A barna bundás sarki róka olyan ördöngös módon hasonlít egy kőhöz, hogy azon csak ámulni lehet. Mikor télen a földre kushad, lehetetlenség a szemnek elválasztania a szikláktól, bizony, sokkal nehezebb, mint a fehér szőrűt, ami árnyékot vet vagy sárgán villan a havon. A barna nőstény róka szorosan a kőhöz lapul és hagyja, hogy a vihar […]
december 20, 2011 Szerző: olvassbele.com
Az állomásnak csak a határ felőli oldalán égtek a lámpák. Végül hárman szálltak le, a halálfejes fiú a fülkében maradt. Már Apátfalva után elaludt, a feje eldőlt, furcsa szögben, mintha nem is tartozna a testéhez. Senki sem akarta felébreszteni. Egy óra felé járt, a lámpafény mögött átszakíthatatlan függönyként lebegett az éjszaka. Nem messze az ajtótól, […]
december 17, 2011 Szerző: olvassbele.com
Nagy család vagyunk Utálom a hideget. Ezt utálom a legjobban. A tél különben nincs ellenemre, szeretem a fehér háztetőket, meg amikor az utcákon a sok szemetet eltakarja a hó, de ahogy az ujjaim elfehérednek, nem érzek semmit, és kiejtem a kezemből a kulcsot meg mindent, akkor szeretném, ha abban a pillanatban vége volna a télnek, […]
december 15, 2011 Szerző: olvassbele.com
Prológus Véresre kaparta a körmét a sima falon, öklével csapkodta a vastag ablaküveget, míg szét nem verte a kezét. Legalább tízszer nekifutott a vasajtónak, körmét az ajtó és a keret vékony hasadékába mélyesztette, de hiába feszegette, az ajtó nem engedett. Fáradtan rogyott le a jéghideg padlóra. Zihálva bámult bele a lüktető sötétbe. Pupillája kitágult, szíve […]
december 15, 2011 Szerző: olvassbele.com
Michel de Nostredame háza, Salon-de-Provence, 1566. június 17. – Bale gróf megindult idefelé, uram. – Tudom. – Honnan tudod, uram? Az lehetetlen. Hiszen ezt a hírt alig tíz perce hozta egy postagalamb. Az öregember vállat vont, s csúnyán földagadt, ödémás lábát kényelmesebb helyzetbe igazította a zsámolyon. – Most merre jár ez a Bale? – Orléans-ban […]
december 13, 2011 Szerző: olvassbele.com
Marijana pár napja azt kérdezte: azt gondolod, amit ők gondolnak? Igen, felelte, néha beleélem magam ezekbe az emberekbe itt a papíron, elképzelem, amit gondoltak, amit elgondoltak. Eszerint elgondolod azt is, amit én gondolok időnként. Egész idő alatt arra gondolok, hogy ők mit gondolnának, és nagyon gyakran arra, hogy te mit gondolsz. Ezt te csak képzeled, […]
december 12, 2011 Szerző: olvassbele.com
Patkányszar 03.19 Lenyinszkij proszpekt, 35 A Zsiguli behajtott az udvarra. – Várj egy pillanatig! – Borenboim kiszállt a kocsiból. Odament a 4-es lépcsőház ajtajához. Bepötyögte a lakás számát a kaputelefonba. Sokáig nem válaszoltak. Aztán egy álmos férfihang megkérdezte: – Igen? – Szavva, Borisz vagyok. Gond van. – Borja? – Igen, igen. Nyisd ki, kérlek! A […]
december 12, 2011 Szerző: olvassbele.com
Gyermekkor Az 1908. esztendőben születtem a harkovi kormányzóság déli részén, apám, Dmitrij Ivanovics Sznyegirjov birtokán. Atyám addigra a legnagyobb orosz cukorgyárossá emelkedett, s két birtoka is volt – az egyik Vaszkelovóban, Szentpétervár mellett, ahol megláttam a napvilágot, a másik Baszanciban, Ukrajnában, ahol gyermekkoromat töltöttem. Családunknak ezen kívül volt egy kisebb, de otthonos, fából ácsolt háza […]
december 12, 2011 Szerző: olvassbele.com
GOMOLYOG A HÚS A narancs még mindig a kredenc alatt hevert. A kisfiú a padlóra hasalt, kezét bedugta a kredenc alá, és a narancs felé nyúlt. Csakhogy nem érte el. Ujjaival port tapintott, meg egy elszáradt meggymagot. – Kandúréseb! – dünnyögte mérgesen a kredenc alatti sötétség felé a kisfiú. Félrelökte a magot, és öklével megfenyegette […]
december 12, 2011 Szerző: olvassbele.com
1. Sokszor azt kívánom, bárcsak inkább egy brit egyfontos érme lehetnék, semmint afrikai lány. Mindenki örülne, ha lát. Talán a hétvégén beugorhatnék hozzád, aztán – én már csak ilyen csélcsap vagyok – mégis inkább a sarki boltoshoz ugranék be, te azonban rá se rántanál, mert a fahéjas csiga majszolása és a dobozos kóla szürcsölése annyira […]
december 12, 2011 Szerző: olvassbele.com
1889. NOVEMBER 1. Rettenetes… Rettenetes… Istenem, engedd, hogy meghaljak, most, ebben a pillanatban! Rettenetes. Nem bírom elviselni! NOVEMBER 2. Kértem, adják vissza a levéltárcámat és a jegygyűrűmet legalább, de csak a fejüket rázták. Könyvért is könyörögtem; ha még sokáig kell egész nap a csupasz falakat bámulnom, alighanem meg fogok tébolyodni. Mindjárt hozzák az ebédet; tegnap […]
december 12, 2011 Szerző: olvassbele.com
Az ördögi kötelék Az itt leírt történet egyes részei megtörtént eseményeken alapulnak, de a regényben szereplő nevek, helyszínek, időpontok és a cselekmény egésze a fantázia szülötte, bármilyen egyezésük a valósággal csak a véletlen műve. SZERBIA, BELGRÁD | 2005. JÚNIUS 6., 15:28 Gyönyörűen sütött a nap a városra, mintha maga is kedvelné a Duna és a […]
december 12, 2011 Szerző: olvassbele.com
Kiloptam Mensárost a Kútvölgyiből 1946 óta haláláig barátok voltunk. Mindent tudtunk egymásról, titkokat és bűnöket, végszavakban tudtunk beszélgetni. Ha nem találkoztunk hónapokon vagy akár éveken át (kitelepítés, kényszermunka-tábor, börtön, szerződés vidéki színházakban), az első percben folytattuk a mondatot, ahol abbahagytuk. Ő kétszer ült börtönben, először (utált kifejezéssel) disszidálási kísérletért, másodszor 1956-os aktív szerepe miatt Debrecenben, […]
december 11, 2011 Szerző: olvassbele.com
Fél kilencre a nagyterem megtelt a tisztképzősökkel. Volt valami feszült ünnepélyesség a zajongásukban, fokozatosan erősödő duruzsolásukban. András talált a színpad oldalán egy sötét zugot, ahonnan követhette a beszédeket meg az előadást. Egy pillanatra szemébe ötlött a tábornok zubbonyának harcias csillogása, amint a végigvonul a nézőtér közepén és elfoglalja helyét az első padsorban. Az iskola parancsnoka […]
december 9, 2011 Szerző: olvassbele.com
Leberecht a pestis kitörésekor épp a michelsbergi bencés kolostor könyvtárában üldögélt, s Ciceró látnoki képességekről szóló írásait tanulmányozta. Épp ott járt, amikor Ciceró a Kritonból idéz – Szókratész Kritonnak meséli az álmát, hogy egy szép asszony jelent meg előtte fehér ruhában, és virágnyelven közölte vele, hogy három napon belül meg fog halni… Leberecht teljesen elmerült […]
december 8, 2011 Szerző: olvassbele.com
194… július tizenkettedikén azt a parancsot kaptuk, hogy fogjuk a poggyászainkat – fejenként húsz kilót –, hagyjuk nyitva a lakásunk ajtaját, és gyülekezzünk a nagy téren, a folyó mellett. Pislogó cigarettavégek ezrei várakoznak egy ércből készült hamutartón: egy kéz suhan át, pillér formájú lámpaoltót tartva. Csöndes fájdalom a város, ahol az ember élt, ahol az […]
december 20, 2011 Szerző: olvassbele.com
0