Kis világmodell | Gerald Durrell: A hahagáj | FAQ Társulat

Posted on 2016. február 11. csütörtök Szerző:

0


Érkezés Zenkalira (lent, ülve: Rábavölgyi Tamás, Thomas)

Érkezés Zenkalira (lent, ülve: Rábavölgyi Tamás, Thomas) (KG)

Bedő J. István |

Tündérmesének mondja a színlap Gerald Durrell 1981-es keltezésű regényét, A hahagájt, melyet a FAQ (vagyis Fejlesztés Alatt Q) nevű társulat mutatott be a minap. E tényközlés mindhárom részlete nagyon figyelemreméltó, tehát mindről érdemes beszélni.

A könyv helyszíne egy elképzelt, többé-kevésbé óceániai sziget, Zenkali, ahonnan a különféle hódítók már kiették az elmúlt századokban a helyiek által istenségként tisztelt madarat, a hahagájt. (Vö. a ma már csak lexikonrajzokból ismert dodó madár sorsával.) A sziget gazdaságilag önellátó, kellemes éghajlatú császárság, élén a Csaszival, brit fennhatóság alatt, öt percnyire a pszeudo-önállóság (önkormányzat) megadásától. (Vö. bármelyik brit nemzetközösségi szigetállamocska.) A császár és a gazdasági kegyencek kőgazdagok, és a korruptság különböző szintjein helyezkednek el. Az anyaország reptérépítése (meg az azt övező érdekharcok) kapcsán megtalálódik a kihaltnak hitt szent madár, a kihaltnak hitt élőhelyével együtt (erősen Új-Zéland színezetű a hely topográfiája), a gonoszok megbűnhődnek, a fiatalok egymáséi lesznek, a (szintén hódító) egyházak együttlétezésre kényszerülnek – emberi, gazdasági, társadalmi, zoológiai és botanikai hepiend.

A történet a maga idejében – és persze Durrell tollán – utópikus és nagyon jó szándékú fikció, melyben kivételesen a józan ész és a környezet megóvása győz a profitérdek ellenében. Mert egyfelől gazdagság és urbanizációs jólét zúdulna a szigetre, katonákkal, zajjal, sülthallal és sült krumplival (UK, nem US), csak éppen a nyugalom, a szépség, a lassúdad életmód tűnne el, továbbá a vízi erőmű nyomán a csodálatos völgyek, a madarak, a lepkék és a sehol másutt meg nem élő fák. Vajon ok nélkül tette föl Durrell a kérdést, hogy mit kell megvalósítani, és mit nem? Másképpen: Ér-e annyit a haladásnak nevezett izé?

Thomas (Rábavölgyi Tamás) és társa a pozitív összeesküvésben, Hannibal (Boros Ádám)

Thomas (Rábavölgyi Tamás) és társa a pozitív összeesküvésben, Hannibal (Boros Ádám) (KTA)

A szerteágazó, sok helyszínes és sok szereplős történetet Árvai Péter dramatizálta a FAQ társulat számára. A hús lefeszegetése után azonban még mindig olyan csontváz került a nézők elé a MU Színházban, ami a hiánytalanság illúzióját volt képes adni. A hat színésszel, de 8-10 szereplővel lejátszott, kissé zanzásabb történetben eltűnt néhány nagyon karakteres figura, csakhogy cserébe a hangsúlyok áttevődtek. Már csak terjedelmi okokból is nagyobb súlyt kapott a Britanniából érkezett, jó szándékú főhős, Thomas, aki az elsők között válik a pozitív változatlanság hívévé. Kimaradtak az idült brit múlt idiotikus hősei, elég lett belőlük egy is. Eltűntek a vallási villongások – cserébe viszont nagyon időszerű, nagyon is napjainkra vetítődő lett a cselekmény. És bár egy odavetett félmondatban kimondja a császár, hogy Zenkali jobban teljesít, már előtte is érezhető, hogy feltűnően párhuzamos Zenkali és a reptér története egy másik jobban teljesítővel meg az atomerőművével.

Horváth Fruzsina (Ludzsa), Baradlay Viktor (Csaszi), Boros Ádám (Hannibál)

Horváth Fruzsina (Ludzsa), Baradlay Viktor (Csaszi), Boros Ádám (Hannibál) (KTA)

Árvai rendezésében a MU nagytermének függönyei előtt szinte eszköztelen játék folyik. A személyiségváltást némi zakóváltás jelzi, a központi helyszín (eszköz) egy zseniális fürdőkád. Zseniális, mert trón és trónterem, hajókabin és tárgyalóasztal – és a mélyén megjelenik valami gusztustalanság, amiről hamar kiderül, hogy csupán nyers kenyértészta – ámde! Amikor a Csaszi dobálni kezdi vele Thomast, az még csupán a próbálgatás, a fogáskeresés, a sejthető ellenfél kitapogatásnak jelképe. De idővel a tésztatrutymó egyre több jelentésűvé válik. Levél, üzenet formáját ölti, majd gombóccá formált tárgyalási feltétel lesz, téma, probléma, amit ha rágsz is, nehezen bírod lenyelni – megemészteni meg egyáltalán nem.

Így aztán az ökológiai tündérmese államműködési görbetükörként kerül a szemünk elé. Csaszi kimondja ugyan: „Szerencsések vagyunk itt, hogy módunkban áll döntenünk a fontos dolgokról. A legtöbb helyen a hatalom ehhez túlságosan megosztott. A demokrácia nagyon jó dolog, de az áldásos diktatúra néha többet ér.” Ez a megjegyzés csak a Durrell-történet fényében igaz, ahol az egyébként is túlgazdagodott császár valóban a közjó érdekében dönt. No, igen, ezért fikciós mű, mondhatnánk fanyar fintorral.

Amit sajnáltam: Durrell szövegéből (Gálvölgyi Judit emlékezetes fordítása, a címadó madárnév is az ő leleménye) elég kevés maradt meg, pont amitől Durrell világa karakteres, a milliónyi szín, hasonlat és metafora – de tudom, ez az átdolgozások sorsa.

És végül a társulatról. Ebben a Győrben fölnőtt csapatban – Baradlay Viktor, Boros Ádám, Horváth Fruzsina, Orbán Borbála, Rábavölgyi Tamás, Tóvaj Ágnes – mindenki egyformán jó és tehetséges, nyilván ez a színházszervező Tárnoki Márk érdeme. Boros kiemelendő mint higgadtságát elvesztő brit főrend, és a főszerepben igen talpraesett figurát formál Rábavölgyi Tamás, akit eddig csak a Karinthy Színházban volt szerencsém látni. Baradlay rokonszenvessé teszi a császárból kvázidemokratává alacsonyodó diktátort.

Baradlay Viktor (Csaszi) (KG)

Baradlay Viktor (Csaszi) (KG)

A meglepő a hátország és a jelen kapcsolata. Ugyanis amint a csapat ismertetője elmondja: „A főleg egyetemistákból alakult FAQ Színházi Társulat 2009-ben alakult, Tárnoki Márk vezetésével, hogy új formavilág és saját színházi nyelv kialakításával magas színvonalú közösségi színházat, előadásokat hozzanak létre. A Győrben szerveződött társulat első előadása az I. Erzsébet volt, amelyre a MU Színház felfigyelt, s következő előadásuk, a Dominó már Budapesten készült el, a MU felkérésére. Azóta minden évben készül egy nagyszínpadi előadásuk a budapesti helyszínen.” Vagyis most készítettek egy egészen kiváló előadást, amely azonban nagyon kevesekhez jut el. Azért a FAQ rajongói megtöltötték a színháztermet. Februárban két előadás volt Budapesten (és március végén újra ugyancsak lesz egy a MU-ban), és esetleg az őket menedzselő Manna Produkció eljuttatja a  különböző befogadó színházakhoz – pedig a FAQ előadása többet érdemelne.

Fotók: Kállai-Tóth Anett (KTA), Kolbe Gábor (KG)

Gerald Durrell: A hahagáj | FAQ Társulat / MU Színház / Manna Produkció
Rendező: Árvai Péter

Thomas Foxglove: Hannibal brit munkatársa: Rábavölgyi Tamás
Sir Osbert, Nagy-Britannia küldötte, Foxglove nagybátyja: Boros Ádám
Papasz, hajóskapitány: Baradlay Viktor
Hannibal, a császár politikai tanácsadója: Boros Ádám
Csaszi (III. Tamalavala), Zenkali császára: Baradlay Viktor
Audrey Damien, gitároktató: Tóvaj Ágnes
Ludzsa, fejlesztésügyi miniszter: Horváth Fruzsina
Tiszi, Judith Jaeger tiszteletes, a botanikus kert gondozója: Orbán Borbála
Lady Johanna Hunter, természetvédő aktivista: Horváth Fruzsina