Simon Tamás: Vérmacska 2. (részlet)

Posted on 2012. augusztus 12. vasárnap Szerző:

0


Azt hiszem, ott hagytuk abba, hogy lófaszt kaptam születésnapomra, nem szülinapi bulit, de ez végül mindegy is, mert azt mondta a Szőri, hogy más macskának még a születésnapját sem tudják. Mondom, te sem tudod az enyémet, csak kitaláltad, tehát gyakorlatilag teljesen mindegy. De csak feszt bizonygatta, hogy nem ünneplik meg más macska születésnapját, mondom, tudom, de az enyémet ünnepeld, mert én vagyok az isten. Például. Azt mondta, hogy vegyek vissza az arcomból; mondom, a tiédből szívesen visszaveszek egypár hektárt, mert amekkora fejed van, nyugodtan ki lehetne belőle venni. Azt mondta, hogy ne tiszteletlenkedjek, mert ki fog kötni a napra és elsorvaszt a járdán, mondom, egyrészt az üres fenyegetések nem érdekelnek, másrészt pedig, ha érdekelnének, akkor is tudom, hogy nem tennél velem ilyet, mivel én vagyok az egyetlen, aki van neked. Innentől kezdve pedig bármit megtehetek veled, mert úgysem lesz semmi szankció. Azt mondta erre, hogy azt sem tudom mi a szankció, mondom, dehogynem tudom, az olyan, hogy csinálok valamit, te agyatlanul fenyegetőzöl, aztán rájössz, hogy szánalmas vagy és nem történik semmi. Szomorúan vette tudomásul, hogy tényleg valami ilyesmit jelent. Ezért vitatkozol? – kérdeztem tőle, mert ezért tényleg felesleges.

Leültettem magammal szemben, hogy mesélje el a jövőre vonatkozó terveit, mert roppantul érdekel, mi fog történni a közeljövőben. Azt mondta, könyvet fog írni, mondom, ez olyan, mint hogy pilóta leszel meg űrhajós, tehát az összes olyan embernek, aki nem ért semmihez, annak az az álma, hogy könyvet írjon, szóval én valami komolyabb dologra gondoltam, mert megmondom őszintén, aggódom honnan lesz tasakos. Azt mondta, hogy lesz.

Mivel üres ígéretekkel már teli van a padlás, ezért gyorsan pofán csaptam, hogy térjen észhez. Mert ő dolgozik. Mondom, az nem munka, hogy mindig a kocsmában vagy. De hogy ő nem inni megy, hanem dolgozni, mondom, teljesen mindegy, akkor is átjár a légkör, aztán paraszt leszel te is, mint az alkoholistáid, meg reggelente remegni fogsz. Erre közölte, hogy nem fog remegni, továbbá pedig ne adjak neki életviteli tanácsokat, kérdezem, hogy miért ne, azt mondta, hogy azért, mert egy élőlény, aki fekszik és eszik és illegeti magát, és ennyiből meg is él, az ne adjon tanácsokat. Mondom, nem illegek bazmeg, hanem te lennél szomorú, ha nem csinálnám, úgyhogy talán kussoljál és figyeljél rám. Azt mondta, hogy nem figyel, mert könyvet fog írni és ne zavarjam a szellemi tevékenységben. Azt hittem, befosok. Főleg azon, hogy Szőri szellemileg tevékeny. Bár, jegyzem meg, még mindig jobb, mintha termékeny lenne. Vagyis lehet, hogy az, de ha van isten, vagyis vagyok, akkor ez soha nem fog kiderülni.

Olyan kurva meleg van, hogy kihullik a szőröm, mondtam a Szőrinek, hogy vegyen hordozható klímát, azt mondta, hogy nincs rá pénze, mondom neki, az nagyon érdekes, mert általában aki dolgozik, annak van pénze, azt mondta, hogy általában igen, de ő nem általános eset, mondom, azt vettem észre. Erre közgazdasági és társadalmi előadást tartott nekem, hogy más országban tényleg így van, mondom, akkor takarodjál másik országba klímát venni, csak kurva gyorsan csináld, mert meg fogok zavarodni. Azt mondta, ne aggódjak, mert ő is meg fog zavarodni. Persze, hogy meg fogsz zavarodni, hisz annyira dagadt vagy, hogy ki kéne téged állítani annak bizonyítékaként, hogy a Földön kívül van élet, mert hogy nem vagy idevalósi, az száz százalék. Kérdezte, hogy miért mondom ezt, mondom, azért, mert olyan dagadt vagy, hogy az életellenes, semmihez sem hasonlítható a fejed, olyan undorítóan nagy, az orrodon meg simán landolnának a Malév-gépek. Ezen megsértődött, aztán elvonult szellemi tevékenységet végezni, ami pontosan úgy nézett ki, mintha sorozatot nézne a számítógépen, meg is kérdeztem tőle, hogy ez mire jó, azt mondta, hogy arra, hogy kikapcsolja az agyát. Felhívtam rá a figyelmét, hogy az alkotáshoz nem kikapcsolt agy kell, hanem odafigyelés, erre megkérdezte, hogy mit tudok én az alkotásról, és mutattam neki, hogy most alkottam az alom mellé egy adag szart. Erre nem volt annyira büszke, de annyira nem is érdekelte, hogy eltakarítsa, inkább nézte tovább a sorozatot, mert abban biztos benne van az élet értelme. Na persze.

Jön ki a szobából, ilyen fejbe rúgott arccal, hogy kapott e-mailt egy igazi nőtől, mondom, nyugodtan legyél szerelmes pár karakterbe, tényleg, semmi gond nincs ezzel, azt mondta, hogy nem szerelmes, csak a lány aranyos, mondom, teljesen mindegy neked, mert nem itt lakik, te pedig ilyen melegben két házzal arrébb is nehezen mész, mert elkezdesz fulladni, illetve izzadsz és dagadt vagy, úgyhogy meg se próbálj randira menni. Azt mondta, hogy ott még nem tart a lánnyal, hogy randizzon, mondom, neki, hogy ott még soha nem tartottál, mert emlékezzünk csak vissza, hány sikeres találkozásod volt nőkkel.

Erre közölte, hogy ez most majd más lesz, mondom, ez most majd nem lesz más, és fogadd el inkább, hogy életed feladata más nem lehet, mint az, hogy engem szolgálj, szeress és etess. De szerinte akkor is tudna 13 szolgálni és szeretni, ha lenne valaki az életében. Jó, engem nem érdekel, senkid nincs, bazmeg, és nem is lesz, törődj bele!

Egyre melegebb lesz, mondtam Szőrinek, hogy jön a globális felmelegedés, meg a pingvinmadarak, azt mondta, hogy nagyon kevés esélyt lát arra, hogy pingvinek lesznek az udvaron, ja, hát ha balfasz vagy, akkor persze, hogy nem lesznek, de ha esetleg beszereznél egyet, akkor azt megköszönném, ugyanis azok biztos finomak. Sajna soha nem tudom, hogy mikor milyen következménnyel jár, ha kinyitom a számat – ez a kretén rögvest tudálékos előadásba kezdett a pingvinekről, hogy az apa melegíti a lábán a tojásokat, mondom, az a csikóhal, bazmeg, és nem a lábán, hanem az apa hordja ki, de teljesen mindegy, majdnem eltaláltad, hisz az egyik a vízben lakik, a másik a fagyott vízen, az egyik szárnyas, a másik pedig halacska. Erre összevesztünk, hogy akkor most mi a helyzet a pingvinekkel, de hamar lefegyvereztem, ugyanis felhánytorgattam a Nobel-díjra méltó elméleteit, jelesül, hogy a macska és a bagoly, azok rokon állatok, tehát, ha valaki ennyire megbízható biológiailag, akkor az inkább ne pofázzon bele a pingvinekbe meg a csikóhalacskákba. Persze ez nem változtat azon a tényen, hogy meleg van, mert úgy is tud melegem lenni, hogy közben igazam van, szóval teljesen mindegy, hogy én mit mondok, nem változik a helyzetem. Kérdeztem a Szőrit, hogy egyáltalán keresett-e már pénzt, hogy legyen nekem mobilklímám, azt mondta, befizette rezsibe, mondom, jó, ez oké, de csak akkor, ha a rezsi a mobilklíma szinonimája, ám felvilágosított, hogy nem. Én komolyan elhullok szőrileg, hát miért nem lehet az én teljesen jogos igényeimnek eleget tenni? Mondtam is neki, balfaszkám, te is jobban járnál egy légkondival, de azt mondta, hogy nincs rá keret. Mondom, remélem a temetési fényképeden lesz keret bazmeg, mert különben kirojtozom a szélét, te isten legnagyobb állata. Azt mondta, hogy ne háborogjak, mert más macska…, de a szájára tettem a mancsom, és közöltem vele, hogy nem más macska vagyok. Világos? Világos, mondta, és ekkor behúztam a karmaim, és rátértem arra a kérdésre, hogy mi a helyzet a randizással és közölte, hogy jelenleg semmi, de majd változni fog a helyzet. Én úgy gondolom, semmi nem fog változni és ez nagyon jó hír, mert nem bírnám elviselni, hogy a szarból szedjem össze ezt a szerencsétlent, amikor az a lány megtudja, hogy valójában milyen ember az én Szőrim és úgy bassza ki, hogy a lába még át sem lépte a lány szobájának küszöbét.

Valójában nem történik semmi, mert a Szőri baszik könyvet írni (legalább valamit baszik), dolgozik naphosszat, és amikor hazajön, akkor nem csak büdös, hanem elviselhetetlen is, és nyavalyog, hogy ezért a pénzért, meg hogy ennyi ideig, meg egyebek. Mondom, örülj neki, hogy egyáltalán van munkád, mert más ezt nem mondhatja el magáról, hogy munkája van, erre azt mondta: ez nem is munka, hanem tömény szomorúság, hogy emberekbe alkoholt tölt, mert tönkre fog menni az életük. Emlékeztettem rá, hogy amikor először találkoztunk, akkor kettőnk közül nem én voltam bebaszva, mint az albán szamár, de azt mondta, hogy azóta nem, meg hogy az egyszeri alkalom volt. Mondom, akkor se aggódj, mert akik a kocsmába járnak, azok ezt az életvitelt választották, te nem tehetsz róla, és akkor jött azzal, hogy ő bűnrészes, mondom, a faszt vagy te bűnrészes, és ne rinyálj, hanem zuhanyozz, azzal mindenki jobban jár, főleg én, mert nem kell szagolgatnom a rád izzadt kocsmabűzt. Mondtam neki, hogy nem csoda, bazmeg, hogy nem csajozol be, hát ilyen élet mellett, hogy reggeltől estig dolgozol, aztán amikor meg szabadnapos vagy, akkor fetrengsz, mint egy zsák szar, így nem is lehet. Meg ugye, ha nem lennél ennyire dagadt, az sokat lendítene az ügyön. Azt mondta, hogy majd nekiáll fogyókúrázni, kérdeztem tőle, hogy mikor? Akkor, mikor majd leszokik a dohányzásról, vagy akkor, amikor majd leszokik arról, hogy állandóan zsírosat zabáljon? Közölte, hogy életvitelszerű változások lesznek, mondom, azok, ja, bólogatok én neked, csak hinni nem hiszek, de annyi baj legyen, mert úgy nem lehet semmit csinálni, hogy holnaptól kezdődően, tehát, ha megvan az elhatározás, akkor azt rögvest foganatosítani kell, erre basztál rá te is, Szőrikém…

Persze nem hagyhatta annyiban, mert ennek lételeme a pofázás, ezért a sanyarú sorsát hallgattam, és azt, hogy minden rendben lesz, és majd egyszer otthagyja a kocsmát, nem fog dolgozni, hanem farmon fog lakni. Gyanús volt, hogy ezt már hallottam valahol, aztán kiderült, hogy ezt a Szőri mondta hónapokkal ezelőtt, gyakorlatilag ugyanezt, és azóta sem törekedett ebből semmire. Mondta, hogy ez nem ennyire egyszerű, hogy az ember elhatároz valamit és az megtörténik, mert azért tenni kell. Mondom, akkor tegyél, például engem be a macskacipelőbe, aztán adjál el valami északi országba, ahol nincs ilyen meleg. Erre az volt a válasz, hogy a világ minden kincséért sem adna el, mert én vagyok neki a világ minden kincse. Felhívtam a figyelmét arra az egyszerű dologra, hogy ha a világ összes kincsével rendelkezhet, akkor vissza tud vásárolni, de ilyen bonyolult összefüggésekre képtelen rájönni, mert – ahogy felénk mondják – buta, mint a főd.

Mivel megfelelő irodalmi képzettségre tettem szert az évek során, mert ez a buzi is inkább olvas, mint hogy dugna, ezért rájöttem, hogy én egy Csehov darabban élek. Szőri pont úgy viselkedik, mint ott a szereplők, hogy tervez, tervezget, aztán nem történik semmi, mert nem csinál semmit, és úgy nehéz. Mondtam is neki, hogy akkora vagy, mint három nővér, erre azt mondta, hogy kisül a zsírja, tehát most fogyni fog, és egyébként se legyek ennyire képzett, mert a végén még elvisz az Akadémiára, aztán beírat, és ott kell maradnom okoskodni. Mondtam neki, hogy ezzel nincsen semmiféle probléma, mert okoskodásban felülmúlhatatlan vagyok, ugyanis folyamatosan a te okoskodásodat hallgatom, erre közölte, hogy ott le kell tenni valamit az asztalra. Tényleg? – kérdeztem, akkor miért van az, hogy te nem tettél le semmit, aztán okoskodsz. Így veszekedtünk, amikor a Feketehajú beordított, hogy gyere fiam kertet ásni, én pedig dőltem a röhögéstől és utánakiáltottam, hogy remélem, a sírodat mész ásni, bazmeg, az meg visszaszólt, hogy tarkón fog csapkodni ásóval, mert nekem kisebb gödör is elég. Lusta köcsög, mondtam neki, aztán lefeküdtem egy árnyékos sarokba pihenni, mert kifárasztott a vita. Amikor beért, akkor meg olyan fáradt volt, mintha átásta volna magát Kínába, de arra még volt ereje, hogy kijavítson, hogy ha nekiállna ásni, akkor nem Kínában kötne ki, hanem a bolygó közepén, ahol sokkal melegebb van, mint itt, és félő, hogy szénné égne, amint eléri a magmát. Biztattam, hogy próbálja ki, de nem volt vevő az ötletemre, és összecsuklott, mint egy nyugágy, a Feketehajú meg röhögött rajta, hogy milyen puhány.

Ez is csak az én gazdámmal eshet meg, hogy még az anyja is kiröhögi. Persze én élvezem.

Megjött a Szőri, szerintem már nem is lakik itt, legalábbis nem ide van bejelentve, nyilván rá találták ki azt a kifejezést, hogy ágyrajáró. Erről jut eszembe, hogy mondjuk azt biztos nem bánná, ha az ő ágyára járna valaki, és azt sem, ha nem én lennék az illető, és pláne nem hugyozási céllal tenném mindezt. Kérdeztem tőle, hogy ugyan el vagyok hanyagolva, de ez már gyakorlatilag nem érdekel, az érdekel, hogy amikor majd már nem is jössz haza, akkor kire hagysz? Azt mondta, ne legyek már ilyen, mert ő csak fáradt és pihennie kell. Szerintem nem kell pihennie, szerintem engem kéne szórakoztatnia, mert ellenkező esetben kurva világot csinálok, de ez nem különösebben hatotta meg.

Mondtam neki, hogy üljél ide mellém, terapeutállak (amiből eddig csak az utállak volt igaz), meséld el, hogy mi a nyűgöd. És akkor elkezdte. A végén, amikor az egész siratóéneket befejezte, de tényleg annyit sírt, mint Krisztus keresztje alatt az asszonyok, akkor mondtam neki, hogy kezdelek megérteni, de azért sajnálni nem foglak, ha nem haragszol, mert az nem az én stílusom.

Alfi, a szerző

Azon rinyált ez a balfasz, hogy milyen az élet a Ferivel, a Pistával meg a Pékkel. Ezek a kocsmában laknak, és az a különleges ismertetőjegyük, hogy nekem történeteket kell róluk hallgatnom, amik egyáltalán nem érdekelnek, de legalább unalmasak. Ezek hárman olyanok, az előző analógiánál maradva, mint az atya, a fiú és a szentlélek, csak, mint kiderült, de annyira, hogy egész nap mást sem csinálnak, mint misét tartanak neki, és a kocsmát nevezik az első és egyetlen otthonuknak, ami végül is igaz lehet a Szőri elbeszélése alapján, vagy ha nem, akkor majd igaz lesz, mert a munkán kívül csak a fákat kerülik esténként, amikor a bebaszinuszgörbén mennek hazafelé. Ezt én is szoktam látni, amikor várom a Szőrimet az ablakban, amikor dolgozik értem, hogy ígérhessen klímát, de ne kapjak, de én már az ígéretet is elhiszem, csak jöjjön haza néha legalább éjszakára.

Azt szeretem a legjobban, amikor megérkezik, izzadt egész nap, mint a dokkmunkás, és akkor kitalálja, hogy neki tulajdonképpen nincs is kedve zuhanyozni. Olyankor még jobban kerülöm a közelségét, mert büdösebb, mint azok a sajtok, amiket szokott enni.