| Előszó | Lillian azt a pillanatot szerette a legjobban, mielőtt felkapcsolta a lámpákat. Megállt ilyenkor az étterem konyhájának ajtajában, háta mögött az esőszagú, nedves levegő, és várta, hogy megérintsék az illatok – az érett kovászé, az édeskés-földes illatú kávéé és a fokhagymáé, amely felhígult, ahogy végiglebegett a levegőben. Alattuk, elmosódottabban, kavargott lassú gomolyagokban a […]
augusztus 4, 2012 Szerző: olvassbele
A fiú ment a fegyőr nyomában a folyosón, nézte széles vállát, derékszíján a bilincset, a gumibotot és a nagy kulcscsomót, amely a járása ritmusára csörömpölt. Kék ingének hátán verejtékfoltok sötétlettek, és újra meg újra a tarkóját törölgette a tenyerével. A fiút a börtönnek ebbe a szárnyába még sose engedték be. A meszelt, csupasz falakon nem […]
augusztus 1, 2012 Szerző: olvassbele
Első fejezet | Firthassuk a múltat „Mi a f…t bámulsz, Firthie? Talán nem tetszik valami, b… meg?” – mordult rá az osztály fenegyereke, és a nyomaték kedvéért ököllel belevágott a leendő sztár arcába. A csendes, szelíd, visszahúzódó fiút naponta érték ilyen és hasonló megaláztatások a hírhedt winchesteri Montgomery of Alamein állami általános fiúiskolában. Számba véve […]
július 31, 2012 Szerző: olvassbele
Első fejezet | amelyben a bakonyi sertésektől a nagy elhatározásig jutunk Szép háziasszonyunk, Renci a hidegtálakhoz invitálta a társaságot. Stílusosan, svédasztal módra szervírozva várt ott ránk sok-sok földi jó. – Ilyet most csináltam először – mutatott az egyik tálra Renci. – Kíváncsi volnék a véleményetekre. A formás falatok ízlettek, mint úgyszólván minden, amit Renci találékony […]
július 29, 2012 Szerző: olvassbele
| Kultúra reggel, délben, este | Budapest százszámra kínálja az élvezeteket: a nyilvánvalóakat és a rejtettebb élményeket. Ezért nem javaslok konkrét, kihagyhatatlan látnivalókat. Nem Sydneybe utazott, kedves Olvasóm, nem fenyeget az a veszély, hogy sohasem jön vissza. Tegyük fel, hogy két hétre jöttünk. Konkrét látnivalók helyett játékot ajánlok. Neve: Maximaly. Mindennap mindent akarunk látni. Választhatunk […]
július 28, 2012 Szerző: olvassbele
1. fejezet | Bevezetés „Nehogy azt hidd, hogy ennyire vallásosak vagyunk! A politikában az élet a Hamasz felé tolódott, és a mi részünkről ez egy válasz erre a változásra.” Jeruzsálem közvetlen szomszédságában egy hegyre épülve emelkedik a ciszjordániai dombok között elszórt palesztin városok és falvak fölé egy izraeli telep. Az erődítményszerű várost úgy hívják: Gíló. […]
július 27, 2012 Szerző: olvassbele
Pavel Kuzmics Kaszatkin: Morbus Parkinsoni | Előszó A rettenetes kór kieszelője, Demjan Lavrentijevics Parkinson halálát végkimerültség okozta 1947-ben egy kolimai táborban, ahol Nyikolaj Nyikolajevics Kuznyecov álnév alatt raboskodott. A megtépázott Parkinson név burkában tölt el további negyvenhárom halotti esztendőt – egészen a peresztrojkáig, a glasznosztyig és a Szovjetunió széthullásáig, az összeomlásig, amelyben az eddigre már […]
július 26, 2012 Szerző: olvassbele
| 13. fejezet | Nézd, felőlem gondolj, amit akarsz! Én csak annyit tudok, hogy a Brennert most, amikor az alkonyati nap fényében a pöcegödörben a hulla után matatott, valami természetfeletti rovar-zóna vette körül: félig méhész a naplementében, félig Jimi Hendrix a reflektorok fényében. És ki tudja, a Jimi Hendrix talán csak azért hatott olyan földöntúlian […]
július 24, 2012 Szerző: olvassbele
Halálfejes szender Ezt az emléket is szeretem. Ebben nincs fájdalom, veszekedés vagy halál. Vagy csak kevés. Mert egyébként anyám meg apám nagyon sokat marták, vájták egymást. Legalábbis a vége felé. Pontosabban apám kiabált, anyám meg egyre mélyebb szürke szemekkel nézett, hiába volt kék tekintetű nő. A bőre is mintha kifakult volna, a haja a fejére […]
július 23, 2012 Szerző: olvassbele
Tudni akarod, hogyan született ez a regény? Egyszerűen csak le akartam nyúlni Ellist, Salingert, Palahniukot, Burgesst, Irvine Welsh-et, Selbyt, McInerneyt – végül aztán lenyúltam mindegyiküket. (A szerző vallomása, mottóként) * * * | 2 | Akkor most elmesélem, hogyan repesztettünk keresztül a kihalt belvároson Melindával meg a kefehajú kölyökkel egy lopott autóban. Elmesélem, hogyan mentettem […]
július 17, 2012 Szerző: olvassbele
Bevezetés A pokol hívő emberek megszámlálhatatlan nemzedékét tartotta rettegésben. Az emberiség egyik legrégibb lidércnyomása ez, amelyet az élet végén megnyíló ismeretlen világ félelme táplál. […] – Ki hordaná e terheket, Izzadva, nyögve élte fáradalmin, Ha rettegésünk egy halál utáni Valamitől – a nem ismert tartomány, Melyből nem tér meg utazó – le nem Lohasztja kedvünk, […]
július 16, 2012 Szerző: olvassbele
| 1. | Gordon állt a rideg, kelletlen lámpa fénykörében, és nézte az acéltepsit, azon pedig a fehér lepellel letakart testet. A kórboncnok a helyiség végében vitatkozott élénken a nyomozóval, Gordon pedig nagyon szerette volna már felemelni a kemény, fehér lepedőszerűséget a holttestről, de nem ment. Nézte a kezét, benne az arany Ronson öngyújtóval, látta […]
július 16, 2012 Szerző: olvassbele
Lugosi Béla, a leghíresebb vámpír A vámpírok az elmúlt években százmilliós dollárbevételeket jövedelmeztek. Persze nem a jó öreg, hagyományos vérszívók, hanem a cseppet sem ijesztő, ártatlan és szemérmes mai vámpírok, akikbe tini lányok tömegei szerelmesek. Furcsa fordulata ez a mítosznak, hisz a sötétség urai néhány évtizede éppenséggel a rémfilmek ijesztő lényei voltak, akik sápadt arcukkal […]
július 15, 2012 Szerző: olvassbele
[A viktoriánus Angliában játszódó fantasztikus kalandregény egyik főhőse H. G. Wells, az időgép „feltalálója”.] Madárarcú ember. Andrew-nak ez jutott először eszébe az íróról, aki megalkotta Az időgépet, a regényt, amely egész Angliát felrázta, miközben ő kísértetként bolyongott a Hyde Park bokrai között. A bejárati ajtót zárva találták, ezért Charles nem csengetett, hanem lopva a ház […]
július 13, 2012 Szerző: olvassbele
1. jelenet | Pliniusnak vérzik az orra. A hátán fekszik az ágyában és belebámul a sötétbe. Dioklész rózsaolajba mártott gyapjúpamacsot tömköd az orrába. Ura nehézkesen veszi a levegőt, torka minden belégzéskor sípoló hangot ad. A sápadt fény nem ér fel a plafonig. Dioklész tunikájába törli olajos ujjait, majd a lámpával, a táblákkal és a vesszővel […]
augusztus 5, 2012 Szerző: olvassbele
0