Kis jellemtelenek parádéja | Dunai Ferenc: A nadrág / Karinthy Színház

Bedő J. István |

Elég messze vagyunk már időben ahhoz, hogy még értsük a tegnap zsargonját, de (ki)­nevetésünk már az egész kornak szóljon? Dunai Ferenc komédiája, A nadrág a hatvanas évek elejének friss virága volt. Egyszerre hasz­nálta fel a megcsalásos, félre­értéses, szekrénybe bujkálós francia komédiák eszköz­tárát, ugyanakkor tabudöntögető is volt és szemtelen.

A középkorú gyárigazgató a szeretőjénél éjszakázik, mielőtt hazatérne az unalmas családi fészekbe. A szerető, a csinos Berta, akinek egy fiatal műszaki rajzoló udvarolna. Meg is kérné a kezét, de a nő nem adná fel a már kialakult – bár albérleti jellegű – kapcsolatot. Az igazgató, biztos, ami biztos, kirúgatja a fiút. Eddig ez csak szalonkomédia lenne, ha nem esne meg a tragédia a címszereplő nadrággal: előbb pacallá ázik, majd szárítás közben megég. Ám az igazgatónak néhány óra múlva ünnepi beszédet kellene tartania – és feltétlenül nadrágban.

A két felvonásos komédia voltaképpen hét szereplő váltakozó érdekérvényesítésének krónikája. A meglepő az, hogy minél többet nevetünk rajtuk, annál kesernyésebb lesz tőle a szánk íze. Nem az mulattat, hogy mindenkit elvtársnak* szólítanak, hogy emlegetik az SzB-titkárt*, hogy a rajzoló Egyeztető Bizottság* elé vinné kirúgatását (jogorvoslat végett) – hanem a pitiánerségen, a figurák monumentális kisszerűségén.

Radó, az igazgató (Kerekes József) nagyvonalúan kiutaltat egy lakást* (Juhász Kata praktikus díszlete) a telepen* (vidéken vagyunk) a szexi Bertának, mert hatalmában áll ilyesmire utasítani a városi tanácsot*. De ha valahova elviszi vacsorázni, kifizetteti vele a fele költséget. Kerekes Radója tenyérbe mászóan önhitt tökfej. Elhiszi, hogy Berta az ágybeli teljesítményéért ragaszkodik hozzá… Megtartandó beszédében hangzatos frázisokat pufogtat a szocialista erkölcsről*, amiből pontosan az ő balkézi kapcsolata lóg ki. Ökölvívó múltjával henceg, és ez éppen azt sugallja, hogy a sportkarrier lendítette a magas polcra (ami nem is igazán neki való hely).

Laci(ka), a Bertáért rajongó, átvitt értelemben is rövidlátó sokadik beosztott Dányi Krisztián előadásában. Szinte hőssé növekedhetNE nagyra nőtt kisfiúból, hiszen előbb munkáját, majd ideálját és ideáit veszíti el. Harcolna is magáért, csak aztán megérti, hogy széllel szembe nem lehet. Dramaturgiailag jó ellenpontja lehetett volna a többieknek, de Dányi csak szánni való balekot formáz, aki sajnálatot csupán a nézőtől kap.

Az igazgató az egész első részben a feleségére hivatkozik, aki számára a hátország stb., és biztosan ügyesen kitisztítaná a nadrágon esett foltot – pedig a folt inkább a becsületen esett. Mármint a kor erkölcse szerint. Ez a feleség – Berta egykori osztálytársa – csak a második részben jelenik meg. (Dunai Molière-től emelte át a megoldást, vö. Tartuffe.) Balázs Andrea tökéletesen hozza a megcsalt, megalázott, féltékeny és nevetséges feleséget. Ostobasága csak arra volt elég, hogy a gimnázium után gyorsan elvétesse magát a majdani igazgatóval. Hamvasságát és kevéske vonzerejét már elvesztette – de azért az igazgató feleségeként (ez komoly társadalmi pozíció!) kitűnő és drága szabónője van. (Ha Tordai Hajnal remek ruhája mesélni tudna!) Ez a rövid eszű tyúk olykor-olykor átverhető, de botrány helyett inkább nyel egy nagyot, mert a feleségnek minden körülmények között a férj oldalán és pártján kell állnia.

Két jól megírt epizódfigura árnyalja ezt a puffogóan üres világot. A szimatoló, alig elzavarható szomszédasszonynak alig néhány mondata van. Vertig Tímea karikírozva vázolja fel a telep szószátyár hírhordozóját. Igazi súlyát a távollétében (a második részben) érezzük meg, amikor mindenki – főleg Radó – tőle fél, előle bújik. A másik alak a szakszervezeti titkár, Marton Róbert pamacsbajszos, rettenetzakós hőzöngője. Neki kellene megvédenie az elbocsátott Lacikát. Csakhogy Radónak ellene is van egy kijátszható adu ász a kabátujjában, az ötvenhatos múltjával megzsarolható. Összeomlása: minidráma, ahogy egy pillanat alatt kifolyik belőle a gerinc.

Bertát Gubik Ági adja. Ez a vonzó asszonyka* előbb valahogyan engedett a csábításnak – habár Radó csak rutinból fektette meg, ahogy az elődeit is –, aztán ráérzett, hogy itt még nagyot lehet kaszálni. Lett is fizetésemelés, lakás, és talán lesz még több is. Már nem éri be a heti egyszeri forró éjszakával, kell az egész pasi, váljon el, legyen közös gyerek, új fejezet mindkettőjük életében.

Bevallom, itt megbicsaklik számomra a komédia, mert Kerekes igazgatója ellenszenves, öntetszelgő, garasoskodó pasi – nem is egészen érthető, hogy mi tartja Bertát mellette még mindig. Azazhogy értem én: a kaszálás ígérete. Gubik olyanná formálja ezt a Bertát, aki minden férfit képes megbolondítani, még ha semmit nem is tesz érte. Csak sétál, mosolyog, mórikálja magát. A lebukások jeleneteiben érződik az a pici dráma, ami nélkül a komédia nem is állna meg a lábán.

Az új szocialista vígjáték* (ez ügyben javaslom az olvasónak a Butaságom története megtekintését, különös tekintettel a színészkongresszusi jelenetre) nagyon pontos tükröt tartott a magyar közállapotok elé a gyönge jellemecskék fölvonultatásával. De mit is várjunk? Hiszen nagy jellemekről drámák, tragédiák születtek. Nagy jellemtelenekről is, persze. És kis jellemtelenekről? Komédiák.

Ebben a nadrág körüli kavarodásban, kényszerű vagy önkéntes kompro­misszumokkal mindenki igyekszik betagozódni. Karinthy Márton rendezése megmutatta, milyen kisszerűek, akik mindig valamilyen hatalomhoz igyekeznek dörgölőzni. Pontosan érezhette, hogy ez a könnyed komédiát milyen erős acélbordák feszítik ki. A hitványság nem korfüggő, csak megnyilvánulásának szavai változnak.

Gubik Ágié a záró jelenet. A társaság diadalmasra igazított képet mutatva, de valójában megszégye­nülten elvonul ünnepelni. A nyitott ablakon át beordít az utcai zenebona: munkásindulók* és lelkesítő jelszavak*. Berta utánuk néz, és nevet-nevet. Pedig valójában sírnia kellene mindezen. Talán majd később. Függöny után.

A *-gal jelölt kifejezések megértésében sokat segíthet a Retró szótár

Fotók: Kolbe Gábor (további képek az előadásról)

Részletek és jegyvásárlás 

Interjú Dunai Ferenccel