Fények egy elfelejtett arcon | Pilinszky János: Széppróza

Posted on 2015. november 28. szombat Szerző:

0


Pilinszky_Széppróza-bor200Tóth Zsuzsanna |

Szögezzük le, nem leszek hűtlen a könyvekhez. Mármint a papírra nyomtatott, kötött vagy fűzött, kemény vagy puha fedelű, csak betűkből álló vagy illusztrált tárgyakhoz, amelyek egész életemet végigkísérték, s miközben ezeket a sorokat írom is, itt lélegzenek köröttem. Nem tudnék lemondani róluk, még ha olykor át is vizsgálom könyvtáramat, és fájó szívvel, de megválok néhányuktól.

Most azonban megszédültem, elcsábultam, de nem úgy, mintha egy tökéletes házasságból ragadna ki a szenvedély. Inkább úgy, mint amikor az unoka hív új kalandokra, amelyek tökéletesen mások, majdhogynem idegenek számunkra, de általuk megújul egy érzés, egy szédület, a felfedezés boldogsága. A hosszú bevezetést az indokolja, hogy számomra ismeretlen terep (vagy mégsem?), egy e-könyv az ismertető tárgya. Az első az életemben.

Magát a művet (műveket) természetesen már ismerem, sőt: komolynak mondható a személyes kötődésem is Pilinszky János írásaihoz.

Pilinszky János összegyűjtött szépprózai és színpadi munkái csak szerzőjük halála után, 1984-ben jelentek meg először, Jelenits István szerkesztésében, A mélypont ünnepélye című gyűjtemény második kötetében. Ennek anyagát három további művel (Három egyfelvonásos opera…, Múzeum, Kalandozás a tükörben) bővítette az 1993-ban kiadott Széppróza című kötet, mely a Századvég Kiadónál a költő Összegyűjtött műveinek második darabjaként látott napvilágot. Újabb kiadására három évvel később került sor, s ekkor egy további, hagyatékból előkerült művel, a KZ-oratórium hangjátékváltozatával egészült ki az addig ismert anyag. … A jelen kiadás tartalma megegyezik az 1996-ban megjelent kötetével.” – írja a most megjelent e-könyv utószavában a kiadvány szerkesztője, Hafner Zoltán.

Pilinszky János (1921–1981)

Pilinszky János (1921–1981)

Gyanítom, hogy ma már senkinek nem kell bemutatni Pilinszky Jánost, de azt is, hogy prózai, drámai munkássága kevésbé ismert a nagyközönség előtt, mint költészete. Jómagam szerencsés helyzetben vagyok. Még gimnazista koromban, az iskolaújság szerkesztői munkájáért jutalmul kaptam az első Pilinszky-kötetet, amely elkötelezett a költő mellett, s amely már tartalmazta a KZ-oratórium első variánsát, igaz, az akkor még inkább költészet volt, mint dráma. A Pilinszkyvel való „személyes” kapcsolatomat tovább erősítette az Universitas együttes Élőképek című, az Egyetemi Színpadon bemutatott előadása, Vándorfi László rendezésében. Itt vésődött belém garbós alakja, cigarettát tartó ujjai. És sorolhatnám az olvasmányélmények példáit, a nagy erejű Sheryl Sutton-beszélgetésektől a verseken át a teljes életműig.

Nem csoda, ha beleszédültem abba, hogy most az összes szépprózát egyetlen e-könyvben megtalálom. Ráadásul – az utószó és a jegyzetek hasznos információin túl – eddig kiadatlan hangzóanyaggal is kiegészítve. (Pilinszky hangját külön szeretem. Cigarettafüstös, mégis finom, kicsit recitáló, már-már éteri, ennek dacára nagyon emberi hang.)

Újraolvasva – ide-oda kapkodva a szeretett írások között – rájövök, mekkora szabadság, hogy nem kell az összes valóságos kötetet magam mellé teríteni a keresgélésekhez, ha egy mondattöredék eszembe jut, mennyivel egyszerűbb így megtalálni a forrást… Igen. Beleszerettem az e-bookba. Elcsavart fejjel, mámorosan olvasom újra a Wilson-színésznő Sheryl Shuttonnal folytatott beszélgetést (mekkora élmény volt először is!), együtt lélegzem az ismerős mondatokkal: „Wilson azt mondta: úgy ülök, hogy krátert vágok a földbe.” Emlékszem a Csehovról írott szavakra: „Séta és ácsorgás minden darabja. Ami jövés-menés van benne, az is látszat. Az unalmon-túlit ő közvetlenül a rivalda elé hozta.” Az Auschwitz utáni művészet lehetőségeiről való diskurzusra, ilyen mondatokra: „a szerencsétlenséget nemcsak elviselni, de szemügyre venni és szemlélni is nehéz. És mégis – Simone Weil szavával –, nincs magasabb rendű szépség, mint a szerencsétlenség hiteles ábrázolása.”

Olvasom a hihetetlen hatású KZ-oratórium hangjáték változatát (nem oly rég ezt vette alapul a Nemzetiben Katona Imre rendezése), a gyönyörű mesét, a Kalandozások a tükörbent, és a többi régi ismerőst – s erősödik az érzés; elvarázsoltak engem is. Pilinszky, újra.

Tőle származik, mert kitől is idézhetnék ennél pontosabbat: „A szerzeteseket még föl lehet ismerni; a szenteket már nem. Ahogy az izmusokat föl kell ismerni, de a remekműveket – még ha egy-egy izmus szolgálatában állnak is – már nagyon nehéz, és egyedül fokról fokra lehetséges.”

Nem lehet, nem tudom, nem lehetséges ideidézni minden zseniális mondatot, gondolatot. Csak biztatni tudom az olvasót, próbálja megismerni, újra felfedezni Pilinszkyt. Megéri. Köszönet a Magvetőnek, mert az új formátum hozzáad annyi pluszt az „eredeti papír változathoz” képest, hogy az e-könyvtől még idegenkedők is belefogjanak a kísérletbe. Nagy kaland lesz. Én már tudom, mit kérek karácsonyra.

Pilinszky János: Széppróza
A költő kiadatlan hangfelvételével. Hangos e-könyv
Magvető Kiadó, Budapest, 2015
Formátum: EPUB, MOBI

* * *  * * *

Az e-könyv kiadói ajánlója

Pilinszky János műveinek második köteteként jelenik meg a Széppróza, amely a szerző összegyűjtött szépprózai és színpadi munkáit tartalmazza. Az e-könyv tartalmaz egy exkluzív, korábban kiadatlan, Párizsban készült hangfelvételt, amelyen a szerző Gyerekek és katonák című színművét olvassa fel.

A hanganyag az ismert, ingyenes e-könyvolvasó szoftverek többségével lejátszható.