Messze-messze, a Sustorgó erdő mélyén, a Locsogó-tó partján hullámzik a végtelen Nádtenger. Tavasszal olyan vidám zöld leveleket növeszt, hogy akár rétnek is beillene. Nyáron a nádszálak tetején barna hajkorona nő, távolról nézve úgy barnállik a sok buga, mint a frissen szántott föld. Őszre a nádas megsárgul. Télen, mikor a tó befagy, a nádvágók levágják az […]
augusztus 28, 2012 Szerző: olvassbele
Domb hátán domb, zöld legelők, tisztások váltották egymást a kelő nap fényében párolgó völgykatlanban. Tekergő, távoli bércek hófödte, csipkézett gerince keretezte körben a tájat. A mélyben apró falu bújt meg a fák között, kémények tucatjai ontották a füstöt az ég felé. Az egész vidéket a Rajna aranyszalagja vágta középen ketté, mielőtt sebes áramlata elveszett a […]
augusztus 26, 2012 Szerző: olvassbele
Fernando Asahar tökéletes élete Fernando Asahar talán többre vágyott a szokásosnál, de ő is csak ártatlan volt, akár a többi ember. Jól ismerte a fogdaőrt, volt ideje megszokni a gyűlölködő pillantását, szakálla gubancaiba mormolt káromlásait, a mozdulatot, ahogy a zárkába löki a savanyú rizzsel teli tálat, vagy a poshadt vízzel a kancsót. Kelletlen nyikordulással kinyílt […]
augusztus 25, 2012 Szerző: olvassbele
Ama tolvaj, hazug, megátalkodott, feneketlen bendőjű Salaì vallomása, melyet a firenzei tömlöcben tett. [Salaì saját kezű javításaival, kelt az Úr 1508. esztendejében] Mélyen tisztelt és nemes Jegyző úr, elősször is köszönetet mondok és csókolom a kezét-lábát amiért megengedte hogy tisztázzam a dolgokat és pontossabban adjam elő mindazt mi Rómában történt velem, mert ha ezt meg […]
augusztus 24, 2012 Szerző: olvassbele
1 | Hogyan kúrálj (szinte) bármit [::] Többé sosem leszel beteg… (állítólag) Egy dolgot biztosan megtanultam dr. Ozzyként: mindenki elvárja, hogy azonnal meggyógyítsák… sőt, inkább már három nappal korábban. A hozzám fordulóknak szerencséjük van, mert én ugyanilyen vagyok. Mi értelme van végigcsinálni egy szénhidrátszegény diétát, ha egy tűszúrással vagy egy beöntéssel megszabadulhatsz a bélpanaszaidtól? Miért […]
augusztus 23, 2012 Szerző: olvassbele
Boris Vian: Pusztuljon minden rusnyaság (részlet) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
| XVI | Kutyaszorítóban Amikor magamhoz térek – negyedórával később –, a díszlet (amit nem is volt időm bemutatni) egy és ugyanaz. A földön egy szép indián szőnyeg, tele sötétvörös vérfoltokkal, mert egy kicsit mindnyájan, mindenütt vérzünk. A bútorok intarziásak, valószínűleg mahagóniból készültek, de erre azért nem esküdnék meg. Furcsa, kicsi ablakokat látok, hatalmas függönyökkel. […]
augusztus 22, 2012 Szerző: olvassbele
Patti Smith – a könnyűzene és a költészet találkozási pontjait kereső legendás énekes-dalszerző – fiatalkorának és egy elveszett generációnak állít emléket Kölykök című könyvében. A visszaemlékezés főszereplője egy egész életen át visszhangzó szerelem: ám Robert Mapplethorpe, a később világhírű fotóművész még ugyanúgy csak keresi az útját a kötetben szereplő történetben, mint Patti Smith, a punk […]
augusztus 21, 2012 Szerző: olvassbele
Molnárnak hívták az illetőt, Molnár Lajosnak. Harmincnégy évvel ezelőtt tanúja voltam szavainak és tetteinek. Azóta nem láttam. Nem tudom, mi lett vele. Azt sem tudom, egyáltalán él-e még. Tudtuk róla, hogy embert ölt, ő maga mesélte. Többször mesélte, mindig másképp. Némelykor úgy mondta, hogy nem is akarta megölni az áldozatot, csak éppen az a helyzet […]
augusztus 15, 2012 Szerző: olvassbele
| I. | Egy londoni női klubban kezdődött, egy februári délután – a klub barátságtalan hely volt, a délutáni időjárás pedig komisz –, amikor is Mrs. Wilkins, aki Hampsteadből jött be a városba vásárolni és utána a klubban ebédelt, a dohányzóban felemelte az asztalról a The Times-t, fásult tekintete végigsiklott az apróhirdetéseken, majd megakadt a […]
augusztus 13, 2012 Szerző: olvassbele
1 | Gyöngyös pata audiban Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy útba vót neki, minek utánna Orbán Viktor főment a várba. Bécsöngetett. Schmitt Pál epp otthol vót, leckézett. Gyere, Pali Gyöngyöspatára, mondotta I. Fülkefor, béjelentkezünk alattomba a Véderő kiképzésire, nem árt a küs mozgás az áldott magyar terepen. Karikásustor, airsoft-lövészet műanyag-golóbisokval, kis éji harcászat, […]
augusztus 12, 2012 Szerző: olvassbele
Azt hiszem, ott hagytuk abba, hogy lófaszt kaptam születésnapomra, nem szülinapi bulit, de ez végül mindegy is, mert azt mondta a Szőri, hogy más macskának még a születésnapját sem tudják. Mondom, te sem tudod az enyémet, csak kitaláltad, tehát gyakorlatilag teljesen mindegy. De csak feszt bizonygatta, hogy nem ünneplik meg más macska születésnapját, mondom, tudom, […]
augusztus 11, 2012 Szerző: olvassbele
| Vasnyakkendő | Valamikor a hatvanas évek közepe táján, egy verőfényes júniusi napon V. I. budapesti lakos, költő, műfordító, polgári foglalkozása szerint kiadói szerkesztő, nős, gyermektelen, ötvenvalahány esztendős, pártonkívüli egyén, egyetlen mozdulattal csaknem forradalmasította a férfidivatot. Magára a mozdulatra pontos ismeretek híján csak következtetni tudunk: alkalmasint dühös, bár elképzelhető, hogy lemondó, esetleg kétségbeesett vállrándítás lehetett. […]
augusztus 10, 2012 Szerző: olvassbele
1 | Párizs, 1889. október 27. Életemben nem rettegtem úgy senkitől, mint a fekete ruhás embertől. Ő a megtestesült gonosz, aki a gázlámpás utcák és elhagyatott fasorok sötétjében kutat vér után. Az Alkimista – ahogy magamban elneveztem – olyan, mint valami középkori mágus, aki megpróbálja a fémet arannyá változtatni, és az örök élet elixírje után […]
augusztus 9, 2012 Szerző: olvassbele
Prológus Tudtam, ha kinyitom azt a piros ajtót, tönkreteszem az életemet. Ez visszhangzott bennem, bár nem szeretem a hatásvadász mondatokat. Nem is értettem, mert nem rendelkezem úgynevezett hatodik érzékkel, a piros ajtó pedig egyáltalán nem tűnt fenyegetőnek. Ami azt illeti, nagyon is átlagos faajtó volt, négyből három kertvárosi ház bejáratán ehhez hasonló díszeleg. Piros festése […]
augusztus 8, 2012 Szerző: olvassbele
Porházy Péter ereje teljében levő, rendkívül tevékeny ember. Városatya. Kisvárosatya. A kisváros azonban vármegyei székhely, Porházy vállát tehát nagy felelősség nyomja. Büszkén viseli. A felelősség nemcsak egy magyar kisváros (vármegyei székhely) jövőjét illeti, de Magyarország egészét. A Monarchia egészét. Az egész világot. Porházy kinyitja az íróasztal egyik fókját, kivesz belőle egy kulcsot, azzal kinyit egy […]
augusztus 6, 2012 Szerző: olvassbele
1 || Usikava || Ami tudatának távoli peremét rugdossa – Megkérhetem, hogy ne gyújtson rá, Usikava úr? – szólalt meg az alacsonyabb pasas. Usikava egy pillanatra az asztal túloldalán helyet foglaló férfi arcára nézett, aztán a tulajdon ujjai között forgatott Seven Starsra pillantott. A cigaretta nem volt meggyújtva. – Elnézését kérem – tette hozzá a […]
augusztus 29, 2012 Szerző: olvassbele
0