Szokatlan nyári vakáció | Siri Kolu: Mi, Banditáék

Posted on 2012. június 21. csütörtök Szerző:

0


Írta: Zemen Annamária

A tízéves Vilja éppen nagymamájához tart, hogy nővérével, Vandával együtt nála töltse a nyári szünidőt, mivel a biciklitúra és a sátorozás terve füstbe ment (persze az ősök hibájából). Jól halad a család az országúton az új BMW-vel, amikor egy furgon csapódik eléjük, és megállásra kényszeríti őket. A rablók az ehető dolgokra vetik rá magukat, a teli cukorkás zacskókat pedig végképp nem kímélik, sőt ráadásként Vilját is foglyul ejtik.

Ezzel a jelenettel indul a fiatal finn írónő ifjúsági kalandregénye. 2009-ben el is nyerte a Finlandia Junior díjat, s nem véletlenül, hiszen regény valóban rendkívül szórakoztató, nyelve modern, stílusa mulatságos. Szakonyi Csilla fordítása pompásan adja vissza a poénokat, a vicces szófordulatokat. A könyv illusztrációi sem mindennapiak, Makhult Gabriella fekete-fehér rajzokba beillesztett fotószemei csalafintán figyelnek minket.

Vilja a kezdeti ellenállás rövid időszaka után – amelyben még a szökéssel is megpróbálkozik –, beletörődik helyzetébe, és egészen jól föltalálja magát a különös útonállók körében. Rabsorsát rablósorssá alakítja. Színes társaság a banditáké: Vakmerő Károly családfő és banditavezér mellett ott van felesége, Hilda, a jú vidékkiessen beszélő Arany Petró – itt megint dicsérendő Szakonyi Csilla szellemes magyarítása –, Kalle, a kilencéves fiú és nővére, Hele is. Akik számára a papa csupán társaságot akart szerezni. Kicsit durván.

Elrablásának pillanatában Vilja éppen a kocsi hátsó ülésén ült, Vandával civakodott, és éppen a nővére naplóját nézegette. Így a rablófurgonba átkerült a napló is, amelybe azután lelkesen jegyzi fel élményeit, tapasztalatait. Leírja a Bandita család legkedvesebb zsákmányait, a jó országúti rabló legfontosabb tulajdonságait, és mivel ő sem elveszett teremtés, vázlatot készít a tökéletes bűntényről. A tervvel végleg belopja magát Banditáék szívébe, akik ezután szinte közülük való, egyenrangú félként tekintenek rá. Mindenki tisztában van azzal, hogy Vilja nem maradhat velük örökre, de Vilja reméli, hogy a hazatérés a lehető legkésőbb következik be.

Vilja párhuzamot von saját családja és Banditáék között: „Egy pillanatra eszembe jutott az otthonom, és az otthoni reggelik némasága. Én rendszerint magam elé bambultam, miközben szüleink a maguk rovatait olvasták az újságból, Vanda SMS-eket írogatott, és evés közben az iPodja ritmusára jammelt. Senki sem törődött a másikkal.

Banditáéknál ezzel szemben zajlik az élet, mindenki figyelembe veszi a másik érdekeit, kívánságait, elképzeléseit. Igazi csapatmunka folyik náluk. Másként nem is lehetne, hiszen összedolgozás nélkül mire is jutnának?

Bármilyen furcsa, a negatív környezet (tevékenység) pozitív üzenetet hordoz. Fölhívja a figyelmet arra: vedd észre a másikat, keresd a társaságot, ne szigetelődj el, valódi barátságra törekedj a kibertér virtuális kapcsolatai helyett.

Siri Kolu másik fontos gondolata: a dolgok átértékelődnek. Anyagias világunkban minden nagyon gyorsan ósdivá, értéktelenné válik. Alig jutunk hozzá a legkorszerűbb technikához, másnap már annál is újabbra vágyunk. Csakhogy van-e értelme ennek a hajszának? „Hosszan, csendesen forgattam a holmikat – jegyzi meg Vilja. – Megtanultam a leckét, amelyet Banditáék talán nem is akartak megtanítani nekem. Ezeket mind ellopták valahonnan, gondoltam. Mind valaki másé volt, valakinek a legfontosabb kincse. Most meg itt hevernek elrabolva, Csupa kacat.

A regény a félelmünkre fókuszál (ha nem is direkt módon), hogy elveszíthetjük a dolgokat, tárgyakat, amelyeket legjobban féltünk. E dolgok azonban gyakran banálisak, de főleg fölöslegesek. Görcsösen hajtunk azért, hogy birtokba vehessük őket, és csak később vesszük észre – már az is valami, ha észrevesszük –, hogy nem valódi értékeket üldöztünk. Szavakban nagyon sokan elítéljük a földhözragadt materializmust, glóriát helyezünk a belső értékek fölé, próbáljuk megtalálni őket embertársainkban, önmagunkban – a valóságban azonban rabok vagyunk. A megszerezni vágyás (bírvágy, milyen szép régi szó), a mások előtt tetszelgés, a kitűnés terhe alatt roskadozunk. Foglyai vagyunk a fogyasztó társadalomnak.

Életünk hajsza pillanatnyi vágyaink kielégítéséért. Amint ezek teljesültek, máris más valami után áhítozunk. Ez a rohanás összetöri az igazi álmokat, azokat, amelyekhez a pénznek vajmi kevés köze van. Visszatérve most Viljához és Banditáékhoz – a regényen végigvonul a pénz fogalmának újraértékelése, pontosabban megvetése. Banditáék számára a pénz csupán lepkefing. Olyan valami, ami semmire sem jó. Sőt csak galibát okoz.

A mai generáció fiataljainak annyira tele van a feje fölösleges célokkal, hogy már nem marad elég hely az önmaguk megvalósítására irányuló elképzelésekre, vágyakra. Kolu arra próbálja rávezetni fiatal olvasóit, hogy tekintsék a pénzt lepkefingnak. Bánjanak vele óvatosan és túlzások nélkül. Ne a pénz után menjenek, hanem mindenki a saját álmai után…

Vilja rengeteg, sosem próbált tapasztalatot szerez Banditáékkal. Átéli, milyen érzés tóparton reggelizni. Milyen a szabadban éjszakázni. Megtanul fényes nappal, álruhában rabolni – vagyis belevalóan viselkedni. A rablócsalád is sok mindent tanul tőle, találkozásuk visszafordíthatatlanul megváltoztatta mindannyiuk életét.

* * *

Siri Kolu

Vámpírok és vérfarkasok divathulláma söpör végig nemcsak a felnőtt, hanem az ifjúsági irodalmon is. Minél vérfagyasztóbb a történet annál jobb (annál eladhatóbb). Gyerekeink vámpír módjára szívják magukba ezeket a horrorisztikus elbeszéléseket. Siri Kolu nem ezt az irányvonalat követi – annak ellenére, hogy a vérfarkasok figurája éppen az észak-európai irodalomban kap központi szerepet. Talán ésszerű és kézenfekvő lett volna, ha a szerző – az emberi természet állatias, ösztönös oldalát képviselő – vérfarkasok és a vámpírok – vagyis az élet és a halál között vegetáló, soha nyugalmat nem találó lények – szerepeltetésével írja meg könyvét, és a siker biztos.

A finn írónő inkább az árral szemben hajózik. A jó és a rossz oldalt egy szokványosnak aligha nevezhető szituáción keresztül mutatja be, a vér és a szörnyűségek mégis elmaradnak. A siker azonban nem.

Siri Kolu: Mi, Banditáék – megvásárolható a polc.hu webáruházban.

Siri Kolu: Mi, banditáék

Móra Ferenc Könyvkiadó, 2012