Jó dolog okosnak lenni? |Daniel Keyes: Virágot Algernonnak / Játékszín

Posted on 2015. november 5. csütörtök Szerző:

0


Charlie Gordon (Szervét Tibor)

Charlie Gordon (Szervét Tibor)

Kolbe Gábor |

Charlie ugyanolyan ember, mint a többi. Illetve nem egészen: Charlie ugyanis fogyatékkal él. Már elmúlt 36, de szellemileg egy hatéves gyermek szintjén áll. A köznyelv megfogalmazása szerint: bolond. Környezete így is szereti, mindenki kedves vele, sokat „bolondoznak”, és ez még akkor is tetszik neki, ha tulajdonképpen sokszor csak eszközként használják. Nem részese a tréfának, hanem tárgya.

Daniel Keyes világhírű regénye, a Virágot Algernonnak mindennapos alaphelyzetet dolgoz fel. Hiszen értelmi sérültek naponta bukkannak fel szinte mindannyiunk környezetében. Joggal hihetnénk ugyanakkor, hogy ami a derék Charlie-val történik, az fikció, sci-fi. Hiszen egy emberi lény értelmét, agyműködését műtéttel befolyásolni színtiszta fantazmagória, különösen 1959-ben, amikor az Algernon novellaként először kerülhetett az írás az olvasók kezébe. Később, 1966-ban Keyes papírra vetette kisregénnyé bővített változatát, melyből 1968-ban nagyszerű mozifilm készült (Charly) és Oscart hozott a címszereplő Cliff Robertsonnak.

Csakhogy a 20. század Amerikájában minden lehetséges, és ami lehetséges, az meg is történik. Tudjuk, hogy a szerző pszichológiát tanult. (Az alapképzésen Bachelor fokozatot szerzett a Brooklyn College-ben, 1950-ben.) Ebben az időben az agykutatás komoly támogatásban részesült az USA-ban, számtalan laborban keresték az emberi agy manipulálásának, átprogramozásának lehetőségeit. Keyes tanulmányai során nyilván találkozott azokkal a „szanatóriumokkal”, ahol az állatkísérletek eredményeire támaszkodva – bármilyen hihetetlen – embereken is kipróbálták ezeket a módszereket. New York államban már 1924-ben megnyitották a Harlem-völgyi Állami Pszichiátriai Központot, ahol a CIA közreműködésével kísérleteztek többek között az elektromos sokkterápiával, mint gyógymóddal, pszichotróp gyógyszerek alkalmazásával, vagy éppen az úgynevezett lobotómiás kezelésekkel, ahol a betegek homloklebenyének szándékos roncsolásával értek el viselkedésbeli változásokat. (Lásd még a Száll a kakukk fészkére záró fordulatát.) Az utolsó időkben már tízezernyi lakossal üzemelő, Őrültek Városa névvel illetett intézmény 1994-ig létezett…

A Virágot Algernonnak kisregény verziójában Keyes aprólékosan rajzolja meg az agyműtött fogyatékosból lassan zsenivé, érző emberré váló Charlie Gordon fejlődését. A film némiképp egyszerűsített a történeten. A színház behatárolt lehetőségei tovább szűkítik a dramaturg mozgásterét.

A pékségben (Benedek Miklós, Nagy Sándor, Szervét Tibor, Zsurzs Kati)

A pékségben (Benedek Miklós, Nagy Sándor, Szervét Tibor, Zsurzs Kati)

A Játékszín előadásának szövegkönyve a főszerepet játszó Szervét Tiboré, aki remekül találta meg a történet sarokpontjait, melyekből összeáll a cselekmény – hiánytalan logikájú – láncolata. Nyilvánvaló, hogy kimaradnak – az írás tökéletes élvezeti értékéhez hozzá tartozó – részletek, de ettől a színházi változat legalább annyira élvezetes és kerek egész, mint az irodalmi alapmű. Hiszen a szerző által felvetett, filozofikus, de ugyanakkor nagyon is mindennapi kérdések ott feszülnek a leegyszerűsített cselekményben: Lehet-e, szabad-e beavatkozni ilyen mértékben abba, amit a természet megalkotott?

...és a kutatólaborban dr Kinian (Lévay Viktória) is jelen van

…és a laborban Alice Kinian (Lévay Viktória) is jelen van

A kérdés egyébként el is hangzik az első felvonásban, midőn a műtét után lábadozó Charlie-nak (vagy inkább csak saját magának) megfogalmazza az ápolónőként segítséget nyújtó apáca. A gondolat olyannyira jogosnak tűnik, hogy a nővért haladéktalanul eltávolítják az intézményből… Nem bizonyított, hogy Keyes a tanulmányai során találkozott ezzel a konfliktussal – de egyáltalán nem kizárt, hogy a történet időnként valóságelemekből építkezik.

Charles Gordon, a sármőr zseni és Alice (Lévay Viktória)

Charlie Gordon, a sármőr zseni és Alice (Lévay Viktória)

Az előadás remekül él az érzelmekre gyakorolt hatás eszközével. Charlie Gordonként Szervét Tibor kiválóan vezeti végig a nézőket az értelmi sérültek világából a zsenikébe, az együgyű segédmunkástól az öntörvényű egoistáig vezető úton, majd vissza…

Kitűnő rendezői eszköz (az előadás rendezője: Horgas Ádám), hogy a történet szereplőit ugyanaz a színészgárda alakítja, ki-ki több karaktert formálva. Benedek Miklós, Nagy Sándor, Zsurzs Kati és Szőlőskei Tímea egyszer az orvosi kutatócsoport tagjaiként, máskor a Charlie-nak munkalehetőséget adó pékség dolgozóiként jelennek meg a történetben, egyszer segítve, máskor hátráltatva előrehaladását az „okossá váláshoz”vezető rögös úton. Hiszen a mindennapi életben is könnyen derül ki a mellettünk állóról, hogy csupán érdekből segít, vagy közben valójában ellenünk játszik…

Figyelemre méltó, hogy Horgas Péter díszlettervező milyen meghökkentő eszközökkel oldja meg a helyszínváltásokat úgy, hogy az előadás során szinte centiméternyi díszletváltozás sincs a színpadon, legyünk bár a klinikán, a pékségben vagy éppen Charlie Gordon lakásán.

Labirintusverseny készül Algernonnal

Labirintusverseny készül Algernonnal

Charlie eleinte sodródik az eseményekkel, hiszen ő csak okos akar lenni. Okos, mint a többi ember. Két barátja, a fogyatékosok iskolájában vele foglalkozó tanárnő, Alice Kinian (Lévay Viktória) és a klinikai kísérletek során társa (sőt: a labirintusban futkosó, ellenségig magasztosuló ellenfele) Algernon, a kísérleti egér. A tanárnő végül az okos Charlie szerelmévé válik, a kis rágcsáló pedig – miután a férfi rájön, hogy mindkettőjüknek ugyanazt a kétes dicsőségű szerepet szánták – elválaszthatatlan barát lesz.

Az időközben mindenkinél okosabbá váló Charlie Gordon egyre inkább ráébred, hogy a való világot sokkal bonyolultabb szándékok mozgatják, mint korábbi, együgyű valóságát. „Új eszével” átlátja, hogy ritka az őszinte, segítő szándék ebben a modern és „okos” világban. Aki korábban szerette, azért tett így, mert nem látott benne vetélytársat. Orvosai – később kutatótársai – számára eszköz a karriervágy kielégítésére, családjának pedig egyáltalán nem öröm, hogy többé már nem értelmi fogyatékos intézetlakó. Az egyetlen menedék Charlie számára a szerelem, végül pedig a racionalitáson alapuló szkepticizmus és cinizmus marad. (És még mondja valaki, hogy Keyes írása puszta fikció…)

Ez voltam – és ez leszek?

Ez voltam – és ez leszek?

Happy end? Nincs. De szinte biztos, hogy a sikertelennek bizonyuló kísérlet végső stádiumában, a kiinduló állapotába visszazuhanó Charlie boldogabb lesz, mint amilyen boldog lehetett köztünk, „okosok” között. Mert neki egy csomó barátja lesz ott, ahová megy.

„U.i. kérem ha véletlenül aramennek tegyenek virágot Algernon sirjára a hátsóuvarba.” 

Fotók: Kolbe Gábor (további fotók itt)

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak / Játékszín
Rendezte: Horgas Ádám

Részletek, jegyvásárlás