Hosszú mese sok száz oldalon | Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme

Posted on 2012. május 28. hétfő Szerző:

3


Írta: M. Dalnoki Fanni

A bölcs ember félelme - borítóA bölcs ember félelme a hasonlóan terjedelmes A szél neve folytatása. Az ember nem gondolná, hogy érdemes lehet valamiről egy olyan trilógiát írni, aminek csak az első két kötete egyenként 900 oldal. Pedig lehet, csak valahogyan meg kell változtatni a nézőpontot.

A korábbi kötet kapcsán már szó volt róla, hogy ez a mese tulajdonképpen a meséről magáról szól. Ezt a véleményt megerősíti a második könyv, sőt egyenesen azt a benyomást kelti, hogy Patrick Rothfuss összegyűjtötte a világ összes mese-elemét, és egyetlen monstre történetbe gyúrta őket. Egyértelművé válik, hogy Kvothe, a központi karakter, nem egyszerűen Főhős, hanem archetípus. Azért kell zseninek lennie, hogy elég fiatalon kezdhesse kalandjait, amire viszont kizárólag azért van szükség, hogy minden megtörténhessen vele, mindent megtanulhasson, mindenhová elmehessen.

Kvothe már kicsi korában olyan volt, mint egy rafinált huszonéves, és ez a vonás csak erősödik, ahogy a karakter idősebb lesz. Kamasz éveiben lélekjelenléte és ravaszsága már felér egy dörzsölt szélhámoséval. Ez a második kötetre kicsit zavaróvá válik, de amikor az ember rájön, hogy tulajdonképpen mit is olvas, az egész inkább szórakoztató, mint kellemetlen. A cselekmény változatlanul izgalmas, a kerettörténet egyre rejtélyesebb. Az egész úgy piszkálja a fantáziát, mint egy nagyon finomnak ígérkező fogás, aminek csak a fényképét látod az étlapon, és már alig várod, hogy érezhesd az ízét is.

A karakterre visszatérve: nem jellemfejlődős történet A bölcs emberé. Kvothe személyiségében egyetlen nagy ugrást lehet tapasztalni: a kerettörténet mesélője és szereplője gyakorlatilag két különböző ember. Nagyon érdekes kérdés, hogy a kocsmáros mitől változhatott ennyit pár év alatt. Csalódást okoz viszont Denna, főhősünk életének nagy szerelme. A bájosan vadóc, független, szabad lelkű lány a második kötetben idegesítően bizalmatlan, ostoba libaként tűnik föl, aki meglepődik azon, hogy a fiú, aki szereti – vonzódik hozzá és meg akarja őt védeni. Még meg is sértődik ezen. Közben azonban féltékeny. Az ember szeretné megrázni jó alaposan, és a képébe vágni: „Mégis kinek akarsz hazudni és miért, te lúd, ne viselkedj már ennyire éretlen kamaszként! De ha mégis, akkor ne villogj, hogy független, felnőtt nő vagy!”

Patrick Rothfuss

Patrick Rothfuss

Bihari György fordítását változatlanul élmény olvasni, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy úgy érezzük, a könyv világa beszippant minket. Ugyanakkor furcsa, hogy az előző kötetben csak megemlített egyik szereplő neve ott magyarra fordítva hangzott el, s most a folytatásban viszontlátjuk, ám most megtartották az angol nevét. De talán ez tudatos, és köze van a regény központi eleméhez, a névmágiához…

A történetről az előzőekhez képest nem sok újat lehet elmondani, hacsak azt nem, amit már említettünk, az előzőnél még izgalmasabb, még meseszerűbb. De ezt nemigen lehet hibájául felróni. A könyv felépítése sajátos: minden egyes fejezet különálló kis történet. Önmagukban is izgalmas, de egymással összefüggő novellák. Egyetlen kötetben (valójában kettőben, sőt valószínűleg háromban) kapjuk mesék százait. A keret, Kvothe élete ezen kívül még egy nagy, befejezésre, megoldásra váró történetet kínál. Ettől aztán komoly veszélye lehet a könyvnek, hogy az olvasó egy ponton túl megunja az izgalmakat. Nem akar tovább várni a csattanókra, nem érdekli már a kocsmáros jövője-múltja. Két ilyen kötet után a szerzőnek csínján kell majd bánnia a folytatással, ha nem akarja kockára tenni olvasói érdeklődését. Persze nem mi diktálunk, de talán csökkenthetné az oldalak számát is.

Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme – megvásárolható a Polc.hu webáruházban.

Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme

Gabo Kiadó, 2011