Browsing All posts tagged under »soproni_andrás«

Ha tudsz nevetni a bosszúságokon, örök derű az életed | Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék

május 8, 2019 Írta:

0

Pál Attila | Hogyan lehetnek mesék népellenesek? – akadtam fenn már a címen. Hiszen a mese eredendően népi műfaj, a szegény emberek vágyait, gondolkodását, igazságérzetét tükrözik vissza, tehát – vélem én – eleve nem lehetnek úgymond népellenesek. De ha mégis, mitől azok? Ráadásul a mű eredeti címének szó szerinti fordítása: Elbeszélések a hazáról.* Belátom, nem […]

A közös emlékezet múzeuma | Vaszilij Grosszman: Élet és Sors

május 19, 2014 Írta:

0

Vámos Miklós | Legyen egy olyan törvény, hogy aki gyűlölettel üzérkedik, azt minden további nélkül kigolyózzuk a klubból. Gyűjtsek aláírást? Á, inkább hallgassatok ide. „Aki azt hiszi, hogy tökéletesen mentes a gyűlölettől, annak benyalok!” – idézet 1978-ból, egy Carl keresztnevű műfordítótól. Jugoszláv hontalanként tengette életét Párizsban, véle kegyetlen hazája nyelveiből fordított franciára. Állította, tudja, miről […]

Vaszilij Grosszman: Élet és sors

február 24, 2013 Írta:

0

Sokan nevezték az Élet és sorsot a 20. század Háború és békéjének. Grosszman, aki haditudósító korában, a nagy honvédő háború alatt többször is elolvasta Tolsztoj regényét, valóban hasonló művet hozott létre: átfogó történelmi tablót festett egy korról, egy népek sorsát eldöntő háborúról, egy nagy csatáról – s egyúttal olyan nagy családregényt alkotott, melynek hősei valamelyest […]

Tükörvilágok | Vaszilij Grosszman: Élet és sors

február 24, 2013 Írta:

0

Írta: Tóth Zsuzsanna Még megjelenése előtt betiltották a Szovjetunióban az 1960-ban befejezett könyvet – és akkor azt mondták, kétszáz évig nem adható ki. A KGB »letartóztatta« a kéziratot. Habár külföldön már 1980-ban, s 1989-ben a Szovjetunióban is megjelent, hazánkba jócskán megkés­ve érkezett. Nagy kár, hogy így történt. Nemzedékek kaptak volna lehetőséget a tisztábban látásra, ha […]

Vaszilij Grosszman: Élet és sors (részlet)

február 24, 2013 Írta:

0

Mihail Szidorovics összeráncolta a homlokát, olyan elvisel­hetet­lennek érezte a mozdulatokat és szavakat, melyek mintha csak az övéit ismételték volna. Liss gyorsan beszélt, és elevenen, mintha régebben már beszél­getett volna Mosztovszkojjal, és most örülne, hogy be tudja fejezni azt a félbeszakadt beszélgetést. – Húsz óra repülés, és maga ott ül Magadanban, az irodájában. Nálunk maga itthon […]