A jövő diktátora | Simon Tamás: Vérmacska 2.

Posted on 2012. augusztus 12. vasárnap Szerző:

1


Írta: M. Dalnoki Fanni

Végy egy beszívott Garfieldot. Most kényeztesd el, de jó alaposan, ahogyan egy szobacicát csak lehet, majd heréld ki. Ezek után nézess vele egy csomó Tarantino-filmet. Hagyd benne összeérni az élményeket. A végén megkapod Alfit, a vérmacskát, aki valójában az isten. (De nagyon vigyázz, hogy más macskák ezt meg ne tudják, mert még vita támadhat, hogy ki is az igazi főnök.)

Lehet megkövezni, de én alapjában véve nem szeretem a macskákat. Állati minőségükben legalábbis nem. A macska, mint elvont fogalom, mint jellemmel rendelkező valami, az egészen más. Az egy olyan személyiség, amelyiknek elvadultabb szerepjátékos barátaim karakterlapot írtak, elosztották a megfelelő pontokat a különböző tulajdonságokra, és amikor végignéztük őket és összevetettük a macska viselkedésével, meg kellett állapítanunk, hogy az állat tényleg olyan. Okos és gonosz. Egy másik pedig buta és kedves. A harmadik pedig önző, ragaszkodó, és még nem adta jelét különösebben alacsony vagy magas intellektusnak. Ezen a ponton elkezdett érdekelni a macska, mint természeti jelenség. Ezért akartam megismerni a Vérmacska történetét.

Alfi lakásmacska (a szobacica név igazán túlzás volna), aki a legtöbb fajtatársához hasonlóan meg van róla győződve, hogy a világ csakis őérte létezik, és az őt körülvevő emberek a szolgái. Ez elsősorban gazdájára, Szőrire igaz, aki ennek ellenére hajlamos úgy viselkedni, mintha önálló élete lenne, amely nem csak abból áll, hogy a házi kedvenc parancsait lesi. Amikor Alfimacsek ezt megelégeli, akkor „kurva világot” csinál. Leszedi bárkinek a vádliját vagy összepisili-hányja az ágyat. Rosszabb napjain verést kap a Feketehajú (Szőri mamája) macskájától, Kislófasztól, aki később került a házba. Jobb napokon ő veri meg a konkurenst. Nem egy finom lélek.

Szegény, kövér macska hétköznapijai egyre keservesebbek, miközben a dagadt és számítógépfüggő Szőri barátnőre tesz szert. Pokollá csak akkor válik az élete, amikor embere összeköltözik a Csajjal, és elviszi őt hat másik macska közé. Mit lehet ilyenkor tenni? A helyzetet csak nehezíti, hogy Alfi, bár herélt, meg akarja megtalálni az Igaz Szerelmet. Azonban az Igaz Szerelem karmol.

Alfimacsek, a szerző

Ennek az önhitt majomnak (bocsánat, majmok!) pedig van ám gyenge pontja – nem is került bele a könyvbe: „Tegnap véletlenül úgy féltem a viharban, hogy a Szőri vállgödrébe temettem a fejem, ahol egyébként csak zsír van és nem is gödör, de ha benyomom, akkor gödrösödik, és ott simogattattam magam, amíg el nem állt a szélvihar és a jégeső, ő pedig nyugtatott, hogy nem lesz semmi baj és elképzeltem, hogy kóbor vagyok és odakint kell lennem, aztán egy másodpercre megbecsültem, hogy van nekem a Szőri és ezt azzal fejeztem ki, hogy negyed 7-kor ébresztettem csak fel reggel.”

Miközben verekszik, kritizál és terrorizálni próbálja a környezetét (több-kevesebb sikerrel), Alfi terveket szövöget a világ meghódítására, amelyet egy napon ő fog uralni. Feltéve, hogy lesz, aki etesse. Ezzel együtt azért mindig kiderül, nagyon szereti (bár nem önzetlenül) a gazdáját, és még dorombolni is hajlandó kritikus helyzetekben.

Tényleg olyan, mint egy Tarantino által rendezett Garfield.

Simon Tamás: Vérmacska 2. avagy a világuralom Alfira tör
Könyvmolyképző Kiadó, 2012.

»Simon Tamás: Vérmacska 2 – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«