Browsing All posts tagged under »kolbe_gábor«

Aprópénz | David Mamet: Amerikai bölény / Thália Színház

április 18, 2016 Írta:

0

Lengyel Szilvia | Ez a bölény nem igazán félelmetes. Első pillantásra megtévesztő, mert külsőre éppen olyan, mint a többiek. De belül gyenge. Hiányzik belőle az erő. Talán gyáva is. Bölénybe oltott széplelkű madárka? Szeressem, féljek tőle vagy taszítson? Az amerikai bölény annak az ötcentesnek a hátoldalán található, melyet a főszereplő ócskás, Don (Szervét Tibor) ad […]

Kis világmodell | Gerald Durrell: A hahagáj | FAQ Társulat

február 11, 2016 Írta:

0

Bedő J. István | Tündérmesének mondja a színlap Gerald Durrell 1981-es keltezésű regényét, A hahagájt, melyet a FAQ (vagyis Fejlesztés Alatt Q) nevű társulat mutatott be a minap. E tényközlés mindhárom részlete nagyon figyelemreméltó, tehát mindről érdemes beszélni. A könyv helyszíne egy elképzelt, többé-kevésbé óceániai sziget, Zenkali, ahonnan a különféle hódítók már kiették az elmúlt […]

Beatles, Vámos meg a többiek | Vámos Miklós: Beatles és én

január 16, 2016 Írta:

0

Kolbe Gábor | Be kell vallanom, hogy amikor bimbózó zenei ízlésem virágba szökkent, az Illés–Metro–Omega triumvirátusból már csak az utóbbi csapat koptatta a deszkákat. Nekünk, a hetvenes évek tinédzsereinek már csak a Beatles-mánia lecsengése jutott. Így aztán jómagam is inkább a kézzel foghatóan létező és koncertező Rolling Stones rajongóinak csoportját gazdagítottam. Nagy ügybuzgalommal próbáltam rossz […]

Az első hetven év | Stumpf András: Szörényi – Rohan az idő

január 11, 2016 Írta:

0

Kolbe Gábor | Szörényi Leventéről (és a nevével elválaszthatatlanul, örök időkre összeforrt Illés zenekarról) számtalan életrajzi ihletésű könyv született már. De tagadhatatlan, hogy talán Stumpf András műve sikerült a legjobban. Merésznek tűnő álláspont ez, talán magamra is haragítom a korábbi írások szerzőit. De akik ismerik Szörényit, és elolvasták valamennyi könyvet, könnyen felismerhetik, hogy a „főhős” […]

Norma Jeane hányatott halála | I. W. Scott: Valamit valamiért / Rátkai Márton Színházi Műhely

december 12, 2015 Írta:

0

Bedő J. István | Se szeri se száma azoknak a könyveknek, amelyek még ma is újabb titkokat próbálnak feltárni, leleplezni, elmesélni – vagy csak kitalálni – Marilyn Monroe-ról. (Kéretik a neten böngészni a magyar nyelven megjelent kötetek között, a többiről nem is beszélve.) Ha valakinek az élete és a halála között van néhány órányi megmagyarázatlan […]

»Kinek mondod: szeretlek? És kinek mondom én?« | É. E. Schmitt: Rejtélyes viszonyok / Rózsavölgyi Szalon

december 2, 2015 Írta:

0

Bedő J. István | Bár lehetnék ismét olyan fiatal és tapasztalatlan, hogy beharapott ajakkal tudnám végigkövetni Éric Emmanuel Schmitt kétszemélyes színjátékának fordulatait. Ketten játsszák, de valójában az első pillanattól jelen van a meg nem jelenő harmadik, aki összekapcsolja a két szereplőt. A világtól elzárkózva, egy kellően lakatlan norvég szigeten él Abel Znorko. Egytucatnyi könyve után […]

Kis jellemtelenek parádéja | Dunai Ferenc: A nadrág / Karinthy Színház

november 27, 2015 Írta:

0

Bedő J. István | Elég messze vagyunk már időben ahhoz, hogy még értsük a tegnap zsargonját, de (ki)­nevetésünk már az egész kornak szóljon? Dunai Ferenc komédiája, A nadrág a hatvanas évek elejének friss virága volt. Egyszerre hasz­nálta fel a megcsalásos, félre­értéses, szekrénybe bujkálós francia komédiák eszköz­tárát, ugyanakkor tabudöntögető is volt és szemtelen. A középkorú gyárigazgató […]

Jó dolog okosnak lenni? |Daniel Keyes: Virágot Algernonnak / Játékszín

november 5, 2015 Írta:

0

Kolbe Gábor | Charlie ugyanolyan ember, mint a többi. Illetve nem egészen: Charlie ugyanis fogyatékkal él. Már elmúlt 36, de szellemileg egy hatéves gyermek szintjén áll. A köznyelv megfogalmazása szerint: bolond. Környezete így is szereti, mindenki kedves vele, sokat „bolondoznak”, és ez még akkor is tetszik neki, ha tulajdonképpen sokszor csak eszközként használják. Nem részese […]

Mi van a kanapéval? | Marcel Achard: A bolond lány / Karinthy Színház

október 23, 2015 Írta:

2

Bedő J. István | Marcel Achard komédiája sok minden lehetne: kellemes krimi-vígjáték, hu­mor­ral meg­tűz­delt, enyhén mora­lizá­ló tár­salgási színmű, talán még bohó­zattá is lehetne faragni. Minden a színre állí­táson múlik. A szerzőről el lehet olvasni minden fontosat és fontatlant a neten – de harmincvalahány szín­da­rab­jából és filmjéből leginkább éppen ez, A bolond lány jut mindenkinek az […]

És közben a színfalak mögött… | Csatári Bence: Az ész a fontos, nem a haj

október 16, 2015 Írta:

0

Kolbe Gábor | Hiánypótló olvasmány Csatári Bence műve, az Illés-dalt idéző Az ész a fontos, nem a haj. Elsősorban azért, mert a Kádár-korszak kultúrpolitikájáról eddig jószerivel kizárólag a szenvedő fél, a művészek szempontjából ismerhettük meg az eseményeket, és a korlátok és tiltások közé szorított előadók – nyilvánvalóan – a legtöbb esetben nem ismerhették a háttérben […]

»Bent« és »kint« | Kesey, Wassermann: Száll a kakukk fészkére / Belvárosi Színház

október 12, 2015 Írta:

0

Bedő J. István | Nagyon hangosan szól a Száll a kakukk a Belvárosi színpadán. Ez önmagában nem minősíti az előadást, mégis nyomot hagy a nézőben. Minden újabb színrevitelnek meg kell küzdenie a saját helyéért a korábbi előadások és persze a film után, és minden rendezőnek el kell döntenie, mit hoz ki belőle. Csak egy elnyomó […]

Mindenki táncra perdül | Békés Pál: Össztánc / Vígszínház

október 6, 2015 Írta:

0

Lengyel Szilvia | A Vígszínház 1994-ben mutatta be először az Össztáncot, méghozzá annak az évadnak a megnyitásakor, amikor ideiglenes sátor­szín­házukból végre visszaköltözhetett a társulat a körúti, felújított épületbe. Szerencse, hogy nem merült feledésbe a darab, mert minden generációnak látnia kell. Sőt: én egyenesen kötelezővé tenném minden középiskolai osztálynak, hogy részt vegyen ezen a táncos történelemórán. […]

Meddig lehet tűrni egy diktátort? | Ulickaja: Unokám, Benjámin / Rózsavölgyi Szalon

június 4, 2015 Írta:

0

Bedő J. István | Van abban is valami jó, ha az ember majdnem szűzen találkozik Ulickajával. Valahogy úgy alakult, hogy mindig mások olvasták és vitték előlem el a könyveit. Persze láttam már színpadra állított novelláját (Rövid), meg szóba került a szintén színpadra átdolgozott regény, az Odaadó hívetek, Surik is. Mikor vagy négy éve Ulickaja Magyarországon […]

Krumplirózsa minimál | Ketten egyedül / Thália Színház

június 2, 2015 Írta:

0

Lengyel Szilvia | Tömörített változatot láthatunk a színpadon. A történet ugyanaz, mint az 1991-es Krumplirózsa filmé volt, a megközelítés kicsit más. Nem nyomasztó dráma dől ránk romantikus vígjátéknak címkézve. 120 perc nem is elegendő, hogy hosszan vájkáljanak a lelkekben. Könnyed, szórakoztató társalgás pereg a Thália nagyszínpadán. Nem kevésbé gondolatébresztő, mint a filmváltozat, csak a szájíz, […]

Röhögtető végórák | Bakfitty / Stúdió K Színház

április 22, 2015 Írta:

3

Kolbe Gábor | Az utolsó római császár, Romulus Augustulus uralkodásnak végnapjait éljük. (Kiskorú srácként lett uralkodó, ezért a neve helyesen: Augustulus. Mert ő csak császárocska.) A palota fénye megkopott, a birodalom az összeomlás szélén, az uralkodó látszólag egyáltalán nem ura a helyzetnek. Az államügyek hidegen hagyják, még a germánok utolsó, mindent elsöprő támadása sem tudja […]

Egy őrült markában | John Fowles: A lepkegyűjtő / Centrál Színház

április 20, 2015 Írta:

0

Bedő J. István | Ellentmondásos érzések fűznek John Fowles könyvéhez, melyet a hetvenes években ol­vas­tam. Alig bírtam haladni benne, meg­bénított, hogy ilyen rémes dolgok egy­általán meg­es­hetnek. Ugyan­ak­kor mindenképpen végére akartam jut­ni az aberrált lepkegyűjtő tör­té­ne­tének, aki a szépség iránti rajongását előbb pillangók ki­preparálásával és néze­ge­té­sével elégíti ki. De túllép ezen, és egy addig messziről csodált […]

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.