Ha tudsz nevetni a bosszúságokon, örök derű az életed | Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék

Posted on 2019. május 8. szerda Szerző:

0


Pál Attila |

Hogyan lehetnek mesék népellenesek? – akadtam fenn már a címen. Hiszen a mese eredendően népi műfaj, a szegény emberek vágyait, gondolkodását, igazságérzetét tükrözik vissza, tehát – vélem én – eleve nem lehetnek úgymond népellenesek. De ha mégis, mitől azok?

Ráadásul a mű eredeti címének szó szerinti fordítása: Elbeszélések a hazáról.* Belátom, nem túlságosan fantázia­dús, de benne van az író, Dmitry Glukhovsky no­vel­láiban és a híressé vált Metró-trilógiájában minden irónia és abszurditás mellett is érezhető aggódása a haza és az orosz nép sorsáért, s a ragaszkodása az előbbiekhez. (A szerző maga ragaszkodik az angolos írásformához, mivel ő nemzetközi brand [egyébként született: Dmitrij Gluhovszkij].)

A történeteket – melyek egészen hétköznapi, máskor lehetetlen, mégis könnyen hihető díszletek között játszódnak – olvasva egyszerre sejlik fel Bulgakov A Mester és Margaritájának, valamint Orwell 1984-ének és Állatfarmjának abszurd, mégis (vagy éppen ezért?) mélyen emberi világa, a kisember esélytelen mindennapi küzdelme a hatalommal, annak minden kicsinyes szabályával, eljárásaival, az alamizsna és a megtorlás, az egzisztenciális ellehetetlenítés ellen, a harc a hasonló sorsúak között a fikarcnyi előnyökért, jónak tűnő állásokért, ahonnan már le lehet nézni a szomszédot. Megelevenednek az aprócska sikerek is, amelyeket a kisember olykor elér a hatóságokkal, hivatalokkal szemben, de a retorziók is, mert minél gyengébb lábakon áll egy hatalmacska, annál gorombább és könyörtelenebb a legkisebb szabálysértések megtorlásában.

Glukhovsky – akárcsak Bulgakov – szürreális képet fest a mai Oroszországról, ahol mindenki tudomásul veszi a legképtelenebb „játékszabályokat” is. Az egyszerű ember, aki tulajdonképpen csak nyugodtan és viszonylagos kényelemben szeretne élni, a puszta megmaradás érdekében vagy megpróbál azok szerint előre jutni (rendszerint kevés sikerrel), vagy igyekszik kijátszani a politikai-társadalmi hierarchia törvényszerűségeit, sajátos és önkényes előírásait. Ha kellően csalafinta, akár gyorsan fel is kúszhat hivatali ranglétrán, ahol minden fok újabb ellenfeleket, újabb játékszabályokat hoz, de megállni nem lehet, mert azonnal lepöcköli a létráról az adott fok aktuális bitorlója, aki körömszakadtáig védi hasonlóképpen megszerzett kis pozícióját, s igyekszik feljebb jutni. De bármelyik (akár a legfelső) fokon is áll valaki, egyet nem ér, nem érhet el: a felszabadultság érzését, amikor nem kell attól tartania, hogy bárki, bármikor megfoszthatja mindenétől: vagyonától, családjától, még a puszta létezésétől is, ha véletlenül elejt egy óvatlan megjegyzést a buszon, a boltban vagy az utcán, ahol mindenki szüntelen megfigyelés alatt áll, vagy legalábbis ezt érzi.

Ha Bulgakov olvashatná e meséket, aligha lenne boldog. Túlságosan ismerős lenne neki a világ, amit ő még a múlt század első harmadában festett az akkori Moszkváról. Megállapítaná, hogy a hatalmi berendezkedést illetően semmi különbség nincs a sztálini és a putyini világ között, legfeljebb a hatalomgyakorlás eszközei finomodtak – valamelyest. Viszont valószínűleg jókat derülne az ismerős képtelenségeken, hiszen Glukhovsky alapállása: Ha tudsz nevetni a bosszúságokon, örök derű az életed. Például a Liften, amelynek segítségével be lehet fizetni az egyre jobb állásokra, s igazából csak a beugró előteremtése lehet gond.

E kártyavár-hatalom abszurditása, a pénz mindenhatósága, a mindent átszövő korrupció, a kívülrekedtek vergődése, a hivatali packázás kicsinyessége bizony nem csak Bulgakovnak, nem csak az orosz olvasónak lehet ismerős.

*A magyar cím a fordító M. Nagy Miklós leleménye volt, Glukhovsky nagy örömére. (A szerk.)

Dmitry Glukhovsky (Dmitrij Gluhovszkij)

Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék
Fordította: Abonyi Réka, M. Nagy Miklós, Soproni András
Helikon Kiadó, Budapest, 2019
412 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3199 Ft
ISBN 978 963 479 2642

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Oroszországot, ész, nem érted” – mintha ez a szállóigévé lett híres verssor visszhangzana Dmitry Glukhovsky sötét tónusú és humorú elbeszéléseiben. Az Orosz népellenes mesék ugyanis egy tagadhatatlanul ismerős, ugyanakkor végtelenül szürreális Oroszhon működésébe enged betekintést, ahol semmi sem az, aminek először gondolnánk. Itt az Állam Patyomkin-díszletei közt valójában egy nagyszabású, kegyetlen színjáték zajlik, főszerepben a személyi kultusszal övezett Nemzeti Vezetővel, aki egykori padtársait varázsütésre dúsgazdag oligarchákká változtatja, és akinek még a legjelentéktelenebb megnyilvánulásai is nagyobb hírértékkel bírnak a közmédiában, mint a földönkívüliek Moszkvába látogatása…
Az Orosz népellenes mesék kimeríthetetlen fantáziáról árulkodó ötletek izgalmas tárháza, valamint minden sci-fibe hajló megoldásával együtt is tűpontos kritikai látlelet az ezredforduló utáni orosz (és ki tudja, talán nem csak az orosz) politikai hatalom egyszerre abszurd és abszolút jellegéről.

A Metro-trilógia és a Text szerzőjének fergeteges politikai szatíráit az új kiadás nyolc új elbeszéléssel egészíti ki.