Jimmy Wales: A bizalom hét törvénye (részlet)

Bevezetés ~~ Egy vicctől az általános bizalomig

Sok évvel ezelőtt, amikor a világ még csak ismerkedett ezzel a vadonatúj, Wikipédia nevű furcsasággal, az emberek többsége meg volt győződve arról, hogy rettenetesen rossz ötlet.

Egy online enciklopédia, amelyet bárki írhat és szerkeszthet? Már maga a felvetés is dacol a logikával. Hogyan bizonyosodhatnának meg az olvasók arról, hogy a tényként feltüntetett adatok valóban tények, és nem csupán kontárok vagy mókamesterek által odavetett képtelenségek? A közvélemény sosem fog bízni a Wikipédiában. Márpedig bizalom nélkül a Wikipédia semmit sem ér. Előbb vagy utóbb úgyis kudarcot vall a próbálkozás, és a feledés homályába merül, akárcsak az interneten felbukkanó oly sok egyéb kelekótya elképzelés. Ez az egész nevetséges. Egy vicc.

„Nos, emberek, nem vagyok a valóság lelkes híve, ahogyan az enciklopédiáké sem” – jelentette ki az amerikai humorista, Stephen Colbert a The Colbert Report című népszerű televíziós show-jában. 2006-ot írtunk ekkor. A műsor a kábeltévés hírműsorok szatírája volt, Colbert pedig egy fennhéjázó populista műsorvezető-figurát alakított. „Én ezt már korábban is jeleztem. Mégis ki a fene az a Britannica? Csak úgy közli velem, hogy George Washington rabszolgákat tartott, amikor én ennek éppen az ellenkezőjét állítanám? Jogom van hozzá. És most, a Wikipédiának hála – pötyögött Colbert a billentyűzeten, majd entert ütött –, már kész tény is.”

A közönség kacagott.

„Hiszen bármely felhasználó megváltoztathatja bármelyik bejegyzést, és ha elegendő számban értenek egyet vele, akkor valósággá is válik.” Ez jobb, mint a realitás, vélte Colbert. Ez maga a „wikialitás”.

Összerezzentem. A Wikipédia nem igazán így működik, gondoltam magamban, miközben a show-t néztem. És mi ez a wikialitás? Jaj, ne!

Colbert azonban még nem végzett a mondandójával. A közönség felé fordult, és sugárzó mosollyal közölte velük: mindenki szereti az elefántokat, mennyire nagyszerű lenne tehát, ha növekedne az afrikai elefántok populációja. Gond egy szál se! Csak beírjuk a Wikipédiába, és már igaz is. „Demokráciát viszünk a tudásba – nyilatkoztatta ki Colbert. – Úgy dübörgünk majd át a weben, ahogy az elefántok hatalmas csordái Afrika-szerte. Ez lehetne a kiindulópontunk. Találjuk meg az elefántokról szóló oldalt a Wikipédián, és hozzunk létre egy bejegyzést, amely szerint az elefántok száma megháromszorozódott az utóbbi hat hónap során. Ez a legkevesebb, amit megtehetünk e nemes vadállat megmentése érdekében. Együttes erővel létrehozhatunk egy valóságot, amellyel mindnyájan egyetérthetünk. A valóságot, amelyről éppen megállapodtunk.”

Colbert karaktere ugyan szatirikus volt, monológjának következményei viszont határozottan valóságosnak bizonyultak. Amint lement a műsor, a Wikipédiát azonnal elárasztották az új felhasználók, akik az összes, elefántokkal kapcsolatos bejegyzést – még a Babarra, a kis elefántra vonatkozó szócikket is – szerkeszteni kezdték.

Ekkor pedig összeomlottak a szerverek.¹

Egy bolondos ötlet

Betegesen optimista vagyok. Tisztában voltam vele, pozitív olvasata is lehet annak, hogy egy híres humorista gúny tárgyává tette szeretett Wikipédiámat. Azt jelenti ugyanis, hogy a Wikipédia már igencsak nagyra nőtt.

Mindössze öt évvel korábban indítottuk útjára. 2001. január 15-én írtam az első bejegyzést, és a számítógép-programozás régi tradícióit megőrizve a következőket gépeltem be: „Helló, világ!”

Csakhogy a világ nem felelt. Legalábbis akkor még nem. Kezdetben az érdeklődők jellemző reakciója az volt, hogy egy bizonyos mértékig szórakoztatónak találták az ötletet. Szinte nap mint nap lefolytattam az alábbi beszélgetést:

– Ez egy enciklopédia – magyaráztam újra és újra.
– Értem.
– Azonban online változatban.
– Enciklopédia az interneten? Az más.
– Igen, és bárki írhat szócikket.
– Bárki? Nem is kell szakértőnek lennie? Nem mondod komolyan, hogy bárki!
– Márpedig bárki. És ugyanez érvényes a szerkesztésre is. Bárki szerkesztheti a többiek szövegét.
– De ki dönti el, mi marad benne és mi nem? Ki tartja mindezt kézben?
– Úgy vélem, jómagam. Illetve valójában mindenki. Még nem igazán dolgoztuk ki a részleteket. Az embereknek azonban meg kell tudniuk beszélni és tisztázni a nézeteltéréseik zömét. Nem igaz?

A fent leírtakra adott szokásos válasz kimerült egy vigyorban, ami annyit jelentett, hogy „Hát… sok szerencsét!” Néhányan azonban megértették a lényeget, és a folytatásra bátorítottak. Akkortájt az internet még gyerekcipőben járt, és végtelen lehetőségekkel kecsegtetett. Kevesebb volt a cinizmus, az emberek pedig valóban úgy érezték, hogy az internet megváltoztatja a világot, még ha azt nem is sejtették, hogyan. Egyszerűen nyitottak voltak az új ötletekre – még akkor is, ha azok egy kissé, hogy is mondjam, bolondosnak tűntek.

Az önkéntesek azonban adtak egy esélyt a Wikipédiának.

Jimmy Wales:
A bizalom hét törvénye
– Hogyan alkossunk tartós dolgokat?
Fordította: Szepes András
Corvina Kiadó, Budapest, 2026
240 oldal, teljes bolti ár 7990 Ft