A kedvesség körforgása | Jimmy Wales: A bizalom hét törvénye

Fazekas Erzsébet |

Kedves olvasó, ma elért hozzám az önkéntesek által írt non-profit enciklopédia egyik szerkesztőségi üzenete. Így közvetlen (bár nem személyes) kapcsolatba kerültem a Wikipédia csapatával.

Szerkesztői (?) üzenet ugrott elém a képernyőn, elfedve az éppen ekkor keresett Julien Chauvin hegedűművész adatait. Wiki (barátnőm) magyarázkodásba is fogott: „magyarországi olvasóinkhoz fordulunk. Kérjük, ne ugorja át adománygyűjtő akciónk 1 perc alatt elolvasható szövegét. E hónapban kevesebben látják üzenetünket. így nem érjük el kitűzött célunkat. Gondolja meg, csak idén hányszor kereste fel adatért a wikipédiát. 25 éve létezünk, s még mindig ingyenesen érhet el. Ma is emberek, nem gépek, robotok állítják össze az adatokat. Nem futtatunk hirdetéseket, s ma sem állítunk fel fizetős kapukat (paywalls) – mert nem akarunk az olvasó tudásvágyából profithoz jutni. Tehát ez még ugyanaz az internet, amit eredetileg ígértünk. Olvasóinknak alig 2%-a adakozik. Ha Ön még sosem, miközben a Wikipedia adott már Önnek legalább 500 Ft értékű tudást, ne habozzon. Minden hozzájárulás segít.”

Az alapító-szerző Jimmy Wales a wikipedistáknak ajánlja könyvét, mondván, nélkülük ez nem születhetett volna meg. Rajtuk kívül lányainak is hálás, mert ha ők nincsenek, semmilyen könyvet nem lett volna kedve írni.

A bevezető azonnal érdekes esetekkel kelti fel a kíváncsiságot a téma iránt. Kezdetben az a nézet terjedt el, hogy igen rossz ötlet ilyet összeállítani, mert félő, hogy „a közönség sose fog bízni a wikipédiában”. Wales azonban nem tágított. Az első bejegyzése dátuma: 2001. január 15. Nyolc hónappal később (2001. szeptember 14.) magyarázata igen magabiztos: az önkéntesek esélyt adtak a szabadon működő internet alapú enciklopédiának, a Wikipédiának. Ami, persze, eleinte küszködött – egy év alatt 21 szócikke született, de pár hónappal később már 8 ezer lett, s hat évre rá elérte a kétmilliót. Egyre feljebb került a leglátogatottabb weboldalak listáján, s napjainkban olvasók milliárdjai keresik fel. (Bár igazságtalan az összehasonlítás, mégis ide kívánkozik a könyvben talált adat: a komplett Britannicán 75 ezer szócikk található. S minthogy ez a témánk, rögtön ellenőrzöm is a forrást – hol másutt, mint a wikipédián. S meglepődve látom, hogy szerinte a nyomtatott Encyclopædia Britannica utolsó (15.) kiadásában a Micropedia kb. 65 ezer rövidebb, gyors keresésre szánt szócikket tartalmazott, ehhez jött a Macropedia csaknem 700 nagyon hosszú, némely esetben több száz oldalas tanulmánya.

• Olvass bele!

A wikipédia óriási fejlődése ellenére egyesek megmaradtak kétkedőnek. Hogy vajon precíz-e? Sok tanár, könyvtáros megbízhatatlannak tartotta. Egyesek nyilvános vécéhez hasonlították: „nem tudhatod, ki használta előtted!” – a wiki-ellenség ezzel a módfelett durva megjegyzéssel legfeljebb arra célozhatott, hogy az előző látogató vajon mit piszkíthatott bele adott szócikkbe. Ugyanis a mai napig van rá mód, hogy bárki beleírjon, hiszen ezen az elven épül maga az enciklopédia. Bár jól szervezetten működik: vannak szerkesztők, önkéntes csoportok figyelik, ellenőrzik az új bejegyzéseket és bejegyzőket, és egyben szakmailag segítik is egymást. Hogy véletlenül se fordulhasson elő olyan durva visszaélés, mint John Seigenthaler esetében. Seigenthaler  közeli barátja, tanácsadója volt Robert Kennedynek, és az 1960-as évek elején éppen azért hagyott fel az újságírással, hogy a politikus mellett szolgálhasson. Nos, egy egyáltalán nem szép napon felfedezte, hogy a wikipédián (lám, már köznévvé vált) azt a gyalázatot terjesztik róla, hogy köze volt Bobby Kennedy meggyilkolásához. A hazug szöveg 132 napig volt elérhető. Amikor jelezte, persze azonnal törölték, de a károkozás már megtörtént, és ez a botrány ártott a wikit működtető önkéntesek jó hírének is.

A könyv megemlít esetet, hogy valaki csak trollkodott, mert azt hitte, hogy a wikipédia egy poénkodós weboldal. Igaz, hogy az emberiség már csak olyan: egyesek örömüket lelik a zavarkeltésben, a lejáratásban, az ilyen-olyan károkozásban. De akadnak olyanok is, akik politikai érdekből trükköznek, hogy elhazudják a múltat, meghamisítsák a tényeket. Egy amerikai szenátornak sikerült a netről kitöröl(tet)nie a politikai múltjából azt, hogy miként szavazott korábban. És persze a szándékos hamisítás mellett bőségesen akadnak olyanok, akik a szócikkeket  cégimázs-építésre, pr-re, marketingre, reklámra akarnák felhasználni.

Amikor a valóságból árucikk lehet, amikor az oldalakra betelepszik a politika, az a rombolás oly nagymérvű lehet, hogy maga a wikipédia célja, eszméje lesz oda – fejtegeti Jimmy Wales. Ehhez képest kisebb a károkozás, amikor szakmai okokból kerül akár egy-egy tudományos megközelítés témája dühödt viták kereszttüzébe. Sokan sokféle szöveget átalakít(tat)nának, átfogalmaznának. Klasszikusan vitatott téma az abortusz, a népirtás, az evolúció, a szexualitás – sorolja a szerző a forró krumplikat, én pedig meglepődöm, hogy a vallást itt nem említi. Azt meg egyenesen nem is értem, hogyan lehet ingoványos talaj a balti szláv nyelvek, vagy egy sportital (az amerikai Gatorade) témája. Nem folytatom a sort, inkább azt javaslom, minden wikipédia-használónak, hogy mielőbb vesse bele magát az itt említett izgalmasan érdekes, különleges könyv szövegébe. (Vallomás: én így kívánom befolyásolni a véleményüket…)

Wiki ügyben a közvéleményt sokan befolyásolták, nyilván az az amerikai parodista is megpróbálta, aki 2006-ban bevallotta, hogy nem híve sem a valóságnak, sem az enciklopédiáknak, mert micsoda dolog, hogy pl. a Britannica leírta az általa mélyen tisztelt George Washingtonról, hogy rabszolgát tartott. „Én egyszerűen ezt nem hiszem el. Erre jön a wikipédia, megismétli, mintha ettől már tény volna. A realitás helyett jött tehát a wikialitás.”

Szerencsére, nem lett szitokszó a wikialitásból, és a wikipedisták fáradozása elnyerte méltó jutalmát. A Time magazin „év embere” választottja 2006-ban a „te” lett. A TE itt az internet forradalomra utal, arra a közösségi együttműködésre, amilyen és amekkora léptékű még soha sehol nem létezett. Ennek a forradalomnak a központi eleme a wikipédia, a YouTube, a MySpace online metropolisz. A magyarázat úgy szól, hogy ennek felületein „ingyen segítik egymást az emberek, s ez nemcsak a világot, de a világ változásának módját is átformálja”… Húsz éve történt ez a nevezetes „Te, az év embere” választás – s ettől függetlenül, bizonyára ma is zajlik a bújtatott háborúskodás a propagandisták (marketingesek) és a wikipedisták között. Az a kérdés azonban lekerült a napirendről, hogy „vajon halálspirálba juthat-e az ingyenes enciklopédia?” A mai napig nem történt baj. Ma is virul, fejlődik. 2025 elején 7 millió szócikke volt elérhető. Az angol nyelvű wiki 93-szor nagyobb, mint az Encyclopaedia Britannica volt. A szerző egyik adata szerint: volt olyan hónap, amikor 11 milliárd megtekintést értek el. És még mindig a számok: a wiki szövegeihez több mint 300 nyelven lehet hozzáférni.  2026 szeptemberében a teljes nemzetközi Wikipédián összesen több mint 66 millió szócikk olvasható az összes nyelvcsoportot együttvéve. Az angol lapról mintegy 7,24 millió szócikk érhető el, amikor ezt írom, Wiki barátnőm 573 668 magyar nyelvű szócikkről tud, s hozzáteszi, a folyamatos frissítések miatt ez a szám percről percre tovább gyarapodik.

Akik e sorokat olvassák, „naponta gyakrabban használják a netet, mint ahányszor pisilni mennek” – ezt az idézetet is Wales könyvéből vettem. Feltétlenül ki kell emelnem még azt a meglátását is, hogy a felhasználóban mindmáig nem is tudatosult eléggé, hogy micsoda kiváló szolgáltatáshoz juttatja őt a wikipédia csapata. Ezért megismétlem: a wiki használata nélkül ez a cikk (is) jóval információszegényebb lett volna. S amikor éppen arról gyűjtöttem ma adatot, hogy mikor ki/mi volt az év embere, magyarul ugrott elő egy újabb ablak, e szöveggel: „Lehet, nem a legalkalmasabb pillanatban zavarunk, de kérünk, ne kattints el! A Wikipédiát nem egy nagyvállalat vagy milliárdos finanszírozza. Ez egy nonprofit szervezet. Ezért e csütörtöki napon arra szeretnénk kérni, támogasd a Wikipédiát.”

Jimmy Wales:
A bizalom hét törvénye
– Hogyan alkossunk tartós dolgokat?
Fordította: Szepes András
Corvina Kiadó, Budapest, 2026
240 oldal, teljes bolti ár 7990 Ft,
online ár a lira.hu-n 7190 Ft,
e-könyv változat 5599  Ft
ISBN 978 963 137 1987 (papír)
ISBN 978 963 137 2038 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A Wikipédiának kezdetben nem jósoltak nagy jövőt. Hiszen a vadidegenek közötti bizalom és jó szándék működteti őket! Hogyan is lehetne ilyen törékeny alapra építkezni?
A globális bizalmi válság idején talán nehéz elhinni, de az emberi természetben eredendően ott rejlik a megosztásra és együttműködésre való hajlam. Jimmy Wales, a világ legnagyobb tudástárává fejlődött online enciklopédia, a Wikipédia társalapítója ebből a kiindulópontból fogalmazza meg praktikus tanácsait. Saját tapasztalatait felidézve, számos vállalat és kezdeményezés fellendülését nyomon követve, cégvezetőkkel és szakértőkkel folytatott beszélgetésekre alapozva foglalja össze a bizalom szerepével, kialakításával és megtartásával kapcsolatos tanulságokat. Útmutatójának segítségével tartós sikereket érhetünk el, legyen szó profitorientált, illetve nonprofit szervezetről, vagy bárkiről, aki olyasmit kíván létrehozni, ami kiállja az idő próbáját.

Jimmy Wales: A bizalom hét törvénye – Hogyan alkossunk tartós dolgokat?
Fordította: Szepes András
Corvina Kiadó, Budapest, 2026
240 oldal, teljes bolti ár 7990 Ft,
online ár a lira.hu-n 7190 Ft,
e-könyv változat 5599  Ft
ISBN 978 963 137 1987 (papír)
ISBN 978 963 137 2038 (e-könyv)

Olvass bele!

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A Wikipédiának kezdetben nem jósoltak nagy jövőt. Hiszen a vadidegenek közötti bizalom és jó szándék működteti őket! Hogyan is lehetne ilyen törékeny alapra építkezni?
A globális bizalmi válság idején talán nehéz elhinni, de az emberi természetben eredendően ott rejlik a megosztásra és együttműködésre való hajlam. Jimmy Wales, a világ legnagyobb tudástárává fejlődött online enciklopédia, a Wikipédia társalapítója ebből a kiindulópontból fogalmazza meg praktikus tanácsait. Saját tapasztalatait felidézve, számos vállalat és kezdeményezés fellendülését nyomon követve, cégvezetőkkel és szakértőkkel folytatott beszélgetésekre alapozva foglalja össze a bizalom szerepével, kialakításával és megtartásával kapcsolatos tanulságokat. Útmutatójának segítségével tartós sikereket érhetünk el, legyen szó profitorientált, illetve nonprofit szervezetről, vagy bárkiről, aki olyasmit kíván létrehozni, ami kiállja az idő próbáját.