben utaztam volna, de nem lehetett. Most meg már öreg vagyok. Nekem való ez egyáltalán?
Természetesen. Az utazás nem korfüggő. Az igaz, hogy a legtöbb hátizsákos fiatal, de találkoztam már 60 éves egyetemi tanárral Vietnamban, 60 év feletti amerikai nővel, aki hátizsákosként egyedül nyomult Afganisztánban, meg 72 éves német íróval is, akik egy szál hátizsákkal vágott neki Iránnak és Pakisztánnak. Az összes társadalomban tisztelik az időseket, így mindenki fog neked segíteni. Legfeljebb a sok gyaloglás helyett taxizol, a forróság miatt légkondicionált szobát veszel ki, vagy nem laksz emeleten.

Attól félek, elrabolnak, meglopnak, megerőszakolnak, megölnek. Talán ebben a sorrendben.
Ez eddig rendben van. De Magyarországon vajon nem történhet meg veled mindez? Gondolkozz racionálisan! Társadalmilag sehol sem elfogadott a gyilkosság, a lopás és az erőszak. Tiltják mindezt a normák, az írott törvények és az összes vallás. Persze félhetsz például terrortámadástól, de azért kár lenne kihagyni New Yorkot, Londont vagy Madridot. Ott sem a turisták voltak egyébként a célpontok. Utazás közben az esetek túlnyomó többségében csodálatos emberekkel fogsz megismerkedni. Imádni fogod.

Biztonságos magányos nőként utazni?
Rengeteg nő utazik egyedül, még egészen vad helyeken is. Ha nem érzed magad biztonságban, keress útitársat! Utazás közben az ember csomó mindenkivel megismerkedik, és egy részükkel szimpatizál is. Keress egy szimpatikus társat (férfi vagy nő, teljesen mindegy), akivel jól megérted magad, és maradj vele pár napra. Ez nem feltétlenül jelent közös szobát, egyszerűen csak együtt szerveztek programokat, egy szálláson laktok, és ugyanoda jártok kajálni. Persze tudnod kell vigyáznod magadra.
A fejlődőnek nevezett világban a nyugati nő különleges státuszban van. Ezekben az országokban a férfiaknak nagy szó, ha egy európai nővel érintkezhetnek, de ez általában csak kéretlen beszélgetések formájában történik. A nemi erőszak lehetősége benne van a levegőben, de ez főleg Latin-Amerika és Afrika nagyvárosaira jellemző. Ha nem vagy kihívó, elkerülheted az ilyen kellemetlen és veszélyes helyzeteket. Hordj napszemüveget, hogy elkerüld a tekinteteket, takard el a vonalaidat hosszú ruhával vagy vállra vetett kendővel, vegyél melltartót, és kerüld a lepattant részeket, különösen sötétedés után. Ha bárki túl nyomulósan közelít, kezdj el vele üvöltözni. Ha mások is vannak a helyiségben vagy az utcán, eléggé megzavarod vele a támadót. Előnye is van nőként utazgatni: csomó mindent könnyebb elintézni egy mosollyal. Pont, mint itthon.

Mi lesz, ha valami váratlan dolog történik?
Pont ezért utazol, nem? Az utazás lényege, hogy váratlan dolgok történjenek. Ez a kívánatos, ettől érdekes az egész. Alkalmazkodj a helyzethez, és próbáld meg kihozni belőle a maximumot. Rosszul jársz, ha nagyon ragaszkodsz a terveidhez, ha nem vagy rugalmas. Úgy érzed, elromlott a nyaralás, miközben épp ellenkezőleg, talán új esélyt kaptál valami minden eddiginél jobb dologra. Ezért is jobb egyedül, mint szervezett csoportban utazni. Az utazás egyébként is hullámvasút: minden rossz dologra jön egy jó. Ez nem filozófia, ez tapasztalat.

Mi történik, ha megbetegszem vagy megsérülök?
Rossz hozzáállás. Természetesen megbetegedhetsz vagy megsérülhetsz útközben, mint ahogy a zebrán is elüthet egy autó Budapest belvárosában, vagy a téli jégen is eshetsz egy hatalmasat. De ha alapvetően körültekintő és egészséges vagy, ne számíts semmi rosszra – egy pár napos fosást leszámítva, mert az kikerülhetetlen. Ha nagyon aggódsz, vigyél magaddal gyógyszert és kötszert. Egyébként a világon mindenütt vannak orvosok, kórházak, több helyen nyugati színvonalon. Köss olyan biztosítást, amiben benne van a hazaszállításod költségeinek fedezése, akkor komoly baj esetén gyorsan hazahoznak, hogy megkaphasd a megfelelő ellátást.

Vigyek magammal helyi valutát?
Csak dollárt vagy eurót, semmi másra nincs szükséged. Valamennyi repülőtéren és pályaudvaron találsz pénzváltót. Ha pedig valamiért mégsem, könnyen találsz valakit, aki elfogad és jól-rosszul bevált neked egy kisebb címletet – mondjuk egy 10 euróst. Ez elég annyira, hogy bemenj a legközelebbi belvárosba, keress egy bankot vagy egy szállodát, ahol tudsz pénzt váltani. Ha mégis előre akarsz gondoskodni a valutáról, készülj arra, hogy nem lesz olcsó vagy egyszerű beszerezni Magyarországon a guatemalai quetzalt, a vietnami dongot, a szudáni fontot vagy a laoszi kipet. Európai (szerb, bolgár), vagy népszerű turistahelyről (thai, török) származó pénzt némi utánajárással tudsz szerezi, de teljesen fölösleges.

Szerintem túl béna vagyok ahhoz, hogy egyedül elinduljak. Ne próbáljam meg előbb szervezett turistaúttal, hátha rákapok?
Megpróbálhatod, de semmi értelme. Inkább tedd helyre az önértékelésed. Útközben meglátod, mekkora lúzerek kelnek útra a világ minden részéről. Egyébként teljesen természetes, hogy az embernek komoly aggodalmai vannak az első útja előtt.
Két megoldás van erre. Az egyik, az egyszerűbb, hogy keress egy rutinos és megbízható barátot az ismeretségi körödben, és a következő útjára csatlakozz be hozzá. A másik az, hogy készülj fel alaposan, valahogy így: olvass sokat (az információszerzésről szóló fejezetben van elég ajánlat, de te is felfedezhetsz magadnak pár könyvet és honlapot), vegyél repülőjegyet, az útikönyvedből nézd ki a leendő szállásaid, ha nagyon aggódsz, hogy nem lesz bennük szabad hely, foglald le előre a szobát, tölts el pár napot és nézz körül, vedd meg a vonat- vagy buszjegyet a következő célpontig. És ezt ismételd meg néhányszor, különböző városokban. A buszos körutazás sok mindenre jó, de önállóságot, függetlenséget nem ad, és problémamegoldó készséget sem fejleszt.

Fogyatékkal élek, lehetetlennek tűnik számomra a hátizsákos utazás. Van esélyem önállóan utazni?
A leghatározottabban igen! Ugyan a világ nagyobbik része nincs akadálymentesítve, de az emberek mindenhol segítőkészek. Agyalnak, tetriszeznek a csomagokkal, húznak-vonnak, segítenek, de valahogy mindig rátesznek a megfelelő járműre, vagy megoldják az épp aktuális problémádat. Fogyatékkal élőknek a Rough Guide sorozatnak van egy Able to Travel című útikönyve, és a világhálón is számos olyan oldal van, ahonnan információhoz juthatsz. Egyik honfitársunk, Nagy Bendegúz pedig kerekes székkel járja a világot, utazott Afganisztánban, stoppolt Mexikóban, és tőle tudjuk, hogy Kolumbia fővárosa, Bogotá teljesen akadálymentesített.

Ha egyedül megyek, nem fogok túl sokat unatkozni?
Ez kizárólag rajtad múlik. Rengeteg olyan program van, amivel le tudod kötni magad. Olvashatsz, írhatsz naplót, blogot, tanulhatsz nyelvet, dumálhatsz az emberekkel, esténként nézhetsz filmet. Nézheted a tájat, játszhatsz gyerekekkel, fejthetsz keresztrejtvényt, kitöltheted a sudokus újságot, játszhatsz a telefonodon… a lehetőségek száma végtelen, de ha így is unod magad, keress alkalmi útitársat.

Honnan tudjam, hogy jó buszra szállok?
Ez nemcsak külföldön feladat, hanem itthon is. Tégy úgy, mintha olyan buszra szállnál a szülővárosodban, amire még sosem. Lehet kérdezgetni a sofőrt, az utastársakat, jobb helyeken ki vannak írva a megállók nevei, esetleg akad valahol egy térkép. Arab vagy kínai vidéken, ahol nem tudod elolvasni a feliratokat, csak mondogasd hangosan a hotel vagy a tér nevét, ahova igyekszel. Aztán majdcsak eljutsz oda. Legrosszabb esetben elbuszozgatsz egy-két órát, várost nézel, végül visszatérsz oda, ahonnan elindultál. Csak semmi pánik…

És honnan tudom, hogy jó helyen szállok le?
Tedd ugyanazt, mint az előbb. Ha már egyszer jó buszon vagy, csak emlegesd a hely nevét kérdő hangsúllyal. Igenlő válasz esetén jó buszon vagy, és az utasok úgyis szólnak, ha megérkeztél. Teheránban rendszeresen így közlekedem, legtöbbször a teljes utazóközönség erről beszél és mosolyog (és szólnak is időben), de volt, hogy a buszvezető leintett egy másikat, és áttett arra a buszra.

Mi lesz, ha kirabolnak, és nem lesz több pénzem?
Először is, nem rabolnak ki. De ha mégis előfordul, több dolgot tehetsz. Ha fővárosban vagy, keresd meg a magyar, vagy ha az nincs, egy másik EU-tagállam követségét. Mondd el, mi történt, és segíteni fognak. De ha ez túl sok utánajárást követel- és nem fővárosban történtek a dolgok, használj pénzküldő szolgálatot. A legismertebb közülük a Western Union, ami a világ összes országában összesen 350 ezer irodát működtet. És akkor már csak egy otthoni kontakt kell, aki átküldi a pénzt, amit azonnal fölvehetsz. Ilyenkor nagyon jól jön egy mobiltelefon, meg egy jó barát…

Belényi Dániel

Belényi Dániel

Mi van akkor, ha rám tör a honvágy, és haza akarok jönni?
Először is, várj pár napot, higgadj le, beszélgess szimpatikus emberekkel, egyél jókat, hívd fel az otthoniakat, és nézz meg pár szép és nyugodt helyet a környéken! Ha ezek után is hazahúz a szíved, gyere haza: ha repülővel mentél, akkor néhány tucat dollárért korábbi időpontra tudod módosítani a repülőjegyet a légitársaságoknál vagy a nagyobb utazási irodákban. Ha meg szárazföldön utaztál végig, azonnal indulj haza: 3-4 nap alatt haza lehet buszozni a Moszkva–Teherán–Damaszkusz–Kairó–Casablanca körön belül szinte bárhonnan.

Szenvedélybeteg vagyok. Utazhatok-e függőként?
Utazhatsz, de van benne kockázat. Ha drogfüggő vagy, törvényt szegsz külföldi drogvásárlással vagy drogcsempészettel. Alkoholproblémákkal küzdve kerüld el a muszlim országokat – ezekben, ha nem is illegális az alkoholizálás, nem nézik jó szemmel a piálást. Szerencsejátékosként legyen annyi extra pénzed, hogy hazajuss. Szexfüggőként nehéz lesz: ahol könnyen jutsz hozzá, ott nem túl biztonságos a betegségek miatt, ahol meg nehezen megy, alighanem azért van, mert társadalmilag nem elfogadott. A gyakorlatban pedig mindez úgy néz ki, hogy a szex- és drogfüggők inkább kiköltöznek Délkelet-Ázsiába…

Belényi Dániel: Útikalauz modern nomádoknak

Jaffa Kiadó, 2012