Borbély Szilárd | Nembizalmazsgod Algonyulat! Jó estét. Mondok, hogy Algonyulat! Jó estét kívánok. Ércsüngaszóbú: Algonyulat! Nem értem, mondja a férfi. Algonyulat! Így köszöngünk, ha hivatásos közeggel találkozgunk. Alkonyulat, mondja a férfi és mosolyogni próbál. Al-gonyulat, nyomja meg az egyenruhás a gét. És nem volt örülgni! Húzzon bőrt a fogára. Nem viccelgünk. Semmi bizalmasgodás. Al-gonyulat, ezt […]
augusztus 13, 2013 Szerző: olvassbele
Albertfalva története (…) A környék, beleértve Ráckevét, Promontort, továbbá Albertfalva körzetét, a török kiverése után királyi uradalom lett, s néhány esztendő alatt vásárlással és kis részben királyi ajándékként a török elleni csatákban múlhatatlan érdemeket szerző Savoyai Jenő tulajdonába került. Az ő 1736-ban bekövetkezett halála után ingatlanvagyonát, így kastélyait, mint például a csodálatos bécsi Belvedere palotát […]
augusztus 12, 2013 Szerző: olvassbele
Előszó Fekete öltönyt és fehér inget viseltem fekete nyakkendővel és szépen kisuvickolt fekete cipővel: az ilyen öltözékben általában csak feszengek, mintha lopott egyenruhában sündörögnék, vagy felnőttnek adnám ki magam. Ezen a napon valahogy mégis kényelmesnek éreztem. Éppen megfelelő öltözet volt egy keménynek ígérkező naphoz. Délelőtt megtettem, amit elvártak tőlem, elmondtam, amit el kellett mondanom, és […]
augusztus 11, 2013 Szerző: olvassbele
| Első fejezet | A nagy Stephen King egy ízben azt írta, hogy nem érdemes apróságokon görcsölni. Elég sokáig töprengtem ezen, és végül arra jutottam, hogy nem tudok maradéktalanul egyetérteni vele. Tudom, mit akar mondani: kicsire nem adunk, van éppen elég nagy gond az életünkben, ne húzzuk fel magunkat hétköznapi semmiségeken; de néha az apróságoknak […]
augusztus 10, 2013 Szerző: olvassbele
| 1 | George Steevens történész több mint kétszáz évvel ezelőtt egy azóta sokat emlegetett mondatában megjegyezte, hogy William Shakespeare-ről minden tudásunk a következő tényekre korlátozódik: Stratford-upon-Avonben született, három gyermek apja volt, Londonba ment, ahol színész és író lett, majd visszatért Stratford-upon-Avonbe, végrendeletet készített, és meghalt. Ez már akkor sem volt teljesen igaz, és ma […]
augusztus 9, 2013 Szerző: olvassbele
| 3 | Penészedik a fal, érzem. Még nem látom, de furcsa, ragacsos, nedves teste van a levegőnek a szobában. Persze lehet, hogy én magam vagyok ez a furcsa, ragacsos, nedves test. A bajom szivárog át a pórusaimon, ki a nagyvilágba. Nem baj. Nem baj, ha látszik rajtam, hogy beteg vagyok. Nagybeteg. Azt szokták mondani. […]
augusztus 8, 2013 Szerző: olvassbele
A koporsó és a harkály Hiába furcsállotta a pap is Hogy a sírt nem a temetőben ássák Az öregember ragaszkodott hozzá Itt esett össze az asszonya Ez alatt a tölgyfa alatt nyugszik Hát csak nem fogják máshová temetni őt sem A lapát akadozott Ezen a helyen a föld veszedelmesen meszes A sírásó izzadsággyöngyei egyenletes ütemben […]
augusztus 7, 2013 Szerző: olvassbele
Prológus | Honnét beszélek Ez a könyv a szeretetről szól. A következő 340 oldalt azzal az émelyítő orosz szeretettel, ami az igazi melegséget helyettesíti, ajánlom Szeretett Papámnak, New York városának, édes, elszegényedett barátnőmnek Dél-Bronxban, valamint az Egyesült Államok Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalának. Ez a könyv egyúttal a túl sok szeretetről is szól. A rászedésről. Hadd mondjam el […]
augusztus 6, 2013 Szerző: olvassbele
| 1 | A szekularizmus újragondolása Belső értékek a tudomány korában Vallásos ember vagyok, de a vallás önmagában nem adhat választ minden problémánkra. Nemrégiben részt vettem egy új buddhista templom megnyitóünnepségén Bihárban, India egyik különösen sűrűn lakott és szegény északi államában. Bihár miniszterelnöke, régi barátom, szép beszédet tartott, amelyben kifejezte abbéli meggyőződését, hogy Buddha áldásával […]
augusztus 5, 2013 Szerző: olvassbele
A fiatal Wagner Wagner származása meglehetősen zavaros. Anyja, Johanna Rosine több lánykori nevet is használt, mert igyekezett titokban tartani egy német herceggel folytatott viszonyát. A zeneszerző apja valószínűleg Johanna első férje, Friedrich Wagner lehetett, aki meghalt, amikor a kis Richard még csak pár hónapos volt, vagy a második férje, Ludwig Geyer, akihez Johanna meglehetősen rövid […]
augusztus 3, 2013 Szerző: olvassbele
[I] Az egyszarvú egy orgonaerdőben élt, tökéletes magányban. Vénséges vén volt, bár ő erről mit sem tudott, és színe immár nem a tenger habjának gondtalan fehérét tükrözte, hanem a holdfényes éjjel pilinkázó hóét. Tekintete azonban még mindig tiszta és friss volt, s még mindig úgy mozgott, mint árnyék a tengeren. Még csak nem is hasonlított […]
augusztus 2, 2013 Szerző: olvassbele
Pikler Éva: Balatoni böngésző Kolibri Kiadó, 2013 Recenziónk: Mesés nyári kalandpark
augusztus 1, 2013 Szerző: olvassbele
Marley-idézetek Nem vágyom arra, hogy szupersztár legyek, csak azt teszem, amit Isten akar tőlem. Ha nincs mit csinálnom többé, akkor el kell mennem. Tudod, az idő változik, mert Jah a legnagyobb sakkjátékos. A gyűlöletet ki kell zárnom magamból, mert akkor nem fogad be Zion. Ha a Földön élő emberek elkezdenének gondolni valamire, mindegy hogy mire, […]
július 31, 2013 Szerző: olvassbele
Vilmos herceg és Catherine Middleton 2011. április 29-én tartott esküvőjének vége felé a sugárzóan boldog pár, mielőtt elindult volna a Westminster-apátság főhajójában, félrefordult, és megállt Vilmos nagyszülei, II. Erzsébet királynő és Fülöp herceg előtt. A friss házasok romantikus szerelmüket ünnepelték, az ifjú herceg azon eltökélt vágyát, hogy akkor is feleségül vegye szíve választottját és lelki […]
július 30, 2013 Szerző: olvassbele
ELSŐ RÉSZ | Első fejezet A visítások őt hívták. Fénykard módjára hasították keresztül Oslo belvárosának esti alapzaját, az ablakon túli egyenletes autózúgást, a távoli szirénák süvítését, az épp megkonduló templomi harangokat. Ilyenkor, az esti órákban, vagy közvetlenül napfelkelte előtt szokott elindulni, hogy élelmet keressen. Végigszimatolta a konyha mocskos linóleumpadlóját. Az elcsípett szagokat villámgyorsan három kategóriába […]
július 29, 2013 Szerző: olvassbele
| Első könyv | I. | A tiszteletre méltó és neves Albrecht Dürernek Nürnbergben, szeretett jóakarómnak és ifjú Mesteremnek. Isten kegyelmét és békéjét kévánom én: S. Pirkadatkor hagytam el a nürnbergi házadat. Nem a rendelésed szerénti jó hátasöszvért adta szolgálatomra mogorva háznagyod, hanem a Sógor nevű öreg csacsit málháztatta föl, mondván, nekem jó lesz az […]
augusztus 15, 2013 Szerző: olvassbele
0