A múlt hosszúra nyúlt | Bíró Szabolcs: Sub Rosa

Posted on 2012. május 21. hétfő Szerző:

1


Írta: Takács Máté

Sub Rosa - borítóVannak bizonyos irodalmi művek, melyek más irodalmi művek hatására születnek: inspirálta őket az előző, esetleg kiegészíteni akarják az ihlető alkotást, hozzátenni akarnak valamit. Már eddig is többször megállapíthattuk, hogy ezek az alkotások a legritkább esetben szárnyalják túl a nagy elődöt. Talán nem is ez a céljuk. Bíró Szabolcs is csak kalapot akart lengetni (sejtésem szerint) Umberto Eco előtt, valószínűsíthetően A Foucault-ingáért. Így születhetett meg Bíró korábbi regényeihez kevéssé hasonló, a templomos lovagok korát és titkait kutató kalandregénye, a Sub Rosa.

Bíró nem akar sokat, csak szórakoztatni. Ez, mondjuk, becsülendő benne, ismeri a képességeit, látszik, hogy nem leplet akar lerántani, csupán megírni egy olvasható könyvet, történelmi ismeretekkel és latin kifejezésekkel gazdagon teletűzdelve. A történelmi ismereteit viszont néhol bántóan szárazon tálalja. Olvasás közben azt az érzést kelti, mintha éppen az osztályelső felelne az iskolában. A latin bölcsességekkel teletűzdelt oldalak is némi önfényezésre engednek következtetni. A kevesebb többet érne. (Tudja ezt valaki önök közül latinul? Írja meg a szerkesztőségnek, ugyanis a könyvben ez pont nem szerepel. Lehet, hogy nem is latin mondás…)

Főhősünk, Ferenczy László – akit az író csodabogárnak aposztrofál, bár nem tudtam rájönni, miért – titokzatos megbízást kap egy idegentől. Mondjuk számára mindenki idegen, ugyanis magyar létére Prágában ül egy antikváriumban, amit nagyapjától örökölt meg. Ott viszont senkit nem ismer, leszámítva nagyapja öreg és bölcs barátját, Jiří bácsit. Az említett titokzatos idegen pedig egy cédulát ad át, telefonszámmal és a felirattal: Sub Rosa. László egyedül képtelen rájönni, mit is lehet a mögöttes tartalom, de a jóságos Jiří bácsi éles elméjével segít neki. Ez bizony a titokzatos templomos lovagok állítólag nem létező könyvtárát takarja! Hú, de izgulok. László is izgul, felhívja a számot, és a sors a rejtélyes milliomossal, Herr Kreutz-cal hozza össze. A német hobbitörténész, felismerve László tehetségét a rébuszokhoz (valójában a szemfüles Jiří bácsit illeti a piros pont), hihetetlen feladattal bízza meg: kutassa fel a nem létező könyvtárat, melyet állítólag 33 évenként elköltöztetnek. László pedig nekivág kalandos múltbúvárkodásának, mert hát mégiscsak kalandregényt olvasunk. Acta est fabula, hogy mást ne mondjak.

Persze Ad astra per aspera, tövises az út a csillagokig, de hát crescit sub pondere palma, azazhogy teher alatt nő a pálma: László is menet közben nő fel a feladathoz. Az első helyszínen beletörik a bicskája (nem konkrétan!) egy helyes idegenvezetőbe, Tamarába. Később összejönnek, pedig nem gondoltam volna. Meglepő fordulat. Aztán László búvárkodik (konkrétan!), és egy víz alatti teremben rábukkan az első nyomra, ráadásul egy középkori kastély alatt. A terem padozatát (mily különös) a máig tisztázatlan szerepű templomos lovagok szimbóluma díszíti. Brutális gyilkosság is történik, majd még egy, és mindannyiszor a főhőst segítő jótét lelkek esnek áldozatul.

Végül is van némi fenntartott izgalom. Olykor mintha árnyékra vetődnénk, de aztán felbukkan valami apró jel, amin tovább lehet menni. László bizony megy, talán túl messzire is: rejtélyes megbízójával, Herr Kreutz-cal megszakítja a kapcsolatot. És mint akinek az élete a tét: megy előre, neki mindennek, mint a baktérium. A múlt homálya azonban továbbra is a múlt homályában marad… Sajnos. Nem születnek újabb tézisek a templomos renddel kapcsolatban, igaz, így is épp elég van belőlük.

A történelem – vonhatjuk le a következtetést, becsukva a könyvet – egyébként is nem más, mint jól megalapozott feltételezés.

Bíró Szabolcs: Sub Rosa – megvásárolható a Polc.hu webáruházban.

Bíró Szabolcs: Sub Rosa

Ulpius-ház Kiadó, 2012